Szalay Gábor (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvénytervezet általános vitájában már részletesebben szóltam többek között a 19. § módosításának szükségességéről, nevezetesen a Kormány nem hatósági árakba történő beavatkozási lehetőségeinek bizonyos korlátok közé szorításáról. Erre vonatkozóan módosító javaslatot adtam be, először egy radikálisabbat, ami nem nyerte el a bizottságok tetszését, ezt követően egy kicsit puhítottam ezen, és a gazdasági bizottság ülésén ezen a puhított változaton még egy további módosítást kellett végrehajtani, hogy az elfogadható legyen a gazdasági bizottság és így remélhetőleg a tisztelt Ház részére is majd a szavazás során.Így Ungár Klárával nyilván majd a szünetben egyeztetnünk kell, hogy ilyen helyzetben mi is a teendő ezzel a 19. §-sal. Ezen túlmenően én a magam részéről egyetlen módosító indítványomra szeretném az Önök szíves figyelmét felhívni, s ez a hazai termelésű energiahordozók hatósági árának mikéntjével foglalkozó passzus megváltoztatására irányuló indítványom.
A hazai termelésű energiahordozók az ártörvénytervezet mellékletében a hatósági árak, termékek körében szerepelnek, mint a legmagasabb árkategóriába tartozó termékek. Az ismert események során a kőolaj és kőolajtermékek innen kikerültek, tehát tulajdonképpen a hatósági ár megállapításának mikéntje és módja leginkább a széntermékekre vonatkozik ezt követően, ezután.
A 8. § (2) bekezdése azt mondja tehát, hogy az egyes energiahordozók ára a külpiaci árak szintjéig meghatározható. Nos, én úgy gondolom, hogy a külpiaci árak, amelyeket néha világpiaci áraknak is szoktak nevezni, rendkívül félrevezetők ilyen megfogalmazásban, pontatlanok, mondhatni pongyolák, és sok zavar forrása lehet ez a következőkben.
Miről is van szó? Külpiaci ár pl. kőszén esetében a FOB rotterdami ár, vagyis a free on board, a szállítóeszközbe rakva ott a helyszínen. Nyilvánvaló, hogy amikor a belföldi termelésű energiahordozóink árát kell hogy viszonyitsuk, hasonlitsuk az import energiahordozók, vagyis ebben az esetben a kőszén árához, akkor minket nem az érdekel, nekünk nem abból kell kiindulnunk, hogy az adott termék, az adott kőszén mennyibe kerül - mondjuk - Hamburgban, hanem az érdekel minket, hogy mennyibe kerül az ide, Magyarországra szállítva. A kettő között ugyanis óriási különbség van, hiszen Hamburgban egy adott szén 40 dollárba kerül, és ugyanaz Magyarországra szállítva már a 80 dollárt is eléri.
Amikor tehát nekünk a belföldi termelésű széntermékünk árát kell beállítani, akkor nyilván, hogy nem a 40 dolláros külpiaci árhoz kell viszonyítanunk, hanem a 80 dolláros, azaz a szállítást, a külkereskedelmi illetéket, a vámkezelés vámtételeit is magában foglaló határparitásos piaci árhoz kell viszonyítanunk. Ha nem így teszünk, két dolog következhet be, vagy a szénbányászatunk azonnal összeomlik, vagy további állami szubvenciókra van szükség annak megtámogatásához. Nyilván a törvény szelleme nem ezt sugallja, egyiket sem sugallja. A törvény szelleme azt sugallja, hogy a belföldi előállítású, kitermelésű szenet a hazánkba importált szén árához kell viszonyítani. Ezt sugallja a törvény szelleme, csak éppen nem ezt mondja mindaz, ami a 8. § (2) pontjában leírásra került.
Amikor a 607-es számú módosító javaslatom (1) pontjában ennek a bekezdésnek a módosítását javasoltam, akkor összesen azt szerettem volna elérni, hogy ezt a félreérthetőséget, zavart kiküszöböljük. Ezen túlmenően még van egy további praktikus indítéka is az én módosító indítványomnak, az pedig nevezetesen az, hogy így állna összhangban az ártörvény többek között a Kormány energiapolitikai koncepciójában megfogalmazott elvekkel, a Kormány 3329/90. sz. alatt kiadott határozatának 3/a pontjával, valamint az ipari és kereskedelmi miniszter úr rendeleteként a közeljövőben napvilágot látó szénárrendszer-rendelettel.
Kérem, hogy a szavazás során ezért a módosító indítványomat támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps balról.)