Szigeti György (SZDSZ)
DR. SZIGETI GYÖRGY (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kapcsolódnék Matyi László hozzászólásához, és elöljáróban annyit tudnék mondani, hogy a határozati javaslat egy részével egyetértek, azt támogatom, a másik részét kifogásolom. Szeretném, ha ez a határozat inkább lenne szociális, közhasznú és kevésbé politikus. Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság költségvetéséhez képest viszonylag kis összegről dönt most, ez a költségvetés egy tízezred részét sem éri el. Ebből a szempontból valaki mondhatná, hogy ez lényegtelen kérdés, kevésbé fontos. Már az előterjesztés és a módosító javaslat is mutatja azonban, hogy más szempontból ez lényeges és fontos. Most építjük ki civil társadalmunkat, óriási mértékben növekednek meg a társadalmi szervezetek, egyesületek. Egy bizonyos szempontból különbséget kell ezen egyesületek között tenni. Ez a szempont a működés, a fennmaradás és a létezés kérdése. Szakmai szövetségek - legyen az orvosi, jogász-, mérnök- vagy vállalkozói szövetség - olyan tagságot toboroznak, amely biztosítani tudja saját érdekvédelmi szervezetének fennmaradását. Vannak azonban olyan egyesületek, amelyeknek a tagsága a beteg, elesett emberek közül kerül ki, életük a létminimum szintjén mozog és nem ritka esetben - gyakori esetben - a szociális támogatásból érik el ezt. Ezek a társadalmi szervezetek egy másik szemszögből is különböznek a szakmai szövetségektől. Míg azok egy érdeklődés, egy szakma, egy továbbképzés vagy valamilyen más tevékenység, nem az élet teljességét jelentő érdek mentén szerveződnek, addig ezek a szociális szervezetek az őket tömörítő tagságot a gyermekkortól egészen a halálig elkísérik. Olyan feladatokat oldanak meg, amelyeket tulajdonképpen másutt az állam old meg vagy pedig megfelelő támogatással a társadalom szervezetei, egyesületei. Néhány példát említek saját területemről, de akár a mozgáskorlátozottak, -sérültek egyesületétől. A gyerekeket felkutatják, beiskolázásukban részt vesznek; a később ilyen helyzetbe kerülteknek átképzését, írás-olvasás tanítását, mozgáskultúráját alakítják, az egész kulturálódásukat az egyesület szervezi, és a szociális gondozás területén is részt vesz. Az elmúlt parlament bizottsága döntött abban a kérdésben, hogy az erre előirányzott összeg milyen módon legyen felhasználva. Ez az összeg az év elején 520 millió forint volt, amelyből mindössze 160t kaptak a szociális célú szervezetek. Bőven jutott azonban támogatás a Hazafias Népfrontnak, a DIVSZ-nek, Béketanácsnak, a Magyar-Szovjet Baráti Társaságnak+ tovább nem akarom már sorolni. Most, ennél a határozati javaslatnál bizonyos szempontból kísért a múlt. Most is van olyan szervezet, amelynek van politikai felhangja, és hiába is tagadnánk, a politikához kapcsolódik. A rendszerváltás folyik, a politika elismert; az Országgyűlés több mint 700 millió forintot szavazott meg a pártok működésére és ezzel a politikának megfelelő mozgásteret biztosított. Leszögezem, hogy nem azon szervezetek ellen vagyok, létezésükkel nagyon egyetértek, amelyek bizonyos politikai érdekeket is megjelenítenek, és nagy tisztelője vagyok az ott tömörülő tagságnak a sok szenvedés miatt. Azonban gondolom, az ő érdekeik védelmét a törvényeknek kell szolgálni, a meghozott végzéseknek, határozatoknak; a Kormány már fölállította a kárpótlási hivatalt, és miután ezek a kérdések rendeződnek, saját önszerveződésüket önfenntartó módon meg tudják oldani. Végezetül annyit mondanék, hogy ez az ellenzéki padsorokból hangzik el, azonban egybecseng a kormányprogrammal. Antall úr kormányprogramjában célul tűzte ki, ígéretet tett arra, hogy azokat a társadalmi rétegeket támogatja... - olvasható a kormányprogram 8. oldalán, II. pont (1) bekezdés alatt. Köszönöm. (Nagy taps.)