Kávássy Sándor (FKGP)
DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék indokolni, hogyha annak már itt az ideje.Nem hiszem, hogy Kölcsey jelentőségét ebben a házban, ezen a helyen részletesen is indokolni kellene. Már Tacitus írja a Krisztus utáni II. században: "Hírneves férfiak tetteit és érdemeit az utódokra hagyni ősrégi szokás." Tudomásom szerint ezzel az eljárással, ezzel a módszerrel, az emlék megörökítésével már a római szenátus is élt. A magyar jogalkotásban is megvannak ennek a hagyományai. Én, bár többször olvastam életemben a Corpus Jurist, most, közvetlenül nem volt módom áttekinteni, hogy milyen emlékei vannak ennek törvényhozásunkban. Azt azonban biztosan tudom, hogy Kossuth emlékét megörökítették a két világháború között - noha most a pontos törvényhelyet idézni nem tudom. Az a véleményem, ahogy Kossuth emlékét is megörökítette a magyar Országgyűlés, ugyanúgy Kölcsey Ferenc is rászolgált erre. Rászolgált, mint a magyar Országgyűlés egyik igen kiváló tagja, mint a magyar Országgyűlés egyik legnagyobb hatású szónoka, és rászolgált, mint olyan személy, akinek a művei máig is frissen hatnak, eszméiből máig is erőt meríthetünk. Nekem az a véleményem, magát becsüli meg az Országgyűlés, ha a Kölcseyről szóló törvényt megszavazza. Köszönöm a meghallgatást. (Gyér taps a jobb oldalon.)