Cséfalvay Gyula (KDNP)
CSÉFALVAY GYULA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is az Elnök Úrhoz fordulok, mivel úgy néz ki, hogy az én interpellációm a három percbe nem fog beleférni, ezért kis türelmet kérek, nem tudtam jobban összesűríteni ezt az anyagot.A közelmúltban több időm jutott arra, hogy bejárjam választókörzetem falvait, a Szigetköz és a Kisalföld néhány települését. Tájékozódtam a mezőgazdasági dolgozók, elsősorban az önállóságra törekvő gazdatársaim, a háztáji gazdálkodók, de a tsz-tagok soraiban is. Meg kell, hogy mondjam, sok újat nem tapasztaltam, magam is mezőgazdasági kistermelő lévén - aki sokáig egy kis állattenyésztő szakszövetkezetnek is elnöke voltam - saját tapasztalataimból ismerem a mezőgazdasági kistermelő mindennapi küzdelmeit. Mégis megdöbbentem azon, amit láttam és hallottam.
A helyzet sokkal súlyosabb, mint azt gondolnánk. Alapvető, mindennapos termelési és értékesítési gondokkal küszködnek, és ami legalább ilyen nyomasztó, nem látják, nem érzik, hogy ki és melyik kormányzati szerv vagy érdekvédelmi szervezet az, amelyik foglalkozna gondjaikkal. Azt sem érzik, hogy a földművelésügyi kormányzat távlatot nyitna előttük jövőjükre vonatkozóan. Hadd ismételjem meg: tapasztalataim vonatkoznak a mezőgazdasági termelők minden rétegére, s minden üzemformára is. A bizonytalanság, egyes rétegekben a kétségbeesés, általános.
Engedjenek meg néhány példát. Egyes falvakban a tejtermelők olyan súlyos értékesítési gondokkal küszködnek, hogy teheneik levágására gondolnak. A tej felvásárlási ára nem fedezi a termelési költségeket, több helyen a tejipar nem is veszi át termékeiket, ráfizetéssel gazdálkodnak. Így sorolhatnám a baromfihizlalók vagy tojástermelők, a zöldség- és gyümölcstermelők, egyes vidékeken a málnatermelők gondjait is.
Nem részletezem tovább, csupán érzékeltetni akartam, hogy a jelek szerint a mezőgazdasági termékek értékesítésének piaca, különösen a kistermelők esetében teljesen szétesőben van. Ugyanakkor teljes a bizonytalanság - s hadd tegyem hozzá a türelmetlenség is - a földtulajdon kérdésének megoldása, az egyszer már megindult folyamat megtorpanása következtében.
A meglátogatott falvakban az a benyomásom alakult ki - s feltételezem nemcsak országunknak ezen a vidékén jellemző ez -, hogy a földművelési kormányzat kezéből kicsúszott az irányítás, pontosabban fogalmazva a mezőgazdaságnak ebben a nehéz és válságos helyzetében nem tud elfogadható távlatot nyitni az ágazat számára tulajdonképpen egyetlen termelési forma előtt sem.
A Kereszténydemokrata Néppárt célja - amely nyilvánvalóan nem különbözik az Országgyűlésben jelen levő többi pártétól sem -, hogy minél előbb meg kellene nyitni az utat a falusi társadalom és elsősorban a mezőgazdasági vállalkozók azon rétegei előtt, amelyek érzik magukban a képességet, a bátorságot, hogy megkezdjék a munkát az őket jogosan megillető saját földjeiken vagy legalábbis bővíthessék házuk táján a kialakult gazdálkodási feltételeket.
De ugyanez vonatkozik az erőszakkal létrehozott termelőszövetkezeteknek mondott kollektív gazdaságokra is, amelyeknek tagjai várják a demokratikus átalakulás lehetőségét, igazi tulajdonosi jogaik mielőbbi kialakítását.
Hogy mindezeken a területeken meginduljon a kibontakozás, annak azonban számos lényeges jogi, gazdasági s agrárpolitikai feltétele hiányzik. A mezőgazdaságban dolgozók különböző rétegei türelmetlenül várják a Kormány, illetve a földművelésügyi kormányzat határozott kezdeményezését és a jövőnkre vonatkozó tájékoztatását.
A jelek szerint jóformán egyszerre kellene a termőföld magántulajdonát megnyugtatóan szabályozó földtörvény, s egy igazi, demokratikus szövetkezeti törvény, s a kormánytól független önálló, a parasztság, illetve a mezőgazdaság érdekeit őszintén és szakszerűen felvállaló érdekvédelmi szervezet. A Magyar Parasztszövetség ugyan eddig is kínálkozott erre a szerepre, átütő erejű teljesítményt azonban mindeddig nem tudott felmutatni. Ez is és a többi érdekvédelmi szervezet működése is jelzi, hogy mielőbb szükség lenne egy átfogó szövetkezeti érdekképviseleti törvényre.