Freund Tamás (SZDSZ)
DR. FREUND TAMÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Társadalombiztosítási Alap 1989. évi költségvetésének vizsgálata igen tanulságos abból a szempontból, hogy hogyan hozhatja egy kormány egyre nehezebb helyzetbe a nyugdíjasait és a járadékosait azzal, hogy a társadalombiztosítás pénzét használja fel az államháztartási deficit csökkentésére. Az említett évben a táradalombiztosítás tervezett bevétele jelentősen, 13 százalékkal nőtt. Addig az összkiadások növekedése lényegesen alacsonyabb volt, 5,5 százalék. Az összes nyugdíj- és járadékkifizetés mindössze 3,8 százalékkal emelkedett a tervezetthez képest. A társadalombiztosítás bevételében megjelenő 35 milliárd plusz nem azt szolgálta, hogy a TB-ellátások színvonala javuljon, hanem azt az ideológiát, hogy tartalékalap képződjék. Ezzel önmagában egyet lehetne érteni. De nem úgy, hogy közben az emberek egyre növekvő hányadánál jelentkeznek súlyos ellátási gondok. A hosszú távú befektetések elvileg, ha jók, akkor valóban a társadalombiztosítás vagyonát növelik. De a Németh-kormány által kikényszerített TB-befektetések rosszak voltak. Az összköltés 94 százaléka olyan tételekbe történt, amikből nincs közvetlen hasznuk a járulékfizetőknek. Ebből fizették a gyógyszertámogatások árkiegészítését, vagyis a magyar gyógyszeripar támogatását. Ebből történt a korábbi Szociális és Egészségügyi Minisztérium megfinanszírozása 300 millió forinttal. A költés 6 százaléka volt olyan, amiből közvetlenül hasznuk volt a járulékfizetőknek. Irányítva, nagy tételben történt diszkont kincstárjegy- vásárlás, vagyis a pénz visszairányítása az állami költségvetésbe. 35 milliárd bevételi többletből 25,6 milliárd 4,6 százalékos hozamot hozott. Ez messze a lakossági kamatok alatt van, vagyis ha nem kincstárjegyet vesznek, hanem beteszik az OTP-be, akkor lényegesen nagyobb a haszon. A kiadások között szerepel még egy százmilliós tétel, melyet a kevesek által ismert ingatlanbanki részvények megvásárlására fordítottak. Csak találgatni lehet, hogy ez mely pénzügyi csoport haszonszerzését szolgálhatta. Mindenesetre az tény, hogy az említett banknak ma az a Győrfy István az elnöke, aki akkor éppen az egykori Szociális és Egészségügyi Minisztérium államtitkára volt. Mindez azért történhetett meg, mert a járulékfizetők érdekeit senki sem képviseli a társadalombiztosítás pénzügyi folyamatainak ellenőrzése során. A társadalombiztosítás az infláció növekedéséből hasznot húz, mert jobban növekednek a bevételei. Ha azonban a TB pénzét különböző pénzügyi technikákkal a költségvetési deficit csökkentésére használják - mint ahogy ez tavaly történt -, akkor nem marad tőkéje az infláció kompenzálására, így azt át kell terhelnie a tőle függő néprétegekre, a nyugdíjasokra és a gyerekes családokra. Míg a bérből és fizetésből élők egy bér-ár spirál révén követni tudják nagyjából az inflációt, addig a társadalombiztosítás ellátásától függő nyugdíjasokra és gyerekes családokra aránytalanul nagy inflációs teher hárul, amelynek eredményeként - láthatjuk - a szemünk előtt szakad ketté a társadalom. Így válhat a társadalombiztosítás hallatlan politikai feszültségek generálójává. Például ha a 35 milliárdos szufficitből csak 10 milliárddal támogatták volna a költségvetést, és 25 milliárdot fordítottak volna a nyugdíjasok megsegítésére, akkor a tavalyi egy nyugdíjasra jutó éves nyugdíjnövekedés nem 1465 forint lett volna, hanem 6660. Nem igaz az, hogy a nyugdíjak emelésére és valorizálására nincs tartalék. Ez azonban azon múlik, hogy milyen politikai váltás történik a társadalombiztosításnál. A fentiek tanulsággal kell szolgáljanak a társadalombiztosítás jövő évi költségvetésének megtervezéséhez, ennek során pontosan rögzíteni kell a jelentkező többletbevételekkel való gazdálkodási előírásokat. Az 1989-es év már régen elmúlt. Elmúlt a Németh-kormány, egy új Parlament van, elmúlt a Szociális és Egészségügyi Minisztérium, és új főigazgató áll a társadalombiztosítás élén. Az új kormány felel azoknak az összegeknek a visszafizetéséért, amelyeket 1989-ben a társadalombiztosítástól átpumpáltak a költségvetésbe. Mindjárt előttünk áll az 1991-es társadalombiztosítási terv; azokra a kérdésekre, amelyek az 1989-es TB költségvetésével kapcsolatosan felmerültek, az új miniszternek és a főigazgatónak kell válaszolnia. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)