Kádár Péter (SZDSZ)

1990. szeptember 17.

KÁDÁR PÉTER (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnos nem tehetem meg azt a gesztust, hogy visszalépjek a kérdésemtől, mivel egyszer már ezt eljátszottam, tehát röviden összefoglalom.Tisztelt válaszadó Miniszter Úr! A magyarromán államközi kapcsolatok ez év eleji javulásának köszönhetően időszerűvé vált új határátkelőhelyek megnyitása. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága a nyár folyamán Gyulán fórumot szervezett abban a tárgyban, hogy milyen tárgyi feltételei lehetnének ez új határátkelőhelyek megnyitásának. Az eseményről emlékeztető dokumentáció készült, amely tudomásom szerint a szakminisztériumok rendelkezésére áll.

Ezekből csupán egyetlen adatot hadd ragadjak ki. Egy ilyen határátkelőhely-állomás megépítése mintegy 10-15 millió forintos beruházást jelent. Tudomásom szerint folynak a tárcaközi egyeztető tárgyalások, de közelebbit nem lehet megtudni. Azt is tudom, hogy a Külügyminisztérium felelős egy keret-megállapodás előkészítéséért a román féllel.

A tárgyalások jelentőségének, céljának a fontosságát négy pontban hadd foglaljam össze röviden.

Először is tehermentesítené a már meglévő határállomásokat. Néhány helyen a csúcsidőben, főszezonban, vagy piaci napokon a kishatárforgalomban olyan tűrhetetlen a helyzet, mint például Gyulán is, hogy több kilométeres kocsisorok állnak, megterhelve ezzel a város életét.

Másrészt az új átkelőhelyek új távlatokat nyitnának az úgynevezett zárt települések előtt, mint például Geszt, vagy Kőrösnagyharsány, és a nyugateurópai befektetők ugyancsak - tudomásom szerint keresik a helyet Kelet-Magyarországon, ahonnan beléphetnek a tőlünk keletre nyíló piacokra.

A megnyitott határ előnyhöz juttatná azokat az önkormányzatokat, amelyek ezeken a településeken működnek majd.

Harmadsorban: a környező falvak, városok is nem közvetlenül, de közvetve részesülhetnek a hasznából a megnyíló határátkelőhelyeknek, az áthaladó turizmus okozta többletfogyasztás, a megnövekvő személyi adó az önkormányzat javára billentené a mérleget a túloldallal szemben, amely oldalon az eddigi viszonylagos nyugalom megbomlása állna. Nem utolsósorban a kishatárforgalom egyenletes területi eloszlása erősítené az úgynevezett népi diplomáciát, megkönnyítené a kapcsolatépítést rokonok és barátok között, s talán ez is szolgálhatná a két szomszédos nép közeledését. Biztató példát hadd említsek Békés és Arad megye intézményes kapcsolatairól.

Kérdezem ezek után a választ adó miniszter urat, hogy hol tart az új határátkelőhelyek ügye a magyar-román viszonylatban? Mit tesz a magát lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének valló Antall József kormánya azért, hogy az egymástól 6 kilométerre élő rokonok többet láthassák egymást? És ezek alapján mire számíthatnak az érintett önkormányzatok, miután megalakulnak, hogyan kalkulálják a költségvetésbe ezeket a terheket?

Kérdésemet azzal a megjegyzéssel hadd zárjam, hogy áldásosnak tartanám, ha a Kormány utólag magyarázatra szoruló, félreérthető bel- és külpolitikai nyilatkozatok helyett félreérthetetlen lépéseket tenne annak érdekében, hogy ezek az új határátkelőhelyek megnyíljanak, hogy Magyarország határai egyszercsak eltűnjenek a gondolatainkból, mint a sebet eltűnteti a forradás. Köszönöm. (Taps.)