Solt Ottilia (SZDSZ)

1990. november 11.

SOLT OTTILIA (SZDSZ): Tehát két fő ponton kívántam volna kérni a módosítását a bizottság által már módosított kormány-előterjesztésnek, és ezek a módosítások is abba a hálóba illenek, amelyet a miniszter úr itt jellemzett, nevezetesen az agyontoldozgatott-foldozgatott családipótlék-ellátás nem egészen konzekvens végigvitelének valamelyes javítását céloznák. De hangsúlyozom, hogy módosító indítványaimmal együtt sem fejezi ki ez az érvényben lévő családipótlék-rendeletsor azt a mondanivalót, amit tulajdonképpen a családi pótléktól az ország és a Ház el kell, hogy várjon. Az én indítványaim két pontot egészítenének ki. Az egyik a kormányelőterjesztés 1. §-ának (2) és (3) bekezdése, a másik pedig a szociális és egészségügyi bizottság módosított szövegének 1. §-a (6) bekezdéséhez csatlakozna. Az első rész azokra az ellátásokra vonatkozik, amelyeket az intézeti elhelyezett, az állami nevelt, illetve az átmeneti beutalt gyerekek családi pótlékáról mond a már érvényben lévő törvény. Ez úgy szól, hogy ezeket az ellátásokat a gyermekvédő intézet igazgatója, illetve a nevelőszülők kapják a kiskorú gyerek után, szabad rendelkezésre. Az én módosító indítványom szerint ennek a családi pótléknak az időarányos részét a most kedvezményezettek kötelesek lennének átutalni a gyerekek természetes szüleinek - amennyiben ilyenek vannak - arra az időre, amíg a gyerek a családjánál tartózkodik. Az indokolása az indítványnak az, hogy a jelenlegi rendelkezés nemkívánatos módon diszkriminálja az átmenetileg intézeti elhelyezésre kerülő vagy nevelőszülőhöz elhelyezett gyerekek szüleit, és megnehezíti azt a folyamatot, amelynek során a gyerek visszakerülhet az igazi családjához; holott a gyermekvédelmi rendelkezéseinknek - és egyáltalán gyakorlatunknak - mindenekelőtt azt kellene szolgálni, hogy minden gyerek lehetőleg a saját szüleinél nevelkedjék. Nem tudom, világos-e. Tehát pillanatnyilag a családi pótlékot megkapja az az intézmény vagy nevelőszülő, akinél átmenetileg van a gyerek, és a szülő esélyei arra, hogy anyagi helyzetének rendezésével vissza tudja vinni a gyerekét a saját háztartásába, romlanak, sőt annak az esélyei is romlanak, hogy legalább a vakáció idejére vagy ideiglenesen együtt lehessen a saját gyermekével. Tehát erről szól az egyik módosító indítvány. A másik pedig eme bizonyos szakosított szociális otthonokba, illetve foglalkoztatókba elhelyezett fogyatékos személyeket illető családi pótlékról szól. Itt nem találom konzekvensnek a jelenlegi törvénykezést - és a módosításokat sem - annyiban, hogy nagykorú és nem gondnokság alá helyezett - tehát belátóképességének birtokában lévő -, de fogyatékos személyek fölött mások rendelkeznek. A megoldás egyébként sem a családi pótlékban rejlik, hiszen a családi pótlék gyámolt, kiskorú személyek eltartóinak a támogatására szolgál, itt pedig nagykorú személyekről van szó. Javasolnám, hogy összegszerűen a családi pótlékkal megegyező, de más néven juttatott járadékot juttasson el a Kormány azoknak a személyeknek, akikről elismeri, hogy saját eltartásukra képtelenek. De ne diszkriminálja őket olyan módon, hogy pusztán rokkantságuk következtében kiskorúsítja. Ezt különösen aláhúzza az a jelenlegi javaslat, hogy a szülők rendelkeznek arról, hogy vajon az intézmény vagy pedig a szülői ház veszi-e fel a továbbiakban a családi pótlékot. Javaslatom szerint ezt maga a kedvezményezett, a rokkant személy kell, hogy eldöntse. Köszönöm szépen. (Taps.)