Balás István (MDF)

1990. november 12.

BALÁS ISTVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Talán nem véletlen, hogy a felszólalók között több ügyvédet találunk, mint más foglalkozásút. Ennek az oka többek között az lehet, hogy az ügyvédek a hétköznapi gyakorlatban kissé talán az állampolgári érdekek fokozott szem előtt tartása mellett is mintegy pazarló gazdálkodásnak tekintették a gyakorlatukban az illeték lerovását, és ezt saját tapasztalatomból is megerősíthetem, hogy gondosan ügyeltünk minden lehetőségre, ahol spórolási alkalmat találtunk az állampolgárnak.Érdemben talán az sem mellékes, hogy az ügyvédi felszólalásokban egy másik elem is megmutatkozik, nevezetesen a fiktív ügyletekre való kényszerítés elleni küzdelem. Valamennyi ügyvéd, ha akart, ha nem, találkozott ilyen jelenségekkel, amikor a magasabb átírási kulcsok elkerülése érdekében az ügyfelek azt állították, s az ügyvéd jobb híján elfogadta, hogy egy másik ügyletet kell megkötni, amelynek mellesleg alacsonyabb az illetéke, az ún. százaléka. Ebben az ügyben az ügyvédek valóban profinak tekinthetők.

Tisztelt Ház! Tegnap jeleztem felszólalásomban azt az aggályomat, nehezen indokolható, hogy amíg nagy értékű gépjárművek esetén egy vagyonos rétegnek kedvezünk akkor, amikor az illetékmentességet garantáljuk az átírásnál, ezzel szemben a kis értékű falusi lakóházak öröklése esetén kemény illetéket szabunk ki. Ezt tegnap csak felvetettem, és továbbgondolásra ajánlottam másoknak ötlet jelleggel. Azonban úgy vélem, kevés az esély, hogy az illetékjavaslat ügyében egy markáns, ezt a kört érintő változást valaki magára vállalná, s a módosító indítványt előterjesztené.

Nagyon komoly felelősséget vesz az magára, aki egy matematikailag kiegyensúlyozott törvényhez próbál javaslattal hozzányúlni - ezt a felelősséget én vállalom. A következő javaslatot terjesztettem elő - sokszorosítása folyamatban van.

Vonjuk illeték alá a gépjárműveket, egységesen, akár visszterhes, akár ingyenes ügylet esetén 6 százalékos, tehát úgynevezett általános visszterhes tételű illetékkel egyező módon. Vizsgáljuk felül bizonyos körben a teljes személyes illetékmentességeket. Itt két olyan tételt találtam, amely álláspontom szerint erkölcsileg nem igazolható: az egyik éppen a pártokra vonatkozó, tehát a társadalmi szervezetekre vonatkozó teljes személyes illetékmentesség esete, a másik pedig a vízgazdálkodási társulatok esete.

Az innen nyerhető illetékbevétel terhére indítványozom átrendezni ama híres táblázatot a következők szerint: az első csoportban az illetékkulcs 0 százalék, a második csoportban az illetékkulcs, értéktől függetlenül, 10 százalék; a harmadik pedig 20 százalék. Magyarul: a progresszivitással szemben lineáris kulcs bevezetésére teszek indítványt. Utalok itt arra, egyes fejlett nyugati társadalmakban már rájöttek arra, hogy a progresszív kulcsok meghaladottak. Nincs valóságos szerepük, inkább elkobzó funkciójuk van. Ez pedig egy polgári társadalom építése során már tovább nem tartható.

Tudom, hogy nagyon merész indítványt terjesztettem elő, látom is, az államtitkárnő a fejét fogja. Bízom benne, hogy a képviselőtársak ezt az indítványt megértéssel fogják fogadni. (Botos Katalin közbeszólása: Meg majd a költségvetést is!)

Egy másik indítványra szeretném végül ráirányítani a figyelmet. Tegnap utaltam arra, hogy az időmúlást az öröklési esetekben akként értékeli a javaslat, hogy az illetékalap csökkentésére nyílik lehetőség - minél nagyobb a késedelem a hatóság részéről, annál nagyobb mértékben.

Az illetékjog hagyományosan nem foglalkozik az úgynevezett eredeti szerzésmódok illetékével, illetőleg úgy kezeli őket - itt az elbirtoklásra és a ráépítésre gondolok -, mintha visszterhes ügyletről volna szó, bár nyilvánvaló, fogalmilag nem erről van szó. Ezekben az esetekben ugyancsak tipikus jelenség - az ügyvédi gyakorlatból tudjuk -, hogy később kerül megállapításra az elbirtoklás ténye, jóval később, mint ahogy valójában bekövetkezik, ámbár naptárszerűen ítéletben is, jogügyletben is megjelölhető. Hasonló a helyzet a ráépítésnél.

A másik indítványom lényege tehát az, hogy ebben a két körben - elbirtoklásnál és ráépítésnél - a 67. § (2) bekezdésében alkalmazott szabályt, amikor az állampolgár vétlenségét vélelmezi a javaslat, megfelelően alkalmazni lehessen.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)