Solt Ottilia (SZDSZ)

1990. október 29.

SOLT OTTILIA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem szeretném nagyon szaporítani a szót, és tulajdonképpen Kulin képviselőtársam azt a békejavaslatot, amelyet tenni szerettem volna, megtette helyettem. Csak arra szeretném felhívni minden jelenlévő figyelmét, hogy megint azt vettem észre, mint már annyiszor, amikor az unalmas kérdésekről van szó, hogy a képviselőház elkezd rajzani, és kivonul. Ismét tanúi vagyunk annak a méltatlan vitának, aminek már ebben a Házban is másodszor, hogy úgy szólunk bele a társadalombiztosítás ügyeibe, hogy igazán erre nincsen jogosítványunk. Megint sürgetni szeretném azt, amit már sürgettem egyszer-kétszer, és most harmadszor, és amit tulajdonképpen a legtöbb hozzászóló ebben a vitában megsürgetett, hogy legyen gazdája a társadalombiztosításnak. Ebben a pillanatban a biztosítottak pénze és biztonsága politikai harcok martaléka! A Kormány tiszteletreméltó javaslata - amely egy picit zsarolás-ízű volt, hiszen bejelentette, mielőtt a legkevésbé is egyeztette volna akárcsak a kormánypárti képviselőkkel -, sürgetésre kényszerít bennünket. Nyilvánvaló vagy majdnem biztos, hogy az úgynevezett közérzetjavító intézkedés bezengéséről volt szó. A következő adag zsarolást megkaptuk a bizottság előtt a Társadalombiztosítási Igazgatóság szakértőitől, illetve hivatalnokaitól: hogyha nem döntünk gyorsan, akkor technikai okokból nem kerül ez a pénz, sem a Csehák Judit és Kovács Pál képviselőtársunk által javasolt pénz, sem az eredetileg a Szabad Demokrata Szövetség-frakciótól javasolt pénz, sem pedig a bizottságban konszenzusként meglehetősen kontár módon - be kell vallanunk: kontár módon -, összeállított módosító indítvány szerint pénz a nyugdíjasokhoz. Tehát zavarjuk le gyorsan ezt a szavazást anélkül, hogy arra mód lenne, hogy legalább abban a kicsiny szakértelmű körben, ami itt a körünkben megnyilvánul, jelen van, alaposan végigbeszélhetnénk azt, hogy mi is legyen ezzel a társadalombiztosítással. Vegyük tudomásul, hogy ez a döntés, amit mi hozunk, mindenképpen kontár döntés, és egyszerűen politikai megfontolásokból születik azért, hogy miután a nyugdíjasoknak és egy meghatározott körnek és egy meghatározott összegig ígéretet tett a Kormány, ezt a pénzt ki tudjuk fizetni, de nem a jó szakmai lelkiismeretünk szerint. Erre nincs is módunk, mert ilyen szakmai lelkiismerete az itt ülőknek nem lehet. Köszönöm szépen. (Taps.)