Nagy András (SZDSZ)

1990. november 5.

NAGY ANDRÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egész röviden kívánok most hozzászólni, majd a részletes vitában fejteném ki a kapcsolódó módosító indítványomhoz a véleményemet. Meg kívánom azt jegyezni, hogy a honvédelmi bizottság Balogh György képviselőtársam véleményével, az általa elmondottakkal ellentétben megtárgyalta a módosító indítványomhoz a véleményemet. Meg kívánom azt jegyezni, hogy a honvédelmi bizottság Balogh György képviselőtársam véleményével, az általa elmondottakkal ellentétben megtárgyalta a módosító indítványokat, többek között az enyémet is, s el is vetette, ha jól emlékszem 10:4 arányban. Néhány apróságról, több helyről hallottam már - akár az itt felszólalóktól, akár bizottsági ülésen - a Kormány kompromisszumkészségéről elmondott véleményt, lám, a tegnapi nap folyamán a Kormány és a belügyminiszter milyen kompromisszumkészségről tett tanúbizonyságot. Az én fogalmaim szerint a kompromisszum, a kompromisszumkészség, az együttműködési készség azt jelenti, hogy valakik elindultak két irányból, és valahol középtájon találkoznak. Ha visszaemlékszünk a tegnapi általános vitára, annak indítására, akkor tudjuk, felolvastak egy szó szerinti jegyzőkönyvből néhány mondatot, amely bizonyítja azt, hogy a Kormány, illetve a belügyminiszter álláspontja az eredeti beterjesztetthez képest ezelőtt néhány hónappal még más volt, mint a tegnapi nap folyamán. Ha valamihez képest kompromisszumkész a Kormány, akkor saját magához képest kompromisszumkész. A mi véleményünk folyamatosan konzekvens, és nem változott. Úgy érzem, itt a kompromisszumkészség legfeljebb egy konzekvenciakészséget és -képességet jelent, és ehhez képest a beérkező módosító indítványok - többek között az enyém, de Kőszeg Ferencé is - ezt a konzekvenciát, amelyet az SZDSZ mindig is képviselt, tartja fenn. Ha a Kormány igazán kompromisszumképes és konzekvens, ezt elfogadja, bővebben erről a részletes vitában kívánok szólni. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)