Nagy Ferenc József (FKGP)
NAGY FERENC JÓZSEF földművelésügyi miniszter: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt dr. Danis képviselőtársam! Hogy a mezőgazdaságot az aszály sújtja-e vagy a Kormány közti viszály, ezt ki-ki a maga döntése alapján bírálja el. Én nem értek egyet az Ön kijelentésével, de nem vonom kétségbe az Ön szuverenitását, ehhez Önnek joga van. Válaszomat a következőkben teszem meg: A Kormány hároméves programja részeként a Földművelésügyi Minisztérium is kidolgozta javaslatát az új agrárpolitika-koncepcióra. Képviselő úr előtt ismert, hogy a Kormány legutóbbi ülésén a hároméves programot és annak részeként természetesen az agrárkoncepciót is megvitatta, és első olvasatban azt elfogadta. Van tehát a Kormánynak új mezőgazdasági programja, ami részleteket illetően természetesen tovább finomítható. Elmondhatom, hogy a Kormány gyökeresen új agrárpolitikát kíván megvalósítani. Alapvető célkitűzése, hogy a gazdasági rendszerváltás, az úgynevezett szocialista tervgazdálkodásról a magántulajdonon alapuló piacgazdaságra való áttérés az élelmiszertermelésben is mielőbb megtörténjen. Ez a tulajdonviszonyok, a szervezeti és intézményrendszer, de a jogalkotás és a közgazdasági feltételrendszer területén is összehangolt, tartalmában pedig alapvető változások végrehajtását kívánja meg. Az agrárágazatokban az ágazat sajátosságaiból adódóan a piacgazdaság kiépülése egy hosszabb folyamat keretében lesz megvalósítható. Elsőrendű szempontnak tartjuk, hogy az áttérés során a kiegyensúlyozott, választékában bővülő élelmiszer-ellátás megmaradjon, és tovább javuljon az ágazat exportképessége, valamint az export gazdaságossága is. A tisztelt Országgyűlést és a képviselő urat egyaránt biztosítani kívánom arról, hogy az új agrárprogramot mindezek figyelembevételével annak tudatában dolgoztuk ki és terjeszti azt a Kormány az Országgyűlés elé, hogy a társadalmi közmegegyezéshez az élelmiszer-gazdaság stabilizáló szerepe nélkülözhetetlen. Az új agrárprogram legfontosabb elemeiről a következőket kívánom elmondani. Az agrár-piacgazdaság kialakítása érdekében első lépésként a tulajdonviszonyok átalakítására van szükség. Ez ugyanis alapfeltétele annak, hogy a jövőben a termelők, illetve a tulajdonosok maguk választhassák meg az adottságaiknak legjobban megfelelő termelési és érdekeltségi formákat, beleértve ebbe az üzemi méreteket is. A tulajdonviszonyok átalakításában megkülönböztetett fontosságú a földtulajdonreform végrehajtása, amelyre képviselő úr első kérdése is irányul. Feltételezem, nem kerülte el a tisztelt képviselő úr figyelmét a két héttel ezelőtti, dr. Magyar Bálint képviselő úr interpellációjára adott válaszom, továbbá az a kormánynyilatkozat sem, amelyet e témában tett közzé a Magyar Távirati Iroda, és amelyet a sajtóban több helyütt szó szerint le is közöltek. Ugyancsak e témával kapcsolatban kívánom még felhívni a figyelmet dr. Zsiros Géza képviselőtársam tegnapi felszólalására, amelyben bejelentette, bírja Antall József úr határozott ígéretét, hogy a Kormány záros határidőn belül be fogja terjeszteni a termőföld tulajdonjogának rendezését célzó végleges javaslatait. Teljesen méltányolhatónak tartom az e kérdéskör mielőbbi lezárását célzó sürgetéseket, azonban mint a Kormány tagja e sürgetésekre nem mondhatok mást: alapos gazdasági s főleg pénzügyi és jogi előkészítés nélkül benyújtani egy új tulajdonrendezést célzó javaslatot a sietséggel arányban álló problémák forrása lehet. A Kormány épp a múlt hét csütörtöki ülésén foglalt úgy állást, hogy az Alkotmánybíróság álláspontjának megismerése után a termőföld tulajdonrendezéséről szóló törvényjavaslat a szövetkezetekre vonatkozó új rendelkezésekkel egyidejűleg a Parlament elé kerül. Röviden néhány szót a földtulajdon rendezéséről. A termelés folyamatosságának biztosítása mindenképpen szükségessé teszi azt, hogy legalábbis kiindulásként a jelenlegi szövetkezeti, állami gazdasági struktúrából induljunk ki. Mind a Kormány agrárprogramjának, mind pedig a gazdasági programjának kulcsponti kérdése a tulajdoni viszonyok átrendezése, mégpedig oly formában, hogy az eddigi közösségi tulajdon helyébe minél nagyobb arányban a valódi magántulajdon, illetve annak más, korszerű szervezési formái lépjenek. A Kormány végleges javaslatainak megtételekor mindenképpen olyan megoldások mellett száll síkra, mely azt eredményezné, hogy a termőföld azok tulajdonába kerüljön, akik azt adott feltételek között a leghatékonyabban képesek megművelni, és akik hosszú távon érdekeltek termőképességének megtartásában, illetve javításában. Olyan szervezeti, jogi konstrukciókat kell kidolgozni, melyeknek eredményeképpen a valódi földtulajdonosok szabad akaratából, kizárólag a gazdasági racionalitás alapján alakulnának az üzemméretek. Az általunk elképzelt rendszerben az egyéni kisgazdaság, a 20-50 hektáros farmgazdaság, valamint a több száz hektáros, úgynevezett egy falu - egy gazdaság társas szövetkezeti gazdaságok szerves egységei jönnek létre. Mindehhez meg kívánjuk teremteni a szükséges állami garanciarendszert, beleértve ebbe a tőkehiányban szenvedő kisvállalkozások bővítéséhez és beindításához nélkülözhetetlen hitelgarancia alapintézményét is. Az új agrárprogram fontos részét jelenti az állami gazdaságok és az élelmiszer-ipari vállalatok privatizációja, illetve az új szövetkezeti törvény megalkotása. Ezekről külön is szeretnék szólni. Az egyes állami gazdaságok privatizációja a gazdaságok profilja, termelési tevékenysége szerint eltérő mértékű lesz. Ahol a mezőgazdasági termelést alapvetően befolyásoló tenyésztési központok, kutató- és oktatóbázisok alakultak ki, ott csak részleges privatizációt tartunk célszerűnek. A döntően árutermelésre szakosodott gazdaságok privatizációja teljes körű lehet. Ennek során külföldi tőkével megerősített vegyes vállalatok, új típusú szövetkezetek és dolgozói részvényen alapuló gazdasági társaságok jöhetnek létre. Az élelmiszer-ipari vállalatok magántulajdonba adását két ütemben tervezzük végrehajtani. Első ütemben kerül sor a még meglévő monopolszervezetek decentralizálására, a még meglévő tröszti és nagyvállalati rendszer teljes felszámolására. A második ütemben tervezzük megvalósítani az egyes élelmiszer- ipari szakágazatokban a valódi privatizáció megindítását, az állami vagyon valódi tulajdonosok részére történő átadását. Az élelmiszeripar privatizációjánál fokozottan számítunk a külföldi tőkére. Olyan befektetőket részesítünk előnyben, akik magasabb feldolgozottságú, fokú termékek jövedelmező gyártására vállalkoznak, és az előállított termékek értékesítésében nemzetközi piaci háttérrel rendelkeznek. A szövetkezetek megújulásának és átalakulásának elősegítése érdekében a Kormány olyan törvény szabályozására törekszik, amely lehetővé teszi, hogy a tagság maga döntsön a szövetkezeten belüli tulajdonosi, vállalkozói és szervezeti kérdésekben. Az új törvényben lehetőséget biztosítunk arra, hogy széles körben létrejöjjenek a tagok magántulajdonán alapuló beszerzési, termelési és értékesítő szövetkezetek. Azzal számolunk, hogy a termelőszövetkezetek átalakulása együtt jár az egyéni és csoportos vállalkozások gyors ütemű fejlődésével. Ezek megerősödéséhez és széles körű elterjedéséhez meg kell teremteni a ma még hiányzó új kereskedelmi, szállítási és szaktanácsadási infrastruktúrát, amelyhez a Kormány állami erőforrásokat, nemzetközi segélyalapokat bocsát rendelkezésre. Az új agrárpolitika szerves részét jelenti az agrárpiac kialakításához szükséges közgazdasági feltételrendszer megteremtése. Az elmúlt években az agrárágazatban gyors ütemű árliberalizációra került sor. Ezzel azonban nem tartott lépést a korszerű piaci intézményrendszerek kiépülése, egyes területeken fennmaradnak piackorlátozó állami intézkedések, így a kiviteli lista engedélyezési rendszere és hatósági árkorlátok. A Kormánynak ezért határozott törekvése a meglévő hatósági korlátok lebontása, és ezzel párhuzamosan egy korszerű agrárpiaci rendtartás jogi, szervezeti és pénzügyi rendszerének kialakítása. A mai tőkeellátottság és kamatszint, illetve az inflációs ráta mellett a mezőgazdasági fejlesztéseket szolgáló tőkemegtérülés biztosítása érdekében elengedhetetlennek tartjuk az agrárágazatokban a központi kamatpreferencia és hitelgarancia rendszerének megteremtését és működtetését. Célszerűnek tartjuk ehhez egy önálló mezőgazdasági pénzintézet létrehozását, forrásainak megteremtését és működésének mielőbbi megkezdését. A piacgazdaságra való áttérés szükségessé teszi a mai adó- és támogatási rendszer átalakítását is. A Kormány - annak ellenére, hogy a költségvetési bevételek a mezőgazdaságban is csak lassan csökkenthetők - arra törekszik, hogy az új adórendszer inflációmérséklő és vállalkozásbarát legyen, és segítse elő a privatizációt. 1991-től egységessé válik a mezőgazdasági nagyüzemek és kisüzemek földadózási rendszere. A mezőgazdasági tevékenységet a nemzetközi versenyképesség követelményeihez való igazodás céljából mentesítjük a vállalkozási nyereségadó fizetése alól. A személyi jövedelemadózásban fenntartjuk a mezőgazdasági kis- és magántermelők egyszerű és bürokráciamentes adóztatását. A hároméves periódus alatt lehetőséget látunk az élelmiszertermékek forgalmiadó-kötelezettségének bevezetésére. A támogatáspolitikában a valós értékviszonyok érvényre juttatásához 1991-ben leépítjük az üzemviteli támogatásokat. Új alapokra helyezve, átmenetileg még fennmarad a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági térségek csökkentett támogatása, egyre inkább előtérbe helyezve az alternatív megélhetési lehetőségek kiépülését. A rubelelszámolásról a dollárelszámolásra történő áttéréssel egységesedik az agrártermékek szubvencionálása, szigorodnak a hatósági követelmények. Az exporttámogatások rendszerén belül általánossá kívánjuk tenni a versenyeztetést. Alapelv, hogy az exporttámogatások rendszere az élelmiszertermékeknél is összhangba kerüljön a fokozatosan megvalósuló liberalizációval és a GATT-konform vámrendszerével. Kérem tisztelt képviselőtársamat válaszom elfogadására. (Taps a jobb oldalon.)