Salamon László (MDF)
DR. SALAMON LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon röviden csak a számok világával kapcsolatos kérdésre reagálnék. Azt nem tudom pontosan, hogy a közvetlenül és a közvetett módon választandó polgármesterek száma hogyan aránylik egymáshoz, de egyre szeretném felhívni a figyelmet: a társadalmi megbízatással betöltött polgármesteri helyek esetén ez a probléma eleve nem merül fel, mert ott a törvény lehetővé teszi a társadalmi megbízatásból következően az eredeti foglalkozás megtartását, márpedig 5000 lélekszám alatti településeknél társadalmi megbízatásban is lehet a polgármesteri tisztséget ellátni. Ha számban gondolkodunk, akkor nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a többségi önkormányzatoknál ez nem probléma. Hogy félreértés ne adódjon: egy probléma megítélését nem az dönti el, illetve helytelen közelítés lenne, ha az aggály jogosságát az érintett önkormányzatok számából ítélnénk meg. Nem így kell ehhez a kérdéshez közelíteni, nem lehet leírni kisszámú önkormányzatot sem, nem lehet azokat félvállról kezelni. Erről a mentalitásról az az eset jut az eszembe..., ha nem tévedek egy Karinthy-glossza kapcsán olvastam. Az újságíró boldogan jelenti: nagyszerű, vége a járványnak, ma már csak egy ember halt meg! Karinthy ezt a következőképpen kommentálja: szinte látom annak az egy embernek a boldog, önelégült mosolyát, ihaj-csuhaj vége a járványnak, ma már csak én haltam meg. Így nem lehet a kérdéshez közelíteni. Nem az fogja eldönteni a nézőpont helyességét, hogy mely önkormányzatokat érint és azok mennyire kisszámúak, hanem más. A lényeget én felszólalásomban erre helyeztem, hogy azok a bizonytalansági kérdések nem annyira bizonytalanok, azok a bizonytalansági pontok valójában nem olyan bizonytalansági pontok és nem olyan súlyúak, mint azt Tölgyessy Péter korábbi felszólalásában érzékeltette, hanem valamelyest prognosztizálhatók többé-kevésbé, és a probléma ezzel nem olyan jelentős. Ezeket válaszként feltétlenül el kívántam erre mondani. Köszönöm szépen.