Páris András (SZDSZ)
PÁRIS ANDRÁS (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Tisztelt Siklós Miniszter Úr! Őszintén sajnálom, hogy ilyen nagy számban vannak távol elsősorban a kormánykoalíció pártjaihoz tartozó képviselő hölgyek és urak. (Mozgás és élénk zaj.) Én elhiszem, hogy a kritikatűrő képesség határa egy idő után nagyon alacsonyra száll, de mivel elsősorban nem kritizálni szándékozom, és előre kell bocsátanom, hogy a téma, amelyben szólni kívánok, egyaránt sújt kormánypárti és ellenzéki választót, kormánypárti és ellenzéki képviselőt, ezért vagyok oly szomorú. Hiszen, hogy visszautaljak tisztelt miniszterelnök úr legelső interpellációra adott válaszában tett fél-megjegyzésére, sajnos interpellációs témánk könnyed ebéd utáni vidám csevegésre és hangulatkeltésre nem alkalmas, de szomorúságra és elkeseredésre annál inkább.A tárgyra térve. Én nem kívánok közhelyeket felemlegetni, de hogy- ha érzékeltetni kívánnám, hogy távközlésünk mennyire van lemaradva Európától, akkor egy jellegzetes, a korosztályom számára csak pajtásként, Rákosi pajtásként ismert figura mondatára utalhatnék, aki összehúzta nadrágszíját úgy negyvenöt évvel ezelőtt, és azt mondta, hogy na, elvtársak, a kapitalisták olyan jó telefonhálózatot hagytak ránk, hogy ehhez negyven-ötven évig nem kell nyúlni. Hát kérem, amikor ezek a mondatok elhangzottak, ahhoz képest és annyi idővel vagyunk mi elmaradva.
Az természetesen közhely, hogy a károk milliárdosak, amit a távközlési infrastruktúra hiánya jelent ennek az országnak. Az természetesen közhely, hogy az európai államok között a távbeszélő-hálózat fejlettségét tekintve az utolsó helyek egyikét foglaljuk el. És sajnos azt is el kell mondjam, hogy a szűkös anyagi helyzetek - a világbanki hitel ide vagy oda -, a jelenleg hatályos távközlési törvény rendelkezéseinek figyelembevételével nem sok esély mutatkozik arra, hogy ez a helyzet a közeljövőben rohamosan megváltozzék. Kézenfekvő a kérdés, hogy mit kíván tenni a kormányzat.
Én egy apró helyi példával szeretném megvilágítani a helyzet fonákságát, amit egyébként sajátossága országos - sajnos negatív - példaértékű esetté emel. A siófoki Advocatus pro Urbe alapítvány - ez a város és városkörnyék fejlesztését szolgáló alapítvány - a helyi távbeszélő-hálózat fejlesztése ügyében részvénytársaság szervezéséhez folyamodott. A jelenleg hatályos távközlési törvény rendelkezései szerint, hogy az ordító hiányhelyzetet megszüntethessék, az egyetlen lehetséges, gyakorlatilag - hangsúlyozom: gyakorlatilag - lehetséges megoldást választották, hiszen elvi megoldás kínálkozik, de arról beszélnem csak szószaporítás lenne. Tehát az egyetlen gyakorlati lehetőséget választva, a távközlési vállalatot kérte fel a szükséges állami részvétel biztosítására, hogy így a részvénytársaság Siófokon megalakulhasson. Önerőből, lakossági tőke bevonásából, hangsúlyozottan: az adógarasokat, az adófizetők fillérjeit, a költségvetésből más ezer helyről hiányzó pénzeket kímélve.
A távközlési vállalat megjelent képviselője, aki egyébként a távközlési vállalat vezérigazgatójának teljes jogú meghatalmazottja volt, a helybéliek megrökönyödésére, a pillanatok alatt összegyűlt több száz egyéni és közületi részvény szándékát jegyzők legnagyobb elkeseredésére kategorikusan kijelentette, hogy nem kívánnak részt venni ebben a társaságban. Természetesen ehhez joguk van. Azt is kijelentette - közölnöm kell ugyanez a meghatalmazott, hogy a távközlési vállalat záros határidőn belül saját maga minden telefonigényt az igényeknek megfelelően ki fog elégíteni. Ez a távközlési vállalat álláspontja.
Érdekes módon minden jelenlévő egybehangzóan ugyanazt szűrte le ebből: mindegy, hogy mikor lesz megoldva a távközlés helyzete Siófokon, ahol a nyári csúcsidőszakban van úgy, hogy órákat kell egy telefonvonalra várni. Kérem szépen, mindegy, hogy mikor kerül megoldásra; ennek a majdani hasznát, remélhetőleg busás hasznát majd az a távközlési vállalat zsebelje be, arassa le, amelyik immáron kizárólagos monopol élvezője a távközlés szolgáltatásának a helyben. Kérem, ez a távközlési vállalat álláspontja. Nagyon jó lenne tudni, hogy ennek kapcsán ugyan mi a kormányé. Én megnyugvással vettem tudomásul mintegy két héttel ezelőtt, hogy Palotás kormánypárti képviselő úr benyújtott egy törvényjavaslatot, amely arra irányult, hogy a távközlési törvény módosítást nyerjen annyiban, amennyiben összhangban a Kormány által meghirdetett szektorsemlegesség és szavakban liberális vállalkozáspolitikával, a távközlési törvényből a kötelező állami részvétel, az állami monopólium fenntartása törlést nyerjen. Ez a nemzeti szóhasználattal és a nemzeti többség biztosításával és a nemzeti ellenőrzés biztosításával cserélődjék fel.
Az is ismert - azt hiszem, hogy mindenki előtt a Házban -, hogy megítélésem szerint a tárca nyomására a kormánypártok ennek a javaslatnak a napirendre tűzését leszavazták. Kérem, a távközlési törvény módosítása ezzel számomra beláthatatlan időre tolódott ki, amely ezáltal megtorpedózta azt a lehetőséget, hogy a magánvállalkozások tőkeerejének bevonásával és felhasználásával villámgyorsan és számottevően javulhasson a telefonhelyzet. Kérem, szent meggyőződésem, hogy az Országgyűlés jobb meggyőződése ellenére utasította el napirendre vételét ennek a törvénymódosítási javaslatnak.
Mindezek után vált interpellációm ismét aktuálissá, és tisztelettel, interpelláló társam nevében is, megkérdezem miniszter urat: Miniszter Úr, kérem, a sajtóban is napvilágot látott közlések alapján alapos-e az a kijelentés, és a miniszter úr tudomása szerint létezik-e olyan távközlési lobbi, ami az állami monopólium fenntartásán és közvetve a távközlés, vállalat kiváltságos helyzetének megőrzésén munkálkodik?
A kérdéscsokor következő kérdése: Mikor kívánja a távközlési tárca nyilvánosságra hozni a távközlés fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseit és ezek konkrét intézkedési tervét? Milyen módon és mikor kívánja a kormányzat a távközlés területén a versenysemlegesség elvének érvényre juttatását előmozdítani, lehetővé tenni azt, hogy magánkezdeményezések, magánvállalkozások a katasztrofális távközlési helyzet javításában az illő részt, az őket megillető részt fölvállalhassák?
Végül, de nem utolsósorban tisztelettel arra kérném a Miniszter Urat, szíveskedjék konkrétan nyilatkozni, hogy a szervezés alatt álló magántársaságok, amelyek a telefonhálózat fejlesztésére, illetve üzemeltetésére kívánnak vállalkozni, és ilyen alakulási szándékuk már kifejezésre jutott, remélhetik-e, hogy tevékenységüket a jelenlegi monopolhelyzet nyújtotta önkényes döntési lehetőségektől és korlátozásoktól mentesen kezdhetik meg. Kérdezem, hogy mi erre a garancia, s ez a legfontosabb kérdésem. Megkérdezem azt is, hogy esetleg tanácsolhatjuk nekik rögtön azt, hogy még kellő időben, felesleges pénzt, időt, fáradságot megtakarítva, nagyon-nagyon gyorsan hagyjanak fel tevékenységükkel. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiból.)