Sárossy László (MDF)
SÁROSSY LÁSZLÓ földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Vargáné Piros Ildikó! Először is engedje meg, hogy megköszönjem, hogy interpellációjában egyértelműen érződik az ágazat iránt érzett felelőssége és aggódása. Szeretném elmondani, hogy egy olyan ágazatról van szó, amelyet ma aszály, viszály, teljes bizonytalanság sújt, és az ebből való kilábalást tulajdonképpen napról napra újabban fölmerülő tényezők és akadályok nehezítik. Azt hiszem, nem kell bizonygatnom, hogy a kormányzat felelőssége az aszályban messze nem bizonyítható (derültség), ez tulajdonképpen egy olyan természeti tényező, aminek az orvoslása, és az ellentételező intézkedések képezhetik egy kormány feladatát. Gondolom, azt sem kell bizonygatnom, hogy az iraki-kuvaiti viszályban semmiféle kormányzati szerepet nem játszottunk. Ugyanakkor látnunk kell és biztosak lehetünk abban, hogy az ennek következtében kialakuló energiaellátási gondok semmiképpen nem segítik elő egy súlyos válságban lévő ágazat rendbetételét. A feltett kérdések egy alapkérdés tisztázását teszik szükségessé. Nevezetesen, hogy a magyar mezőgazdaság jövőjében mi az elképzelés: a belföldi ellátás biztosítása - ez ugye, egyértelműen azt jelentené, hogy a kedvezőtlen hatékonysággal működő üzemek termelését erőteljesen csökkentenénk -, illetve az Ön által is említett exportteljesítmények szinten tartása is. Tájékoztatom az Országgyűlést és tisztelt képviselőtársnőmet, hogy a Földművelésügyi Minisztérium agrárpolitikai tervezete, melyet a Kormány, a Minisztertanács Hivatalához átküldtünk, egyértelműen a következőket javasolja. Elsőrendű szempont, hogy az áttérés során az élelmiszerellátás a korábban elért, viszonylag magas színvonalon megmaradjon, választéka bővüljön, és az ágazat exportképessége, annak gazdaságossága tovább javuljon. Ennek természetes velejárója, hogy nem mondhatunk le azokról a területekről, azokról a körzetekről, ahol az ország átlagához képest kedvezőtlenebb adottságokkal folyik a gazdálkodás. A nemzetgazdaság helyzetével és a költségvetési hiánnyal összefüggésben az élelmiszergazdaságnak - sajnos - nemcsak a kedvezőtlen adottságú üzemekre vonatkozó kétmilliárd forint támogatás-csökkentést kell elszenvednie, hanem az exporttámogatás mérséklése, az energiaár emelése és az adókedvezmény mérséklése révén mintegy 15 milliárd forintnyi az évközi teher. Teljes mértékben igazat adok a képviselőnek abban, hogy a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban egy ilyen volumenű, a termelési ciklus közepén életbe léptetett évközi intézkedés nehéz helyzetet teremt. Meg kell azonban jegyezni, hogy az új Kormány által hozott kényszerű intézkedéscsomag nemcsak az élelmiszergazdaságot, hanem az egész országot, beleértve a gazdálkodó szervezeteket és a lakosságot is - súlyosan érintette. Nem kívánok azzal foglalkozni, miért vált szükségessé ezeknek az intézkedéseknek a meghozatala. Csak arra utalnék, hogy a korábbi gazdaságpolitikából és kormányzati döntésekből adódott olyan helyzet, hogy az új Kormánynak egyszerűen nem volt más választása, vállalni kellett az intézkedés-csomagot és annak következményeit is. Hozzátenném, hogy - sajnos - a mezőgazdaság túl becsületes ágazat volt, tudniillik tételesen nevesítve szerepelt a támogatás a rovatok közt. Kézenfekvő, hogy egy nevén nevezett támogatást egy olyan kormányzat, amelynek egyértelműen eltökélt szándéka a támogatások csökkentése, illetve megfelelő módon történő folyósítása, egy ilyen - hogy úgy mondjam - labdát nem tud kihagyni, mert oda van írva, hogy "támogatás", azzal kell foglalkozni. Hozzáteszem, hogy mi a Minisztertanács ülésén, amikor ez a téma napirendre került - és itt a Földművelésügyi Minisztériumról beszélek - azonnal jeleztük, hogy ez a kérdés egyszerűen nem kezelhető csak mezőgazdasági, földművelésügyi kérdésként, hiszen ennek az Ön által is teljesen jogosan említett szociálpolitikai, foglalkoztatási és egyéb velejárói is vannak. Ami ezek után a mezőgazdaságot illeti, el kell ismerni, hogy az elvonás egyenlőtlenül érinti a különböző adottságú gazdálkodó szervezeteket, nevezetesen a kedvezőtlen adottságú üzemekre az átlagosnál is nagyobb terhet ró. Az ilyen tartalmú döntést lehet vitatni. Úgy is dönthettünk volna, hogy most is, a korábbiakhoz hasonlóan, azt az üzemkört terheljük, ahol a gazdálkodás eredményes és pénz is van. Szakítottunk ezzel a gyakorlattal azért, mert a célként kitűzött piacgazdasággal nem konform egy olyan árkiegészítési rendszer működtetése, amely a kínálati pozícióban lévő mezőgazdaság legdrágábban termelő üzemkörében egyoldalúan a termékek termelésére és csak kismértékben hatékonyságára ösztönöz. Mindezekkel összefüggésben szeretném a képviselőnő első kérdésére, amely a kedvezőtlen adottságú térségekben élő emberek sorsára vonatkozik, a következő választ adni: El kell mondanom, hogy a problémát össztársadalmi ügynek tekintjük, tehát nem gondolhatjuk komolyan, hogy a jövőben kizárólag a mezőgazdasági ágazatnak kell az itt élő emberek megélhetését biztosítani. Ezzel együtt a földművelésügyi tárcának nem célja, hogy a kedvezőtlen földminőséghez kapcsolódó támogatás megszűnjön, az azonban igen, hogy annak működési mechanizmusát korszerűsítse és a fejlett európai országokban alkalmazott célokhoz és megoldási módozatokhoz hasonló tartalommal a jövőben is fenntartsa. Az a célunk, hogy az átlagosnál rosszabb földön gazdálkodók - tehát nemcsak a mezőgazdasági nagyüzemek - a jövőben is kapjanak támogatást, az azonban ne a termékre irányuljon, hanem a földhöz, illeve annak használójához kapcsolódjon. Az új támogatási rendszer ezzel a racionális földhasználatra fog ösztönözni, beleértve ebbe a legrosszabb minőségű földterületek nem mezőgazdasági célú hasznosítását is. Ezzel egyúttal azt is jelezni kívántam, hogy a tárca a közelmúltban életbe léptetett támogatáscsökkentést nem véglegesnek, hanem az erre az évre szóló átmeneti intézkedésnek tekinti. A képviselőnő második kérdésére, hogy mi lesz a következménye, ha ezekben térségekben a szinte egyedüli munkalehetőségnek tekinthető mezőgazdasági vállalatok csődbe mennek - az a válaszom, hogy az ebből adódó problémákkal - sajnos - mindenképpen szembe kell néznünk. Ez a kérdés tovább nem halogatható. Mindjárt hozzáteszem azt is, nem célunk, hogy a folyamatok kezelhetetlenek legyenek, hogy ezen térségek gazdálkodói tömegesen a pénzügyi lehetetlenülés szélére sodródjanak. Az azonban célunk, hogy a piaci követelményekhez igazodó közgazdasági eszközrendszer keretein belül itt is végbemenjen a privatizáció és az adottságokhoz a mainál jobban illeszkedő termelési struktúra és üzemi szervezetek alakuljanak ki. Ez a folyamat kétségtelenül feszültségekkel is járhat, amit foglalkozáspolitikai és az új vállalkozások megindítását segítő eszközökkel fogunk mérsékelni. A harmadik kérdésre - amely az e területeken várható termeléscsökkenés miatt a belföldi ellátás, illeve exportteljesítmény visszaesésére irányul - azt tudom válaszolni, hogy a Földművelésügyi Minisztérium számításokat végzett erre nézve, amihez az igen súlyos aszálykár hatását is figyelembe vettük. A számítás eredményeit árualap oldalról a kormányprogram agrárprogram fejezetében részletesen bemutatjuk. Itt csupán utalni szeretnék rá, hogy a belföldi ellátásban, elsősorban a takarmányellátásban és ennek kihatásaként egyes állattenyésztési termékek termelésében jelentkezhet feszültség. Ennek elkerülésére az aszálykár rendezésére vonatkozó és a Minisztertanácshoz külön benyújtott előterjesztésben komplex intézkedési javaslatokat tettünk. Az exportban - bármilyen paradox is - éppen az állatlevágások és az életszínvonallal összefüggő belföldi fogyasztás visszaesése miatt 1990-ben és 1991-ben számottevő visszaeséssel nem számolunk. A kormányprogram feltételrendszerének kialakítása során az a törekvés, hogy összességében a jelenlegi termelési, illetve exportszintet a feltételrendszer oldaláról megalapozzuk. A komplex csomagterv kihatásaira vonatkozó negyedik kérdésre - úgy gondolom - nem lehet ágazati kompetenciában teljes körű választ adni. Az intézkedés és az egyéni problémák miatt keletkezett szociális, családi problémák és a bűnözés kezelése összetett kormányzati feladat. Erre nézve a hároméves kormányprogram tézisei - remélem - részletes választ fognak adni. A jövő évi élelmiszerár-alakulásra vonatkozó kérdésére azt tudom válaszolni, hogy a tárca miden erejével azon van, hogy az élelmiszerárak növekedése a lehető legkisebb mértékben terhelje a lakosság amúgy is csökkenő életszínvonalát. Hozzá kívánom tenni azonban, hogy a magyar mezőgazdaság egyik legsúlyosabb gondja abból adódik, hogy hosszú évtizedek során az élelmiszerárak kifejezetten szociálpolitikai szempontok szerint alakultak, nem pedig racionális, valós gazdasági alapokon. Abban a pillanatban tehát, ahogy a piacgazdaság kiépítéséhez kezdünk, reálisan számolnunk kell azzal is, hogy az élelmiszerárak is a piacgazdaságnak megfelelő módon alakulnak. Ugyanakkor az ágazat jövedelempozíciója, tőkemegtérülési esélye miatt elkerülhetetlen az inflációs ráta átlagához igazodó élelmiszerár-emelés, ennek konkrét nagyságrendje természetesen csak az ágazatba begyűrűző áremelések ismeretében rögzíthető. Az ötödik és a hatodik kérdésre azt tudom válaszolni, hogy természetesen tudatában vagyunk annak, hogy ez az intézkedés nem kizárólag a nagyüzemeket érinti, hanem az általuk integrált háztáji és kisüzemi termelésre is kihatott. A jövőre nézve a termelési feltételek kialakítása során célunk, hogy már 1991- től azok teljes körűen szektor- és szervezet semlegesen működjenek. Azaz a kisgazdaságok, farmergazdaságok kialakulását csak olyan közgazdasági környezetben tudjuk elképzelni, amely valamennyi gazdálkodó számára azonos feltételeket teremt. A kisgazdaságok - az egységes mezőgazdasági szabályozás mellett - az általános vállalkozásélénkítési program keretében kaphatnak további kedvezményeket, de azok is, jellegükből adódóan, szektorsemlegesen működnek. Végezetül le kívánom szögezni - mint ahogy ezt a földművelésügyi tárca is többször kinyilvánította -, hogy az eredményesen gazdálkodó, életképes nagyüzemekre a jövőben is szükség lesz. Úgy gondolom, ennek nem mond ellent, hogy ezen vállalati körben is szükséges a valós tulajdonlás és a tulajdonosi érdekeltség megteremtése. Kérem az interpelláló képviselőnőt és a tisztelt Házat válaszom elfogadására. Köszönöm. (Taps a jobboldalról és középről.)