Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ)

1990. október 29.

TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem a kérdés politikai, még csak nem is jogi, hanem egyik politikaelméleti aspektusához kívánnék hozzászólni. Úgy gondolom, hogy ezt fontos megtennem. A polgári engedetlenség - tisztelt Országgyűlés - fogalma szerint törvényszegés. Amikor a polgári engedetlenségről elmélkedtek az elmúlt évszázadokban a jogtudósok és írók - szeretném emlékeztetni az Országgyűlést, gondolom, legtöbb tagja ismeri Emersonnak "A polgári engedetlenség iránti kötelesség" című világhírű esszéjét, magyarul is többször megjelent -, a polgári engedetlenség eszméjének védelmezői a pozitív törvénnyel szemben vagy a természetjogra, vagy isteni elrendelésre, vagy a lelkiismeret parancsára szoktak hivatkozni. Ezért annak a körülhatárolása, hogy a polgári engedetlenség vagy akár a forradalom például meddig jogszerű - lehetetlen, hiszen a polgári engedetlenség egy olyan jogszerűtlenség, olyan jogsértés, olyan törvénysértés, amelyet az emberek lelkiismeretükre vagy más magasabb rendűnek tartott jogforrásra hivatkozva tudatosan hajtanak végre, és ezért vállalják a következményeket. Ezért tehát nem jogértelmezési kérdés az - tisztelt Országgyűlés -, hogy a polgári engedetlenségről valaki miképpen vélekedik. Ez nem jogi, hanem morális kérdés. Éppen ezért akármi lesz az eredménye tisztelt Elnökünk eljárásának, akármi lesz a válasza az Alkotmánybíróságnak, amelynek határozatát nyilvánvalóan valamennyien tiszteletben fogjuk tartani, én azt hiszem, hogy nem a legszerencsésebb talán - de ebben tévedhetek -, morális kérdésekben, valamennyi állampolgár szabad döntésére vonatkozó morális kérdésekben jogértelmezési utat választanunk, hiszen van olyan fórum mindannyiunk részére, amely a pozitív jognál magasabb rendű: a lelkiismeretünk - és van olyan szabályrendszer, amely jogon kívül és néhányunk szerint a jogon felül megmondja, mikor kell a pozitív törvénnyel szemben valami mást választanunk. Ez morális kérdés, és ez nem vonhatja természetesen kétségbe a jogrend egységét. Ez természetes. Tehát hogyha valaki a pozitív joggal szemben úgy véli, hogy lelkiismeretére hallgatott, annak természetesen vállania kell a következményeket, de úgy gondolom, hogy a morális szabadságnak körülhatárolása jogi eszközökkel egyszerűen lehetetlen. Ezt szerettem volna csak a pontosság kedvéért kifejteni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)