Soós Károly Attila (SZDSZ)
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! A rendszerváltás egyik fontos eleme lenne a kormányzati irányítás három elemének, a kormánypártoknak, a Kormánynak és a Kormány hivatali apparátusának egymástól való világos elválasztása. Ezek korábbi összefonódása, a kormányügyek pártügyekként való kezelése, az állami köztisztviselők pártfunkcionáriusokként való kényszerű vagy önkéntes fellépése a régi rendszer egyik fontos és rendkívül népszerűtlen sajátossága volt. A Németh kormány csak 1989 őszétől tett elég határozatlan lépéseket ennek az egypárti diktatúrákat, pártállamokat jellemző helyzetnek a megváltoztatása érdekében.Az Antall-kormánytól az ország jelentős továbblépést várt ezen a területen. Ehelyett azonban szinte a visszafordulásnak, a kormányzó pártok főleg az MDF - és az állam egy új összefonódásának vagyunk tanúi.
Három pontban szeretnék beszélni erről a dologról.
Először. Ismét szokásossá vált kormányzati szándékoknak, intézkedéseknek kormánypárti rendezvényeken, sajtóértekezleteken való bejelentése. Ez a gyakorlat a múltból jól ismert. Hazánk lakosságában mindig is visszatetszést keltett. Különösképpen visszatetsző ennek az 1980-as években kialakult és az Antall-kormány által most átvett válfaja, amelyben a népszerű kormányintézkedéseket pártfórumokon pártvívmányokként mutatják be. Utalhatok itt például a kisvállalkozási hivatal létrehozására, amelyet MDF-sajtóértekezleten mutattak be, és a sajtó félreértvén a dolgot, azt írta, hogy az MDF hoz létre kisvállalkozási hivatalt, holott a Kormány hoz létre ilyet; de a sajtó félreértése a félreérthető rendezésből származott. Tehát a népszerű kormányintézkedéseket pártfórumokon jelentik be, viszont a népszerűtlen lépéseket - például az áremeléseket - ettől eltérő módon nem a párt, hanem a Kormány, sőt, ha sikerült volna, akkor a Parlament kényszerű lépéseként prezentálják.
Második pont. A párt- és kormányügyek ilyen összekeverése mellett nem kevésbé helytelen gyakorlat a kormányapparátus és a Kormány politikai vezetése közötti zavaros összefonódás. Ismeretes, hogy a demokratikus, többpárti rendszerekben a Kormány, illetve az egyes minisztériumok politikáját a minisztériumban három ember képviseli: a miniszter, a politikai államtitkár, aki politikai helyettese, továbbá a sajtószóvivő; és ezzel vége, senki más. Ők a politikusok, mindenki más köztisztviselő, szakember. Demokratikus országokban - például Franciaországban vagy az NSZK-ban - ezek a szakemberek, noha természetesen nem pusztán szakmai megfontolások alapján, hanem politikai feletteseik utasításainak megfelelően végzik munkájukat, és így részt vesznek a miniszter és a Kormány politikájának technikai megvalósításában, sohasem nyilatkoznak a nyilvánosság előtt a Kormány politikájáról, nem képviselik a minisztériumokat vagy a Kormányt, hanem csak kifejezetten szakkérdésekkel kapcsolatban írnak cikkeket, könyveket, adnak interjúkat. A Kormányt nem képviselhetik, hiszen ha ezt tennék, akkor - bármilyen jó szakemberek legyenek is kormányváltozás esetén távozniuk kellene. Márpedig egy olyan kormányapparátus, egy olyan apparátus, amelyet kormányváltozás esetén nagyrészt lecserélnek: működésképtelen. A mai magyar gyakorlat a demokratikus országokbelivel homlokegyenest ellentétes. Elegendő például elolvasni a Magyar Hírlap augusztus 24-ei számát, itt egyszerre három kormánytisztviselő nyilatkozik a Kormány, illetve minisztériuma politikájáról; vagy a tegnapi Napzártát, ahol Bethlen István velem egybehangzóan kifogásolta azt, hogy a Pénzügyminisztériumot egy politikai vitában a közigazgatási államtitkár képviselte.
Végül a harmadik pont. A kormányzópárt és a Kormány, illetve a Kormány és a hivatalnoki apparátus összekeveredésénél is riasztóbb, és a pártállam egyik legfontosabb sajátosságát testesíti meg az, amikor kormányhivatali tisztviselők - akik hangsúlyozottan nem politikai állást töltenek be - hivatali funkciójukban pártemberekként lépnek fel. Például augusztus 1-jén az Igazságügy-minisztérium közigazgatási államtitkára, rá egy hétre a kisvállalkozási hivatal vezetője részt vett az MDF sajtóértekezletén, és ott hivatali funkciójukkal összefüggő kérdésekben nyilatkoztak a sajtónak.
A miniszterelnök úr ugyanolyan pontosan tudja, mint én, hogy ez az eljárás, amely mellesleg ellentétes a Kormány által a múlt héten benyújtott, a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat 21. §-ának előírásaival is, demokratikus országokban elképzelhetetlen. És az is nyilvánvaló, hogy ha ez bevett gyakorlattá válik, abból logikusan következik a minisztériumi köztisztviselők kötelező kormánypárt-tagsága, pártjelvény viselése, pártfegyelem alá helyezése stb. És pontosan ez az, amitől ez az ország meg szeretne szabadulni.
Kérdezem a miniszterelnök úrtól, normálisnak, fenntartandónak véli-e a felsorolt jelenségeket, amelyeket én itt a kormánypártok és az államszervezet nálunk túlságosan is ismerős összefonódásaként bíráltam? Ha pedig nem tartja őket normálisaknak, fenntartandóaknak, akkor mit szándékszik tenni kiküszöbölésük érdekében? (Taps a bal oldalon.)