Györgyi Kálmán
GYÖRGYI KÁLMÁN (LEGFŐBB ÜGYÉSZ): Elnök Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az interpelláció 19 megyei főügyészt és a főváros főügyészét érinti, és persze engem, hogy mit tervezek velük annak érdekében, hogy a rendszerváltás az ügyészségen is megtörténhessen.Két dolgot kell előre bocsátanom. Az egyik a magyar igazságszolgáltatás válságos helyzete. A helyzetet ismerik, tudják, hogy ma nehéz feladat az igazságszolgáltatás működőképességének biztosítása, az, hogy működjenek a bíróságok és az ügyészségek, a jó szakemberek ne hagyják el a bírói és az ügyészi pályát. De éppoly fontos, hogy morálisan kompromittált személy az igazságszolgáltatásban ne vegyen részt.
Az ügyészi pálya vonzereje, sőt megtartó ereje csökkent, az országban 159 az üres ügyészi állás, a nyomozó ügyészi állások közül pedig 30 a betöltetlen. Ennek fő oka az, hogy az ügyész jól képzett munkaerő, és más munkáltatók kedvezőbb ajánlatainak nem mindig tud ellenállni.
A Kormány ezt fölismerte, legutóbbi ülésén elfogadta a bírák és ügyészek előmeneteli és javadalmazási rendjéről szóló törvény tervezetét.
A másik: az ország demokratikus átalakulásával összefüggésben átalakításra szorul az egész igazságszolgáltatási szervezet és az eljárás szabályozása is. Ez átfogja a bírósági és ügyészségi szervezetet egyaránt. A bírósági szervezet reformján az Igazságügyi Minisztérium dolgozik, az ügyészi szervezet reformjának előkészítésére a Kormánytól a Legfőbb Ügyészség kapott felkérést.
Az ügyészségi reform alapvető célkitűzése az, hogy a fejlett nyugat-európai országok megoldásait szem előtt tartó és a magyar közjogi tradíciókkal is számot vető megoldás szülessen. A Legfőbb Ügyészség arra törekszik, hogy a külföldi szabályozási modellek tanulmányozása, a hazai tudomány állásfoglalásainak figyelembevétele és a gyakorlati tapasztalatok kiértékelése alapján olyan szabályozás szülessen, amely évtizedekre szólóan megalapozza az állami tevékenység eme irányának alkotmányos kereteit. A munka folyik, a koncepciók két hónapon belül a Kormány elé kerülnek.
Az ügyészségi reform tehát nem szűkíthető le személyi kérdésekre. Az elmúlt időszakban, sőt az előbbi percekben is szóba került az ügyészi szervezet legitimitásának kérdése. Amikor az elmúlt év október 23-án kikiáltották a Magyar Köztársaságot, az ügyészek esküt tettek a Magyar Köztársaság Alkotmányára, és a köztársaság ezt az esküt elfogadta.
Én az ügyészek megítélésénél döntőnek azt tartom, hogy esküjüket megtartják-e, szakmai szempontból munkájukat jól végzik-e, és erkölcsi tekintetben is megfelelnek a munkakörükkel szemben támasztott követelményeknek.
A politikai tekinteteket maga az Alkotmány zárja ki, mert az ügyészek nem lehetnek tagjai pártnak, és politikai tevékenységet nem folytathatnak.
Megvallom, annál a bátor elhatározásomnál, hogy a lefőbb ügyészi tisztségre vállalkozzam, ennek meghatározó jelentősége volt, mert az ügyészi esküben szereplő, elfogulatlanul és részrehajlás nélkül való eljárásnak ez fontos biztosítéka. Az ügyészségnek kívül kell maradnia a pártok vetélkedésén, erre minden erőmmel törekszem is.
Képviselő úr köztudottnak tekinti azt, hogy az elmúlt rendszerben a főügyészek kiválasztásánál nem a szakmai felkészültség, nem a becsületes munka volt a legfőbb szempont, hanem a párthűség. Nehéz húsz főügyész úrról egy lélegzetvétellel minősítést mondani, és természetesen annak a lehetőségét sem szeretném elhárítani.
Ha én döntöttem volna, más szempontok vezéreltek volna, mint elődeimet. Azt viszont visszautasítom, hogy a ma dolgozó főügyészeket legfőképpen párthűségük alapján választották volna ki, ami mellett szakmai felkészültségük és becsületes munkájuk alárendelt jelentőségű lett volna.
A fővárosi főügyész és a megyei főügyészek szakmai felkészültségét, becsületes munkáját eddigi tapasztalataim alapján megkérdőjelezni nincs okom. Ügyészségen egyébként 1982 óta pályázat alapján töltik be az állásokat, így a vezetői tisztségeket is. A főügyészek közül 16 főügyész-helyettesi tisztségből avanzsált főügyésszé, négyen korábban pártalkalmazottak voltak. Ezt megelőzően közülük hárman az ügyészségtől mentek a párthoz, egy pedig 25 év közigazgatási szolgálat után szerződött le 3 évre a párthoz.
Az viszont nyilvánvaló, hogy ha az igazságszolgáltatási szervezet tervezett reformja során mind a bírósági elnökök, mind a megyei főügyészek megbízásának, illetve kinevezésének új rendje kerül bevezetésre, ezzel összefüggésben mind a megyei bírósági elnökök, mind a megyei főügyészek tekintetében tisztújításra fog sor kerülni. Ez csak együtt lehetséges, egyik a másik nélkül nem!
A megyei főügyészek jelenleg határozatlan időre szóló munkaviszony keretében látják el feladataikat. E munkaviszony megváltoztatására törvényre van szükség. Az időpont megjelölése az Igazságügyi Minisztériummal egyeztetve lehetséges. Előreláthatólag az elkövetkező év első negyedében látszik ez megvalósíthatónak.
Kérem a képviselő urat és a tisztelt Országgyűlést, hogy válaszomat fogadja el. (Taps.)