Jeszenszky Géza

1990. szeptember 10.

DR. JESZENSZKY GÉZA külügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőnő! A Magyar Nemzet augusztus 27-ei számában megjelent levelemet természetesen nem külügyminiszteri minőségemben (derültség az SZDSZ soraiban), hanem magánemberként írtam augusztus 15-én Bodor Pálnak, régi kedves ismerősömnek, akit barátomnak is szólítottam. Egyébként megjegyzem, hogy annyira nem a közlésszándék vezérelt, hogy utólag, egy héttel később kérték meg a levél közlését. Abban a naív hitben járultam hozzá a közléshez, hogy ezt az ünnepi megemlékezések sorában kívánják közölni, nem is ehhez a vitához. (Mozgás a bal oldalon.) Levelemből egyértelműen megállapítható - és ezt a szerkesztőség a címlapon kiemelve is elismerte -, hogy levelemmel nem e nagy múltú lapnak akár a mai magyar Kormány, akár egy francia lapkonszern ellenőrzése, befolyása alá vonását kívántam támogatni, hanem annak a reményemnek adtam kifejezést, hogy megőrizhető lesz a lap minden szép hagyománya és függetlensége. Az általa, a lap által is idézett és Ön által is idézett kifejezés - idézem: "A kormány nem ellenőrizni akarta a Nemzetet" - ezen meggyőződésemet fejezte ki. Írásomban idéztem egy korábban elkezdett, de félbehagyott, el nem küldött levelemet, amit sebtében akkor vetettem papírra, amikor a Magyar Nemzet 1990. július végi számában elolvastam a híres alapító vezércikket, ami összefoglalta az 1938-as indulók szellemi-politikai programját. Nem kívánom ezt most felolvasni, de szívesen ajánlom a tisztelt képviselőnő figyelmébe, és ha megengedi, majd át is adok belőle egy másolatot. Látni fogja belőle, hogy az 1938-as Magyar Nemzet-program nem az, amit a mai MSZP vagy bármely más baloldali párt vagy irányzat magáénak vallhat. Pontosabban: vallhatja magát a Magyar Szocialista Párt vagy a tisztelt Ház más ellenzéki pártja a magyar hivatás-gondolat vagy a keresztény eszmeiség követőjének. De ha valaki tényleg ezen a talajon áll, az mit keres az ateisták és marxisták, illetve a közelmúltban még ezekre az eszmékre esküdők és ezeket a társadalomra rákényszerítők soraiban? (Mozgás, zaj a bal oldalon. Nagy taps a jobb oldalon.) Én persze el tudom hinni, hogy ebben az országban valóban ennyi Saulusból lett Paulus (derültség) az Esterházy Péter által leírt damaszkuszi csúcsforgalomban, de azért engedtessék meg nekem feltételezni, hogy a mi kormánykoalíciónk pártjai jóval hitelesebben képviselik a nyugati civilizáció, a nemrég még lekicsinylően polgárinak nevezett demokrácia, mind a maradisággal, mind a radikalizmussal, mind a szocializmussal szembenálló és szép magyar kifejezéssel szabadelvűnek nevezett politikai eszmék, nem utolsósorban pedig a magyarság nemzeti értékei és érdekei iránti elkötelezettséget, mint a tisztelt ellenzék sok tagja. (Nagy taps a jobb oldalon . Felkiáltások az SZDSZ és a FIDESZ soraiból: Pfuj! Ütemes taps a jobb oldalon. Az SZDSZ- és a FIDESZ-képviselők és az MSZP képviselők egy része kivonulnak a teremből.) Talán akkor megvárom, ha a tisztelt képviselők nem kíváncsiak, akkor várok addig, míg nyugodtan eltávoznak, nehogy véletlenül hallják a válaszomat. (Taps a jobb oldalon.) Ha Önök közül valaki mégis úgy érzi, hogy igenis ezeknek az eszméknek az összességét vallja, azt szívesen látjuk a Parlament innenső soraiban, illetve a koalíció valamelyik pártjában, mert valóban itt a helye. Nem is kell az ilyet restellni, Winston Churchill maga is kétszer cserélt pártot. Azt, hogy a Dagens Nyheter több cikke az új Magyarországgal szemben valóban meglehetősen barátságtalan, nem nehéz bizonyítani, csak el kell olvasni a lapnak néhány vezércikkét. Például az 1990. április 10-eit, amelynek a címe: Magyarország a lejtőn. Vagy meg kell kérdezni azoktól a svédországi magyaroktól, akik az elmúlt hetekben hiába írtak tiltakozó leveleket a Dagens Nyheter szerkesztőségének, a magát liberálisnak hirdető lap nem talált helyet közlésükre. Ellenben régebben is, mostanában is talált helyet a romániai magyar kisebbség panaszainak jogosságát kétségbe vonó Anna Maria Narti írásainak, aki például 1990. április 14-én azt írta, hogy ez a kisebbség - mármint a magyarok - idézem: "Olyan kiváltságokat követel magának, amelyeket Svédország sem ítélne meg az itt élő finn etnikumnak." Azt nem állítom, hogy a baloldali liberalizmus általában szemben áll a magyar néppel. És nagyon sok képviselőjét tisztelem ennek az irányzatnak, nagyon sok ilyennel találkoztam. De az sajnos igaz, hogy olyan, magukat baloldali liberálisnak nevező neves sajtóorgánumok az elmúlt hónapokban nem egy elfogult írást közöltek Magyarországról. Számos példával szolgálhatok az érdeklődőknek. Azt hiszem, nem igényel további érvelést, hogy 30 soros magánlevelem aligha jelenthetett politikai-ideológiai megfontolásból eredő beavatkozást a valóban nagy múltú újság privatizációjába, legfeljebb a Magyar Nemzet és a magyar nemzet érdekei iránti felelősségre próbáltam apellálni. Kérdésére válaszolva, semmi ellentmondást nem látok a miniszterelnök és saját szavaim között. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Hosszan tartó taps a jobb oldalon!)