Palotás János (MDF)

1990. szeptember 10.

PALOTÁS JÁNOS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Két kérdés merült fel. Az elsőről azt szeretném mondani, hogy személyes véleményem szerint nem célszerű, hogy képviselő polgármester legyen, tehát nyilván ezt nem támogatom, de azért felhívom a képviselőtársaim figyelmét e kérdéskörben is. Meggondolandó, hogy ezt a tilalmat a Parlamentnek kell-e kimondania, át kell-e vennie azt a feladatot a Parlamentben a képviselőknek, hogy ők okosabbak, mint az adott terület választópolgárai, akik nem tudják önmaguk eldönteni, hogy nem akarnak. Én számukra egyébként nem javaslom, hogy képviselőt válasszanak polgármesternek. Erről a pontról szeettem volna ezt elmondani. A második pont azonban, amit képviselőtársam felvetett - mint módosító javaslatot - nagyon fontos. Én ugyan nem akartam módosító javaslattal élni, hogy egy olyan polgári vagy politikai kérdésben, ahol most az önkormányzati választás igencsak napokon belül sorra kell, hogy kerüljön, mégis egy meghatározott kérdés elfogadhatatlansága miatt időhúzásba kerüljön esetleg a Parlament. De ha a módosító javaslat itt van, akkor szeretném nagyon megerősíteni és hangsúlyozottan kérni képviselőtársaimat, hogy gondolják meg, hogy mit szavaztak meg az előző alkalommal, és milyen diszkriminációt alkalmaztak a döntően magánvállalkozók által vezetett gazdasági társaságok esetében. Én nem hiszem, hogy az a jó gondolati rendszer, amely abból indul ki, hogy a kicsiben vagy a nagyban mekkora feladata van a gazdasági vezetőnek. Tudni kell, hogy a magánvállalkozások esetében nem áll fenn a lehetősége az állampolgárnak arra, hogy állami vállalatot létesítsen, magánvállalkozását állami vállalati igazgatóként vagy felügyelő bizottság esetén a kontrolljaként, mondjuk belső ellenőrként lássa el. Ő kizárólag a gazdasági társaságok formáját választhatja ahhoz, hogy egy gazdasági egységet működtessen. A két forma között azonban csak a tulajdonjogban van különbség, tartalmilag nincs. Mind a kettőnek a feladata ugyanaz. Aki a kettő között különbséget tesz, az a következőt mondja ki: nagyobb az esélye annak, hogy egy magánvállalkozás, egy magánszemély, aki magánvállalkozást vezet, vissza fog élni polgármesteri tisztségével, és saját maga érdekei céljára fog dolgozni. Az állami vállalatvezetőnek ugyanis az esélye erre ugyanennyi. Tehát ha becstelen, ugyanúgy megteheti! Tehát mindössze annyi a pillanatnyilag érvényben lévő jogszabálynak a tartalmi része, hogy nem bízunk a magánvállalkozásban, és bízunk az állami vállalatokban. Azt hiszem, hogy ez a Parlament, ez a Kormány, ez a rendszerváltás ilyet egyszerűen nem mondhat ki. Az elmúlt hét óta levélben és szóban, telefonon több tucat magánvállalkozás keresett meg, hívott fel, és mondta azt, hogy elképzelhetetlennek tartja, nem érti - még nem látta a szöveget, - hogy ez a Parlament egy ilyen diszkriminációt elfogadott. Még nem beszéltem alkotmányjogászokkal, hogy egyébként ez kezelhető-e egyáltalán, de meggyőződésem szerint az Alkotmány szellemében biztos, hogy nem kezelhető. Kérem tehát, hogy a Parlament a módosító javaslatot fogadja el. Az egyébként - ha én jól értelmeztem - még így is egy nagy kompromisszum, hiszen ebben az esetben is fennáll az, hogy nem automatikusan láthatja el ezt a tisztséget, csak akkor, ha a képviselő-testület hozzájárul. Ez azt jelenti, hogy a képviselő-testület tudni fogja, hogy őneki magánvállalkozása van, ehhez kapcsolódik egy bejelentési kötelezettség is a logikájából adódóan, és ez a képviselő-testület figyelheti, hogy az adott polgármester tevékenysége során a saját vállalkozásának próbál-e valamilyen előnyt a jövőre mutatóan vagy más módon szerezni. Én azt hiszem, hogy ez a kompromisszum is túlzott, ebben is benne van egy bizalmatlanság a magánszférával szemben, de elfogadható, mert ez talán valahol kezelhető. Szeretném elmondani képviselőtársaimnak, hogy a képviselőválasztás idején - tehát az országgyűlési képviselőválasztás idején; a volt Parlamentben felmerült az a gondolat - a volt Parlament képviselői egy darabig ezt támogatták is, a bizottsági üléseken az akkori előterjesztőt -, hogy képviselő se lehessen magánvállalkozás vezetője. Természetesen az akkori Parlamentben itt ülő több száz állami vállalati vezető és szövetkezeti vezető minden további nélkül lehetett volna országgyűlési képviselő. Én akkor itt rohangáltam körbe a folyosón, nem azért mert egy magánvállalkozás tulajdonosa nem tudja önmagától a nevesített funkciót elvenni és másképpen irányítani a vállalatát, hanem azért, hogy ilyen szabályt a rendszerváltás küszöbén ne hozzon az a Parlament. De attól a Parlamenttől azért ez nem igazán lepett meg. Ettől a Parlamenttől ellenben keményen meglepett a döntés, és szeretném, ha a módosító javaslattal saját véleményünket felülbírálnánk. Köszönöm. (Nagy taps.)