Tirts Tamás (Fidesz)
TIRTS TAMÁS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A részletes vitában két kérdéshez kívánok hozzászólni. Az egyik a Kutrucz Katalin által említett lelkiismeret-vizsgáló bizottság kérdése, a másik pedig a többek által említett és a FIDESZ-frakció által nagyon fontosnak tartott nevelés kérdése. Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni: örömmel nyugtáztam a honvédelmi miniszter úr kompromisszumkészségét. Borz Miklóshoz szeretném intézni azt a pár mondatot, hogy én magam is történelem-magyar szakos tanár vagyok, és nyilvánvalóan többfajta felfogás van mind a nevelés folyamatáról, mind pedig az oktatási kérdésekről. Ugyanakkor teljes mértékig azon az állásponton vagyok - mint ahogy Orbán Viktor jelezte, a FIDESZ-frakciója is ezen az állásponton van -, hogy szét lehet, sőt szét is kell választani az általános nevelést és a szakirányú oktatás kérdését. Mielőtt részletesen elemezném módosító javaslatunkat, másik megjegyzésem a Kutrucz Katalin által felhozott lelkiismeret-vizsgáló bizottság tényszerűségével kapcsolatban a következő. Az 1976. évi I. törvény általános indoklásából idézem a 7. pontot, amely a polgári szolgálatra vonatkozik. Kérdezem Kutrucz Katalint, hogy tényszerűen hogyan értelmezi a következő mondatot: "Ehhez mérlegeli a jelölt személyiségvonásait; belső értékrendje, valamint életvitele, környezeti magatartása, munkaköre, előéletének jelentős eseményei, cselekedetei, megnyilatkozásai mennyiben támasztják alá az értékrendjéről vallott felfogását." Nem tudom, mennyire lehet tényszerű a személyiségvonás és a belső értékrend megítélése. A nevelés kérdéséhez szeretnék egy megjegyzést fűzni. Ne legyen olyan illúziónk, hogy a magyar honvédség a dátumoktól, a sapkarózsák cseréjétől teljes egészében kicserélődött volna. Azt kell mondanunk, hogy a magyar társadalomban - ezt többen is említették már - a katonai állománnyal kapcsolatban rossz kép alakult ki, és rossz a viszony a hadsereggel. Csak remélni tudom, hogy ez a jövőben megváltozik. Kérdezzük meg, miért is alakult ki ez a kép, és miért is alakult így a viszony. Megítélésem szerint többek között azért, mert az előző honvédségben a tisztikar nagyon sokszor a fiatalokat megalázta nevelésük kapcsán. Szeretném hangsúlyozni, hogy az én számomra nehezen lehet erkölcsi alapról beszélni a hadsereg nevelése tekintetében. Márpedig ez mindenfajta nevelésnél nagyon fontos, ezt mindannyian tudjuk és tapasztaljuk. Még nem hangzott el eddig, hogy milyen erkölcsi alapról lehet beszélni, amikor tények vannak arra vonatkozóan, hogy a besúgórendszer kiépítését nagyon sokszor az előző hadseregben kezdték el. A hálózat a katonák megfigyeléséből indult ki, és a belügyi, állambiztonsági szervekkel együtt végezte ezt a munkát. Másik szempontként szeretném felhozni azt, ami már többször elhangzott, hogy fiainkat, illetve öcséinket kik nevelik a hadseregben. Hogy ne legyenek illúzióink, erre is egy példát szeretnék felhozni. Az én parancsnokom az újoncállomány gyűlésén a "szuverén állam" fogalom helyett a "szuvenír állam" kifejezést használta. Ez nem elszólás volt részéről, hiszen többször használta. Azt hiszem, mindannyiunknak megvan a véleménye az ilyen parancsnokról és nevelési módszeréről. Végezetül szeretném kiemelni a hadseregben az oktatás kérdését. Azt javaslom, hogy az eddig nevelésre szánt pénzt a hadseregen belül a szakirányú oktatásra fordítsák, elsősorban az alapismeretek oktatására. Hiszen mindannyian tudjuk - ez már többször elhangzott -, hogy a szocializációs folyamatban nagyon fontos az alapismeretek tanítása és a szakoktatás megteremtése. Ezt a két folyamatot az ifjúság általános nevelése helyett javasoljuk. Kérem, hogy konstruktív hozzászólásunkat vegyék figyelembe képviselőtársaink, amikor az ifjúság nevelését, a generális szabályok eltörlését indítványozzuk. Köszönöm szépen. (Taps.)