Horváth Vilmos (SZDSZ)
HORVÁTH VILMOS (SZDSZ): (horvátul beszél) Postovani Predsjednice! Postovana Skupstino! Postovani Gospodine Ministre! Danas u Madarskoj po razlicitoj procjeni zivi otprilike devedeset tisuca Hrvata. Nazalost ovi ljudi ne zive najbolje kao narodnost, kao sto mnogi misle. Prosli rezim, sto u danasnjici mozemo izraziti s jednim modernim izrazom "meka diktatura", za trecu osobu izvana je tako izgledala da vodi dobru narodnosnu politiku.U stvari takozvana narodnosna politika je bila dobra samo za to, de se narodnosti (tu mislim na Hrvate) asimiliraju i da izgube svoj identitet. Evidentno: za cetiri mjeseca je tesko nadoknaditi ogromne propuste koje su pocinili za cetrdeset godina. Ja sam misljenja da prve korake svakako moramo uciniti!
Postovani Gospodine Ministre! Mislim, da bi najvazniji korak bio za moju narodnost - za Hrvate -, da se odsada redovito, za razliku od dosadasnje prakse, ustalnom terminu na ekranu emitiraju emisije na hrvatskom jeziku.
Ja sada iznosim zamisli svake hrvatske organizacije. Ustanovili smo, da zajednicka povijest Madara i Hrvata, i broj Hrvata u nasoj drzavi, daje nam pravo, da od vlade trazimo tjedno barem polusatnu emisiju na maternjem jeziku. Glede toga da ove narodnosne organizacije nemaju nikakvih novcanih izvora s postovanjem molim pomoc vlade za ostvarivanje nasih ciljeva!
Zato pitam Gospodina Ministra, da li Ministarstvo prosvjete namjerava potpomagati "drugorazredne" gradane ne samo rijecima, nego i djelima, i kako zua realizirati nase zahtjeve? Hvala na paznji!
(TOLMÁCS: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Tisztelt Miniszter Úr! Magyarországon különböző becslések szerint 90 ezer horvát nemzetiségű állampolgár él. Sajnos, e nemzetiségi állampolgárok helyzete egyáltalán nem olyan jó, mint ahogy azt sokan gondolják. Az elmúlt rendszer - amit divatos szóval puha diktatúrának neveznek - a kívülállók számára jónak látszó nemzetiségi politikát folytatott.
A valóságban ez a nemzetiségi politika csak arra volt jó, hogy a nemzetiségek - legalábbis a horvátok - asszimilálódjanak és elveszítsék identitásukat. Nyilvánvaló, négy hónap alatt nehéz pótolni azokat a hatalmas mulasztásokat, amelyeket 40 év alatt követtek el. Véleményem szerint azonban az első lépéseket feltétlenül meg kell tenni.
Tisztelt Miniszter Úr! Megítélésem szerint az első legfontosabb lépés nemzetiségem, a horvátok számára az lenne, ha ezentúl, az eddigi gyakorlattól eltérően, a televízió azonos időpontban rendszeresen sugározna heti félórás horvát nyelvű műsort. Én most valamennyi hazai horvát szervezet elképzelését tárom Önök elé. Arra a megállapításra jutottunk, hogy a hazai horvátok lélekszámát, a magyarok és horvátok közös múltját figyelembe véve jogunk van arra, hogy a Kormánytól legalább heti félórás anyanyelvi műsor biztosítását kérjük. Tekintettel arra, hogy a nemzetiségi szervezetek nem rendelkeznek erre a célra fordítható anyagi eszközökkel, tisztelettel kérem a Kormány segítségét céljaink megvalósítása érdekében.
Ezért kérdem a miniszter urat, hogy a Művelődési Minisztériumnak szándékában áll-e támogatni e sokáig másodosztályúnak számító állampolgárokat nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is, és hogyan tudja megvalósítani elképzeléseinket, kívánja-e anyagilag is támogatni kérésünket? Köszönöm a figyelmet.) (Nagy taps.)