Botos Katalin (MDF)
BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Minden ország életében igen nagy fontosságú a költségvetési vita. Egy rendkívüli helyzet rendkívüli költségvetését kell Önök elé tárnom. A pénzügyi tárca megnövekedett feladatköréből fakadóan nem csupán a hagyományos adatokról, de arról is számot kell adnom, hogy milyen gazdaságpolitika pénzügyi vetületét látják Önök maguk előtt. A rendkívüli helyzet korántsem csak az intézményi változásokból fakadt, a Pénzügyminisztérium megváltozott jogállásából, a legfontosabb különbség minden korábbi költségvetési vitával szemben maga az új politikai helyzet. Több mint 40 éve nem számolt be felelős Kormány a szabadon választott Parlament előtt pénzügyi terveiről. A politikai változások lényeges eleme a nyíltság. Ez a költségvetés olyan nyilvánosság előtt született meg, amilyenre korábban nem volt példa. Ma már nincs - hála az égnek - olyan egypártrendszeri dirigizmus, amely csírájában elfojtaná a vitákat, az érdekek nyílt kifejeződését. Éppen ez tette különösen nehézzé a pénzügyi tárca munkáját. Hiszen az érdekek valóságos viharában kellett helytállnia; betöltenie a feladatát, amelyre elsődlegesen hivatott: az ország gazdasági egyensúlyának biztosítását. Szeretnék itt ez alkalommal is köszönetet mondani mindazoknak a munkatársaimnak, akik ezt a kemény meccset becsületesen végigküzdötték. Tisztelt Képviselőtársaim! Rendkívüli ez a költségvetés, mert a külső és a belső körülmények egyaránt különösen nehezek. A belső gazdaságban az átmenet kezdetén tartunk. Ez a költségvetés az ugyanakkor, amelynek benyújtják a múlt számláit, azokat a kiegyenlítetlen számlákat, amelyeket az előző Kormányok hagytak ránk. Az adósságokat, a lepusztult infrastruktúrát, a természeti környezetet, az elhanyagolt épületeket, az utakat, a kórházakat, az iskolákat, a pedagógus-fizetéseket, a terjedő szegénységet. A külgazdaságban is gyökeresen megváltoztak feltételeink. 1991-től - mint ez mindnyájuk előtt ismeretes - áttérünk egykori KGST-partnereinkkel a konvertibilis elszámolásokra, és ebből jelentős veszteségeink származnak. Sújtja az országot az aszály és az olajár-emelkedés következménye is. Ki kell emelnem, hogy ezek a kedvezőtlen hatások nem csak a vállalkozókat és a magyar állampolgárokat sújtják, hanem egyértelműen rontják a költségvetés egyensúlyi helyzetét magát is, közvetlenül a költségvetésben jelennek meg mint bevételkiesés vagy többletkiadás. Ugyanakkor, mivel a gazdaságban ma még csak az átmenet kezdetén tartunk, mint említettem, a költségvetés kiadási oldalán az elkötelezettség változatlanul nagy. A szociálpolitika, a lakástámogatás rendszere, a társadalombiztosítás garanciái csakis e nagy rendszerek átfogó reformjával módosíthatók és nem is egy lépésben. Ugyanis nem lehetnek illúzióink, tisztelt Képviselőtársak. A nagy rendszerek reformjai bizonyos szolgáltatások piaci alapra helyezését jelentik, tehát amit eddig úgymond ingyen kapott az állampolgár, azért a jövőben, legalábbis részben, fizetnie kell. Ez természetesen eddig sem volt ingyenes, hiszen az adókat, amelyek a kiadások fedezésére szolgálnak, valakinek mindig meg kellett fizetnie. Bizonyos azonban, hogy a reformokkal együtt járó újraelosztás nem egyszerű folyamat. Sokak vállaira rak pótlólagos terheket, ezért e teherviselő képesség felmérése gondos mérlegelést igényel. Azt, hogy az állami szerepvállalásnak csökkennie kell - mert a piac hatékonyabb, és mert korábban túlvállaltuk magunkat -, kevés gazdaságpolitikus kétli. Az állampolgár azonban garanciát akar arra, hogy van értelme az áldozatoknak. Ezt a garanciát csakis az adhatja meg, hogy a Kormánynak van határozott programja az elkövetkezendő három esztendőre. 1991-ben, amennyiben a Parlament elfogadja a most előterjesztett költségvetést, a magyar gazdaság a reá zúdult negatív hatások felét feldolgozza, míg a másik felére hitelt kap a nemzetközi pénzügyi intézményektől. Ez a mintegy 60 milliárd forinttal egyenértékű kedvező hitellehetőség módot ad arra, hogy a gazdaság ne roppanjon össze a terhek alatt, talpon maradjon, megőrizze fizetőképességét. Ez esetben folytatni tudjuk az ár- és importliberalizálást, ami a vállalkozások fejlődésének, az export bővülésének elemi előfeltétele. Csak a fizetőképesség fenntartása esetén számíthatunk arra, hogy a komoly nemzetközi tőke beáramlik a gazdaságba, és pénzpiaci pozíciónk megerősödik. Ily módon biztosított lesz, hogy a folyó műveletekhez a konvertibilis valuta korlátozás nélkül rendelkezésére áll majd a vállalkozóknak, ami egy nyitott gazdaságban döntő jelentőségű. Számításaink szerint kelet-európai partnereinktől mind az import, mind az export csökkenni fog, de a gazdaság folytatja majd a szerkezet- és relációváltást, amelyet 1990-ben oly sikeresen megvalósított. Bár összességében a magyar gazdasági növekedés helyett némi csökkenést fogunk tapasztalni, ez a jelenség a gazdaságot ért külső sokkok hatásához való gyors alkalmazkodás következtében átmeneti jellegű lesz. Az alkalmazkodás folyamatában a költségvetés mérsékelni fogja a támogatásokat mind a termelés, mind a fogyasztói árak, mind a lakásfinanszírozás terén. A külső terhek mellett még ezeket a terheket is vállalnunk kell, hogy megindulhassunk a piac fejlesztése, a privatizáció felgyorsítása irányában. Mindez kétségkívül jelentős, mintegy 35 százalékos egyszeri áremelkedést hoz magával, a bruttó munkajövedelem 28-29 százalékos növekedésével kalkulálunk azonban és így nyilván számolni kell a hazai felhasználás, elsősorban a fogyasztás, mérséklődésével. De azzal is számot vetünk, hogy a fogyasztást a fokozott takarékosság is visszafogja majd. Lesz ugyanis értelme a megtakarításnak, hiszen számos befektetést ösztönző intézkedést hozunk meg, így a betéti kamatplafon eltörlése, számos adózási kedvezmény megtartása és fejlesztése, ami az immár nem kényszermegtakarítás jellegű betételhelyezéshez, illetőleg értékpapír birtoklásához kapcsolódik. Az adórendszer a jövő esztendőben is megőrzi és bővíti a vállalkozás- élénkítés eszközrendszerét. Példaszerűen kiemelve a személyijövedelemadó- rendszerben - mint ezt már a személyi jövedelemadóról és a vállalkozási adóról, valamint a forgalmi adóról elmondott előterjesztésemben is idéztem - a befektetéseket kedvezményező adó 30 százalékáig terjedő adóalap-csökkentési lehetőség érvényesül; a magánszemélyek és az azok részvételével működő társaságok számára lehetőség van és lesz a gépek és berendezések két év alatti gyorsított leírására; a vállalkozási nyereségadó mértéke az adóalap 3 millió forintot meg nem haladó részének 35%-ára mérséklődik; a gazdaságilag elmaradt térségek ötéves vállalkozásinyereségadó-kedvezményben részesülhetnek, az ez irányú vállalkozások, emellett a beruházások teljes mértékű ÁFA- visszatérítésben részesülnek. Az 1991. évi rendkívül kiélezett, kedvezőtlen gazdasági, pénzügyi feltételrendszer mellett az adótörvény-javaslatok megkülönböztetett figyelmet szentelnek az állami tulajdon privatizációját, a befektetések adózási feltételeinek vonzóbbá tételét tartalmazó adórendszerbeli eszközöknek. Utalok itt az alapítási költségekre, ötéves elhatárolási lehetőség bevezetésére, a privatizáció révén történő befektetések után az éves adóalap 50%-áig terjedő adóalap-csökkentési lehetőségre, a privatizáció keretében értékesített vagyontárgyak ÁFA-mentességére. Jelzem a Kormány azon szándékát, hogy 1991 első negyedévében előterjesztjük az adórendszer átfogó reformjára vonatkozó koncepciót, amelynek törvénnyé válása 1991 második félévében lehetséges. Ezek lényege lesz, hogy bevezetjük a kétkulcsos ÁFA rendszerét, kialakítjuk a társasági adót, és érdemben változtatjuk a személyi jövedelemadó rendszerét. Mindezek után 1992-ben is számolunk bizonyos áremelkedéssel, éppen a tervezett adóreform eredményeként. Amennyiben ugyanis áttérünk a kétkulcsos ÁFÁ-ra, úgy minimálisan 6-7%-os árnövekedést kell tudomásul vennünk, és számos áthúzódó intézkedés ugyancsak az árak emelése irányában hat még. De 1992-ben már prognózisaink szerint az infláció üteme az 1991. évinek csaknem a felére csökken. Megindul a gazdaság szerény, de legalább 3%-os növekedése, ami 1993- ban ennél még magasabb - 1-2%-kal magasabb - ütemet, 5%-ot is elérhet. Tisztelt Ház! Amint az elmondottakból kitűnik, a Kormány gazdaságpolitikájának legfontosabb célja az áremelkedések és a külföldi eladósodás lehetséges legkisebb szintre szorítása a költségvetés eszközeivel is. Az eladósodás jelentős növelése ugyanis 1991-ben egyértelműen a költségvetés kényszerű túlköltekezését finanszírozná és finanszírozza, ami valójában sohase térül meg másból, mint a jövedelemtulajdonosok megcsapolásából, az adóterhek emeléséből. Ez pedig nem áll szándékunkban. A Kormány célja éppen az, hogy a gazdaság élénkítését a megtérülést biztosító vállalkozói szektorban segítse majd elő a liberalizáció és a privatizáció előrehaladásával párhuzamosan. Tisztelt Képviselőtársak! A továbbiakban az állami költségvetés alapkérdéseiről kívánok szólni. Elöljáróban megjegyzem, hogy a törvényjavaslat egyidejűleg több törvény módosítását is magában foglalja. Sajnos, jövőre növekedni fog a munkanélküliek száma. Ezért a Kormány külön törvényben javasolja majd a terhek megosztását. Azzal számolunk, hogy mind a munkavállalók, mind a munkaadók 1-1%-ot fizetnek a bérek után, a munkavállalók a befizetett összeget azonban levonhatják a személyi jövedelemadó-alapjukból. Az állami költségvetés a tervek szerint pedig mintegy 4 milliárd forinttal fogja támogatni a szolidaritási alapot. Így fogjuk hívni ezt az alapot. Ugyancsak felhívom a figyelmet arra, hogy Önök már korábban kézhez kapták a Központi Műszaki Fejlesztési Alapról szóló törvény módosítására vonatkozó javaslatot. Az állami költségvetés előirányzatainak végső áttekintése során a Kormány az igen nehéz helyzetben úgy döntött, hogy a hiány mérséklése érdekében más intézkedések mellett 1 milliárd forint elvonását javasolja a Központi Műszaki Fejlesztési Alapból. Ezért a már benyújtott javaslathoz képest elmozdulást jelent a költségvetési törvényjavaslat VII. része. Tisztelt Képviselőtársak! A költségvetés szerkezete, fejezet- és címrendje, a jóváhagyás és végrehajtás szabályrendje 1991-ben lényegesen eltér a korábbi évekétől. E változásoknál különös figyelemmel voltunk arra, hogy az 1991. évi költségvetési javaslat az államháztartási törvényjavaslatunkkal már bizonyos mértékig összhangban legyen. Ami a tartalmi kérdéseket illeti, látható, hogy sem a gazdaság teljesítőképességében, sem az állami feladatvállalásban rövid idő alatt nem lehet gyökeres fordulatot elérni. A Kormány ezért úgy látja, hogy a külső finanszírozhatóság feltétlen biztosítását és a társadalom tűrőképességének erőteljes csökkenését is figyelembe véve jövő évre nem lehet drasztikus, az egyes jövedelemtulajdonosok helyzetét lényegesen módosító lépéseket tenni. Ezek megtételéhez hoszszabb időre, részletekbe menő érdekegyeztetésre, körültekintő elemzésre van szükség. A Kormány 1991-es költségvetési javaslata ezért még nem tartalmazza a sokak által várt adócsökkentéseket, de nem is szándékozik lehetetlen helyzetbe hozni sem a lakosságot, sem az intézményi ellátást. Bár a Kormány kénytelen előterjeszteni olyan javaslatokat, amelyek hátrányosan érintenek bizonyos területeket, de ott, ahol rászorultsági alapon lehetséges és indokolt, e terheket részben kompenzálja. Tisztelt Képviselőtársak! A Kormány döntően a finanszírozhatóság szempontjaiból tekintve 78 milliárd forintos költségvetési hiányra tesz javaslatot. Ez az összeg az elmúlt évek költségvetési pozíciójához képest igen nagy. A reális összehasonlíthatóság érdekében azonban fel kell hívnom tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy ebben szerkezeti változások is vannak. A beruházások finanszírozásában - mint erre majd ki fogok térni - megszűnik a kétcsatornás központi finanszírozás, és így az Állami Fejlesztési Intézetnél szereplő beruházások az állami költségvetésbe kerülnek át. Ez a változtatás, amely egyébként a tisztánlátást, az áttekinthetőséget segíti, mintegy 20 milliárd forinttal növeli a költségvetés közvetlen kiadásait. A családi pótlékkal kapcsolatos finanszírozási terhek, melyeket tavaly vett át a Kormány, idén már 12 havi részlettel terhelik az állami költségvetést, és ez a tavalyi évvel összehasonlítva mintegy közel 15 milliárd forintos többletterhet eredményez. Ha csak ezeket a tételeket vennénk is figyelembe, az 1991. évi 10 milliárd forintos hiánnyal azonos szerkezetű hiány már önmagában mintegy 45 milliárd forint lesz. És akkor még nem is beszéltünk azokról a körülményekről, amelyek az érdemi pozícióromlást idézik elő! Ez utóbbit a részletesebb adatok világítják meg számunkra. Az egyes költségvetési részeket, blokkokat a következők jellemzik, tisztelt Képviselőtársaim! A gazdálkodó szervezetek befizetései 1991-ben várhatóan mérséklődnek, elsősorban azért, mert a KGST-kapcsolatokban bekövetkező változások miatt megszűnnek a rubel-elszámolású importhoz kapcsolódó befizetések. Erre utaltam, amikor említettem, hogy a KGST összeomlása nemcsak úgy általában rossz az országnak, hanem kimondottan a költségvetést terheli, önmagában mintegy 40 milliárd forint kiesést jelent. A gazdaság teljesítőképességéhez igazodóan mérsékelt növekedéssel lehet számolni a vállalkozási nyereségadóban és az állami vagyon utáni részesedésben is. E kieső bevételek pótlását célozza a fogyasztási adótételek növelése az üzemanyagoknál és az élvezeti cikkeknél. Ezzel az adószerkezetben tovább nő a fogyasztáshoz kapcsolt adók aránya, ami hosszabb távon kívánatos irány - e Házban többízben hallottam felvetni ilyen irányú kívánalmakat. A személyi jövedelemadó-bevétel az 1990. évi várható 129-130 milliárd forintról 179-180 milliárd forintra, pontosan 179,5 milliárd forintra nő. Ebből a költségvetési bevétel jelentősen, közel 78 milliárd forinttal növekszik. Ennek oka az, hogy a költségvetési pozíció még nagyobb mértékű romlása elkerülése érdekében változatlan személyi jövedelemadó-táblával kényszerül a Kormány számolni. A vállalati támogatások szűkítése terén - ami nagyon nagy mértékben hat a költségvetés egyenlegére - előreléptünk, de az eredetileg elgondoltnál, a körülmények változása miatt, csak kisebb lépéseket lehetett tenni. A támogatások ugyanis döntően az élelmiszergazdaságra és alapvetően a szolgáltatásokra koncentrálódtak, s ezeken a területeken a dotáció leépítése áremelkedéssel jár. Ezt pedig - említettem - nagyon szeretnénk a lehető legkisebb mértékűre szorítani, úgyis elég nagy. A gazdálkodó szervezeteknek juttatott támogatások a lakás-szféra támogatásaival együtt 1991-ben nettó módon számolva valamivel több mint 186 milliárd forintot tesznek ki. Az állami költségvetés előirányzatai így összességükben mintegy 32 milliárd forintos támogatásleépítést tartalmaznak. Ez a jövő évi ütem is része annak az 1988-ban megkezdődött támogatásleépítési programnak, amelyet még az előző kormányok kezdtek el, s amelynek sikeres megvalósítása a nemzetközi pénzügyi szervezetek felé vállalt kötelezettségek teljesítése, az ország külföldi finanszírozhatósága szempontjából rendkívül fontos. A leépülő támogatás mintegy fele az exportszférához kötődik, összefüggésben a szocialista államközi támogatásokban beállt változásokkal, de tisztelt Képviselőtársaim, itt hívnám fel a figyelmüket arra, hogy sajnos nem olyan ütemben tudjuk leépíteni a szocialistaexport-támogatásokat, mint ahogy kiesik közben a bevétel a másik oldalon. A leépülő támogatások másik fele a fogyasztói, beruházási, termelési támogatásokat érinti. A fogyasztói támogatásokon belül igen jelentős a háztartási energiához kapcsolódó dotáció mérséklése. További mérséklés a beruházási, valamint az agrárszektor folyó termelési támogatásainál jelentkezik. Tekintettel azonban az élelmiszergazdaság támogatási rendszerének többcsatornás jellegére, az érintett ágazatok támogatása nem csökken radikálisan, az élelmiszergazdaság így relatív előnyt élvez. Tisztelt Képviselőtársak! Itt egy kis kitérőt kívánok tenni. Számos ok miatt bizonytalanság, tanácstalanság jelei tapasztalhatók az agrárágazatokban. Már-már annak a gyanúja is felmerült, hogy a költségvetést a falu rovására kívánjuk szanálni. Mi igaz ebből? Annyi feltétlenül, hogy e területen is felhalmozódtak az ésszerűtlen tulajdonviszonyokból, az irracionális üzemméretekből, a krónikus tőkehiányból fakadó problémák. Mindezt sorozatban tetézték a fagykárt, belvizet, aszályt hozó esztendők. A gazdaság általában gyenge teljesítménye, a fizetőképesség visszaesése, a piaci követelmények szigorodása minden korábbi siker ellenére felkészületlenül érte az önvédelmi és szabályozó mechanizmusokkal nem kellően rendelkező termelőket, feldolgozókat az agrárágazatban. Némely terület és költség különösen nehéz helyzetbe került. Hozzá kell tenni, hogy ezek nehéz helyzetét az alacsony hatékonyság is előidézte részben. Nem tagadható, az átmeneti rossz emelkedéshez a költségvetés állapota is hozzájárul. A gazdasági teljesítményekből, közpénzekből nem futja nekünk olyan agrárvédettségre, mint korábban, s főleg nem annyi, mint legerősebb versenytársainknak. Az ország azonban nem kívánja a költségvetés oltárán feláldozni kenyerünket. A Kormány azon dolgozik, hogy továbbra is olyan erős, hatékony és nemzetközileg versenyképes agrárágazatunk legyen, amely színvonalas ellátással belpolitikai stabilitást jelent, gazdaságos exporttal hozzájárul a fizetőképesség megőrzéséhez. E tekintetben annyi változással számolunk, hogy a minél több exportra nem minden áron számolunk. Úgy véljük, hogy ezeket a célokat a jelenleginél racionálisabb üzemi struktúrával, az önállóság és a tulajdonosi érdek alkotó erejével szabályozott piaci mechanizmusokkal igenis el lehet érni. Visszatérek tehát a támogatáscsökkentések tárgyalására - itt megemlíteném, hogy ezek eredményeként a támogatások a GDP - a megtermelt bruttó érték - arányában 1991-re 7%-nál alacsonyabbak lesznek. Az 1991. évi lakáskiadások és ezek változásainak megítélése, azt hiszem, a legtöbb magyar állampolgárt érdeklő kérdés. Ennek elemzésénél az a legfontosabb, hogy mi történik, ha nem változtatunk a lakásfinanszírozás rendszerén. Először is nagyon világosan négy részre kell osztanom az állam ez irányú kiadásait. A szociálpolitika jellegű kiadásokra, a forgóeszközhitelek támogatására, az új és a régi lakáshitelek támogatására. Ezeket ilyen sorrendben fogom Önöknek bemutatni, mert úgy gondolom, hogy éppen a kérdés rendkívüli érzékenységére való tekintettel feltétlenül ilyen részletezettséggel kell képviselőtársainknak a problémával megismerkedniük. A szociálpolitikai jellegű kiadások az elkövetkezendő költségvetésben némiképpen mérséklődnek. Ez azonban nem annak a következménye, hogy a kiadásokat szeretnénk megtakarítani - szeretnénk, de nem ezért csökkenne -, hanem várhatóan csökken azok száma, akik ezeket a kedvezményeket majd igénybe tudják venni. Vagyis általában a lakáskereslet némi csökkenésével számolunk. Átalakul a fiatal házasok lakáshoz jutásának támogatása is, amennyiben 1991-től ez nem a költségvetési, hanem az önkormányzati feladatok körébe fog tartozni. Erre a célra és a helyi szociális támogatásokra az önkormányzatok 5 milliárd forintot fognak kapni. Az 1990. év végi új szerződések következményeit természetesen még 1991-ben a költségvetés viseli. Másodikként említem meg a forgóeszközhitelek kamattámogatását. A költségvetés lakáskiadásai között ez az egyetlen, amelyik nem a lakáskeresletet, hanem a lakáskínálatot igyekszik erősíteni. Ezt az összeget kamattámogatás formájában azok kapják, akik állampolgárok részére értékesítés céljára lakást építenek vagy építtetnek. Ennek az összege kb. félmilliárd forinttal nő. A növekedés lényegében a kamatok emelkedését követi. Örömmel számolhatok be arról, hogy e kedvezmény felhasználásában a vállalkozók aránya jelentősen növekedett. Míg 1989-ben arányuk nem érte el az egy százalékot, 1991-ben már megközelítőleg nyolc százalékra számolunk. Harmadikként említem az ún. új lakáshitelek támogatását. Ez alatt azokat a hiteleket értem, amelyeket az OTP és a takarékszövetkezetek 1989. január 1-je utáni szabályok szerint folyósítottak. Ezek az úgynevezett törlesztési támogatások. Ennek rendszere olyan, hogy ha a jövő évben nem változtatjuk meg, akkor lényegében megismétlődhetne az, ami a régi lakáshitelekkel már megtörtént, azaz az állam terhei óriásira növekednek. Végső soron a társadalom más rétegeinek a számlájára. Látnunk kell ugyanis, tisztelt Képviselőtársaim és tisztelt magyar állampolgárok, hogy valaki mindig fizet. Az államnak csak azzal van módja rendelkezni, amit polgáraitól, vállalkozóitól kap. Ezért a jövő év elején ki kell dolgoznunk egy olyan új lakáshitelezési rendszert, amely ezután már nem vagy alig okoz költségvetési kiadásokat, ugyanakkor a lakásépítőknek, az új hitelfelvevőknek sem jelent elviselhetetlenül magas kamatot. E megoldhatatlannak látszó feladatra a Világbank segítségével tettek szakértői javaslatot. Ez az úgynevezett kettős indexálású lakáshitelezési rendszer. Lényege igen egyszerűen és röviden az, hogy a hitelként felvett és még meglévő tőke állománya az infláció, a tőkerészek pedig a nominálbér növekedése arányában minden évben növekszik. Ez a rendszer a törlesztési idő alatt kiegyenlíti az inflációs hatásokat. Az 1991. évi költségvetésben törlesztési támogatásokra 6,2 milliárd forintot irányoztunk elő. Itt kívánom megjegyezni, hogy ez az összeg csak akkor elegendő, ha az első félévben bevezetjük az új hitelformát. Ha a hitelezési rendszert nem változtatjuk meg, akkor az év második felében további milliárdokat kellene előirányoznunk. Hozzáteszem, hogy az 1989. évi január 1-je utáni szabályok szerint felvett lakáshitelek feltételeinek változását nem tervezzük. Nem véletlen, hogy az úgynevezett régi lakáshitelek ügyét hagytam a végére. Ez ugyanis a legtöbb embert érintő és a legvitatottabb kérdés. Mindanynyian emlékszünk a múlt évi költségvetésben elfogadott és aztán megbukott kamatadóra. A lakásépítés támogatásának korábban kialakult rendszerében lakáscélú kölcsönöket a pénzintézetek a náluk egyre emelkedő kamatok mellett elhelyezett lakossági betétekből nyújtanak. Jogszabályban meghatározott mértékű, igen alacsony kamatra! A két kamat különbözetét a költségvetés térítette meg. Az adófizetőket terhelő és a fontos társadalmi céloktól az erőforrásokat kétségkívül elvonó, ugyanakkor a szociális rászorultságtól függetlenül nyújtott kamattámogatás mérséklése a társadalom egészét érintő költségeinek megosztása érdekében, a Polgári Törvénykönyv 226. §-ának (2) bekezdésére tekintettel - amely kivételesen lehetővé teszi a régebben megkötött szerződések tartalmának módosítását - a Kormány javasolja a hitelek kamatainak emelését. Az évek óta folyó vita során számosan felvetették, hogy az emelés mértéke - amely szükséges - legyen arányban a tartozás nagyságával, a kölcsön felvételétől eltelt vagy a törlesztésből még hátralévő idővel. Továbbá ez a mérték függjön a gyerekek számától, a jövedelem nagyságától. Tisztelt Képviselőtársak! Elnézésüket kérem, hogy idejüket rabolom eme részletekkel, de talán fontos, hogy ezekre a technikai apróságokra is kiterjedjen a figyelmünk, melyek érdemivé válnak! Ezek az említett differenciálások ugyanis gyakorlatilag teljes mrétékben kivitelezhetetlenek. A nyilvántartást végző gép az OTP-nél e feladatok egyikét sem képes ugyanis végrehajtani! Így áll a technikai színvonalunk... Sem ilyen adatokat nem ismer, sem újakat befogadni nem képes (halk moraj), de ha elővennénk a majd másfélmillió aktát, ehhez körülbelül egy esztendőre van szükség, abból sem állapítható meg - és itt jön a lényeg, hogy még akkor sem állapítható meg -, hogy most kik a tulajdonosok, az állomány egyharmada ugyanis már örökség, válás, ajándékozás következtében a résztulajdonosoké! Nem lehet megállapítani, hogy kik laknak az egyes lakásokban, és mennyi a tulajdoni hányad! Mármint az aktákból nem lehet megállapítani... Nem lehet megállapítani az ott lakók vagy a tulajdonosok családi kapcsolatait, és végképp nem lehet megállapítani a jövedelmeiket! Ezért nem látunk más módot, mint 1991-ben a havi törlesztőrészletek egységes, meghatározott összeggel való megemelését. A következő évtől pedig már minden tartozást az új kamat terhel. A szociális szempontok érvényesítése azonban természetszerűleg nagyon fontos kérdés. Erre az egyetlen gyakorlati lehetőség az, hogy a család helyzetét konkrét vizsgálat alapján tekintse át, a rászorultságra való tekintettel pedig adjon támogatást a törlesztőrészlet megfizetéséhez az, aki a legközelebb áll hozzájuk - és ez az önkormányzat! Ennek jogszabályi keretei adottak, hiszen eddig is nyújtott ilyen támogatást! Az 1990. évi állami költségvetésben például e célra 2 milliárd forint költségvetési hozzájárulást nyújtunk az önkormányzatoknak. Ez a kommunális tevékenység jogcímén belül 200 Ft/fő. Így úgy gondoljuk, hogy elkerülhető lesz, hogy az emelkedő törlesztőrészletek családokat lehetetlen helyzetbe hozzanak. Adott tehát a támogatás kerete és fedezete is. Tisztelt Képviselőtársak! A 78 milliárd forintos költségvetési hiány tartásához azonban még az eddig elmondottak sem elegendőek! (Halk moraj.) A támogatásokat tovább kell csökkenteni! Ez azonban már nem az állampolgárokat, nem a lakáshiteladósokat érinti. A költségvetési tervezetben ugyanis a Kormány azt javasolja, hogy a jövő évben az állam vásároljon vissza annyi lakásalapkötvényt, amennyivel körülbelül 8,5 milliárd forintnyi kamatfizetést lehet megtakarítani. A visszavásárlásra a fedezetet a várható privatizációs bevételek jelentik. Ha a tisztelt Parlament úgy dönt, hogy a javasolt változások megtörténnek, akkor a Kormány véleménye szerint a tervezett 78 milliárd forintos hiány tartható lesz, aminek a fontosságát az infláció felgyorsulásának elkerülése céljából nem lehet eléggé hangsúlyozni. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési reform koncepciója szerint módosul az állam szerepe - mint erre utaltam már - a felhalmozások finanszírozásában is. Jövő évtől az állam nem vesz részt egyedüli finanszírozóként a termelő nagyberuházásokban és a gazdálkodó szervezetek fejlesztési támogatásaiban. A Kormány szándéka az, hogy központi forrásból a termelő infrastruktúra, a humán infrastruktúra, a védelem és közbiztonság, valamint az elmaradott térségek felzárkóztatását elősegítő programot, a természet- és műemlékvédelem területén megvalósuló fejlesztéseket támogassa. Az 1991. évi állami költségvetés összeállításánál a Kormány a fejlesztések forrásainak kialakításánál a fenti szempontokat már figyelembe vette. Kivételt képeznek azok a hazai és nemzetközi beruházások, amelyek folyamatban vannak, és érvényes szerződésen alapulnak. Ilyen többek között a jamburgi gázvezeték építésének befejező szakasza, a már annyit emlegetett Bős-Nagymaros - amíg végleges államközi megállapodás nem születik, az állagmegóvási munkákra kénytelenek vagyunk adni pénzt -, valamint a gazdálkodószervezetek exportfejlesztésének állami támogatása. A bevezetésre kerülő új kormányzati fejlesztési politika, valamint a fejlesztések finanszírozásában bekövetkező konstrukcióváltás eredményeként 1991-ben a fejlesztési kiadások a költségvetésben az idei évhez képest jelentősen csökkennek. Tisztelt Parlament! A társadalmi közkiadások a következő nagy és hagyományos tétele a költségvetésnek. Itt minden korábbinál élesebben és nagyobb mértékben térnek el a szükségletek, az igények és a lehetőségek. A központi kormányzat feladatainak meghatározása, szervezeti átalakítása sajnos még nem zárult le. Tájékoztatást kell adnom Önöknek arról, hogy a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, valamint a Környezetvédelmi és Településfejlesztési Minisztérium 1991-es évi költségvetési javaslata az elmúlt héten véglegeződött. Így Önök még az átszervezés előtt álló költségvetést ismerhették meg a benyújtott előterjesztésben, amelyre minden bizonnyal rájöttek. A módosítást külön kiegészítés tartalmazza; ezt rövidesen az asztalukon fogják látni, tudomásom szerint most sokszorosítják. Hasonlóképpen a szakképzéssel kapcsolatos költségvetési előirányzat átcsoportosítására az ágazati tárcáktól a Munkaügyi Minisztériumhoz még nem kerül sor, erre előreláthatóan csak januárban lesz mód. Szintén folyamatban lévő ügy, hogy a megyei szinten ellátott szakigazgatási feladatok egy részét a központi költségvetés veszi át. A Kormány igyekszik olyan arányokat kialakítani, hogy az indokolt hatósági és más szolgáltató tevékenységekben a centralizált irányítás a szakapparátusi munka minőségét javítsa, de ne alakulhassanak ki az önkormányzatokra rátelepülő minisztériumi hivatalok. Az intézményi kört érintő úgynevezett automatizmusok általános mértéke sajnos igen alacsony. A költségvetés jövedelmei erre adnak lehetőséget. Az úgynevezett szintrehozásokkal és bizonyos területeken a fejlesztésekkel együtt azonban ez nem olyan kevés! Külön ki szeretném emelni, hogy a Kormány annak érdekében, hogy az alapvető intézményi szolgáltatásokat biztosítsa, a szűkös forráslehetőségek ellenére - mint arra majd kitérek - az oktatásban és az egészségügyben külön bérpolitikai intézkedésekre tesz javaslatot. Az oktatásban a beterjesztett költségvetési javaslat 20 százalékos általános intézményi bérautomatizmuson felül 10 százalékos bérfejlesztést irányoz elő. Mindez azt jelenti, hogy a pedagógusok lényegében egy esztendő alatt több mint 60 százalékos béremelésben részesülhetnek. Ezért, ha igaz is a kréta, amit szeretnének a pedagógusok látni bővebben, azt azonban el kell ismerjék, hogy a Kormány elébe ment, nem tegnap született meg ez a javaslat. Elébe ment a kívánalmaiknak, és méltányolja rendkívül nehéz helyzetüket az elmúlt évek folyamán. Hasonlóképpen, az egészségügyi dolgozókat érintő bérpolitikai koncepció megvalósításának első két ütemében, az elmúlt évben és az idén az egészségügyi szakképzettséget igénylő munkakörökben foglalkoztatottak - orvosok, gyógyszerészek, más egyetemi végzettségűek, szakdolgozók - bérfejlesztése valósult meg. A harmadik ütemben a gazdasági, műszaki, ügyviteli, fizikai munkakörökben foglalkoztatottak bérrendezésére, illetve az egyes munkakörök, állománycsoportok közötti bérfeszültségek mérséklésére kerül sor a népjóléti tárca szorgalmazására, és a Kormány ezt akceptálta. Hasonlóképpen, az igazságszolgáltatásban dolgozók korábban igen méltánytalan bérhelyzetén kívánt javítani a bevezetésre kerülő előmeneteli és bérrendszer, amit nemrég tárgyaltak meg a tisztelt képviselőtársak. Így az igazságszolgáltatásban dolgozók az általánosan érvényesülő 20 százalékos bérfejlesztéssel szemben ugyancsak több mint 60 százalékos béremeléshez jutnak. Az akadémiai intézetekben a kutatók bérhelyzetét is javítani kívánja a Kormány. A bérautomatizmusokon felül a 220 millió forintot, amit a Magyar Tudományos Akadémia költségvetésében növekményként biztosít, erre a célra szánta. A keret elosztásáról az érdekegyeztetési mechanizmus során az érdekeltek maguk döntenek. Nyilvánvaló, hogy nem engedheti meg magának az ország a brain draint, a legtehetségesebb kutatóink elszívását kis hazánkból. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetésből finanszírozott pénzbeli juttatásoknál az általános emeléssel szemben igyekeztünk a rászorultságot mérlegelő megoldásokat előtérbe helyezni. Ez érvényesül a családi pótléknál, a felsőoktatási hallgatók pénzbeli támogatásánál és az önkormányzatok normatív állami hozzájárulási jogcímeinek a kialakításánál is. Itt külön szólok a családi pótlékról. A családi pótlék infláció miatti emelésére az állami költségvetés differenciált megosztással átlagban mintegy 350 forintot irányoz elő. A költségvetési javaslat további mintegy 150 forint összegű családi pótléknak megfelelő összeget a Népjóléti Minisztérium által kidolgozandó elosztási rendszerben csaknem 4 milliárd forintot a helyi nevelési segélykeretek növelésére szán. A lakosságot érintő kérdések között, tisztelt Képviselőtársak, még foglalkoznék pár szóval az üdültetés állami támogatásával. Az Önök előtt fekvő költségvetési javaslat az üdültetés állami támogatását teljes egészében az Üdültetési és Szanatóriumi Főigazgatóságnál jeleníti meg, ebből a belső elosztási elveknek megfelelően részesülhet a szakszervezeti üdültetés is. A Kormány úgy ítéli meg; nagyon szükségesnak tartja, hogy 1992-től be kell vezetni az üdültetés új támogatási rendszerét. Jó lett volna már most is, de 1992-re feltétlenül meg kell tenni. Szóljunk most a védelem és egyéb fegveres testületek költségeiről. Fegyveres erők, testületek és rendészeti szervek a klasszikus állami feladatok megtestesítői, végrehajtói. A költségvetés kidolgozása során a Kormány nem adhatott prioritást ezeknek a szervezeteknek, akkor sem, ha gazdasági feszültségek ezt indokolták. Tudomásul kellett venni, hogy a feladatok, ezen belül az intézménystruktúra felülvizsgálata itt is újragondolást, takarékosságot követel. A Honvédelmi Minisztérium az új Kormány hivatalba lépése óta jelentős szervezeti változtatásokat hajtott végre, módosult a honvédelmi törvény, megkezdődött az új, politikai, társadalmi, gazdasági rendszerváltás gyors, látványos formai és lassabban megvalósuló tartalmi jegyeinek változtatása. A Magyar Néphadsereg Magyar Honvédséggé alakulása nemcsak névváltoztatást, hanem jelentős tartalmi követelményrendszer- módosítást is takar. A támadóból védelmi jellegűvé alakulás is, az ellenségkép megváltoztatásán túl szemlélet- és szerkezetváltoztatást is követel, s mind a két esetben a reális átfutási idővel számolni kell. Mindezek alapján megindult az új honvédelmi koncepció kidolgozása, melynek megalapozott, az érdekképviseletekkel is elfogadtatott, mondjuk azt, a társadalommal is elfogadtatott s az új nemzetközi katonai viszonyokhoz igazodó véglegezése 1991 elejére várható. A Kormány ezért a tárca költségvetésének kialakítása során a már 1989-ben bejelentett és megindult csökkentés, a hagyományos haderőcsökkentő tárgyalásokon történő jelentős előrehaladás, a nemzetközi légkör enyhítése, az Európához való felzárkózásra tekintettel az 1990. évinél magasabb összeg elfogadásakor figyelemmel volt a tizenkét hónapos katonai szolgálat bevezetése miatti többletterhekre - mert bármily furcsa, ez többletterhekkel jár -, a valamennyi testületet sújtó külkereskedelmi és elszámolásbeli váltásra, az infláció miatti költségnövekedésre, meg kell mondjam, hogy az igényektől messze elmaradó mértékben. A Belügyminisztérium feladati és szervezeti rendje az év második felében rendkívül jelentősen módosult. Így a biztonsági szolgálatok kiváltak, és közvetlen kormányzati irányítás alá kerültek, a polgári védelem irányítását a honvédelmi tárcától átvette a belügyi tárca, módosult a rendőrség irányítása, létrejött a repülőtéri biztonsági felügyelet, valamint a kárpótlási hivatal. Különösen nagy változást jelent az önkormányzati törvény életbelépésével összefüggő szervezeti rendszer kiépítése és irányítása, amelyre már utaltam. A belügyi tárcánál szinte valamennyi területen megindult a szervezeti, működési korszerűsítés. A társadalmi-gazdasági körülmények változásai, a nyitás, az elszegényedési folyamat folytatódása valamennyi hatóság számára jelentős többletfeladatokat jelent, ami a közbiztonság javításának társadalmi igényében is testet ölt. Mindezen közismert elvárásoknak akkor lehet eleget tenni, ha a tárca tovább gyorsítja megkezdett szervezeti korszerűsítését. A Kormány a belbiztonság fokozására irányuló célkitűzésekben az igényeknél itt is kevesebb, kisebb mértékű pénzeszköz nyújtásával tud hozzájárulni. Ennek felhasználása során azonban prioritást kell adni a bűnüldözés felderítése, hatékonysága javítására, a terrorizmust visszaszorító, katasztrófaelhárító tevékenységre. Azt hiszem, mindezzel a társadalom messzemenően egyet fog érteni. A nemzetbiztonsági szolgálatoknak a Belügyminisztériumból történő kiválása, illetve a tárca nélküli miniszter felügyelete alá helyezése a Kormánynak azt a szándékát tükrözi, hogy független, ellenőrizhető és megfelelő törvényi keretek között működjenek e szervezetek. Szervezeti rendjük, feladatkörük teljes kialakítása azonban még folyamatban van. Tisztelt Országgyűlés! Az 1991-es évi költségvetés egyik igen lényeges kérdése az önkormányzatok helyzete, az önkormányzatok gazdálkodása. A megalkotott önkormányzati törvény szellemében kialakuló gazdálkodási feltételrendszer nehéz, de azért megvalósítható feladatok elé állítja az önkormányzatokat. A helyi önkormányzatok 1991. évi költségvetési pozícióit már az önkormányzati törvény által is megerősített szabályozásnak megfelelően alakítottuk ki. Az önkormányzati gazdálkodásban alapvető követelménynek a működőképesség fenntartásának a biztosítását tekintettük. Ezt szolgálják a szabályozásnak azon kiegészítő elemei is, amelyek tompítják a nagy jövedelmi különbözőségekből származó forráshiányokat, s így a költségvetés jövő évi lehetőségei sajnos csak szűk körben tesznek lehetővé fejlesztési tevékenységet. A rendelkezésre álló 23 milliárd forint egy része szolgálja a kiemelt területeken megvalósuló fejlesztések folytatását, illetve befejezését - így a vízgazdálkodás, az egészégügyi rekonstrukciók területén. Másik részük pedig néhány kiemelt cél központi támogatására irányul. Az önkormányzati törvény szabályozásának megfelelően lehetőség nyílik arra is, hogy az általános feltételek figyelembevétele után az önhibájukon kívül még mindig működésképtelennek bizonyuló önkormányzatok további központi hozzájárulást is igényeljenek. Ez nem jelentheti sajnos egyes területek, települések régen várt felzárkóztatását a következő esztendőben, csak annak a nehéz helyzetnek az elismerését, amiben vannak. Az elemi szükségletek kielégítését szolgáló intézmények működtetésére, e feladatok ellátásának garantálására azonban a Kormány figyelmet fordít, arra legyenek lehetőségeik. Az 1990. évi tapasztalatok azt mutatták, hogy a személyi jövedelemadó nem felel meg azoknak az elvárásoknak, amelyek szerint az adó tükrözi az önkormányzat gazdasági erejét, térségi jövedelmi hátterét. Ugyanis a kedvezmények, mentességek, az adókulcsok progresszivitása torzítja a valóságos jövedelmi hátteret, és általánosságban is elmondható, felerősíti a területi kereseti és jövedelmi különbségeket. Ezért vált indokolttá a személyi jövedelemadó központi és helyi szervek közötti megosztása, amit ismernek a tisztelt képviselőtársak. Modellszámítások igazolták, hogy az 1991. évi szabályozásban 50-50%-os megosztást célszerű alkalmazni. Ezáltal a központosított 50% visszakerül az önkormányzatokhoz, átalakul ugyanis állami támogatássá, egyúttal fedezetet nyújtva az új normatív hozzájárulásra, illetve a személyi jövedelemadó egy főre eső átlagától nagymértékben leszakadó települések felzárkóztatására. Még így is marad feszültség sok kistelepülésen, kisvárosban, ezeken kíván segíteni a mintegy 4,6 milliárd forintnyi személyijövedelemadó-kiegészítést javasoló intézkedésünk. A költségvetési javaslatban szereplő normatívák körét az önkormányzati törvénynek megfelelően elsősorban a kötelező helyi feladatok figyelembevételével alakítottuk ki. Részben az egyes szaktárcák részéről - tisztelt képviselőtársak -, részben az érdekképviseleti szervek részéről erős törekvés volt arra, hogy a normatívák körét bővítsük. El kell azonban Önöknek mondanom, hogy a költségvetés jelenlegi helyzetében a normatívák kiterjesztése csak belső átcsoportosítással lenne megvalósítható az adók vonatkozásában, tehát nem jelentene plusz forrást, így nem javasoljuk ezt a változtatást. Szeretném egyúttal azt is hangsúlyozni, hogy a kötelező önkormányzati feladatok tekintetében korántsem arról van szó, hogy az államnak teljes körű ellátást kellene biztosítania ezekhez az intézkedésekhez. Egyrészt megfoghatatlan a teljeskörűség, mert hiányoznak mellé az úgynevezett szakmai normatívák. Ezeket majd az oktatásügyi, egészségügyi stb. törvények fogják tartalmazni, ha megalkotásra kerülnek. Másrészt azonban, és ezt tekintem nagyon fontosnak, az önkormányzati törvényből sem következik a teljes körű finanszírozás igénye, hiszen a törvény 1. §-a (5) bekezdése a következőképpen szól - elnézést, hogy idézem, mert nagyon fontosnak tartom, hogy e kérdésben tisztán lássunk -: "a törvény a helyi önkormányzatoknak kötelező feladat- és hatáskört is megállapíthat. A kötelezően ellátandó önkormányzati feladat- és hatáskörök meghatározásával egyidejűleg az Országgyűlés biztosítja az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket, dönt a költségvetési hozzájárulás mértékéről és módjáról". A normatív hozzájárulások tehát azt jelentik, hogy az állam a nemzetgazdaság teherbíró képességétől függően járul hozzá a kötelező önkormányzati feladatokhoz. Az esetek túlnyomó többségében a hozzájárulás mértéke az országos átlagra épül. A teljes körű központi finanszírozás ellen szól az önkormányzati törvény 1. §-a (6) bekezdésének azon mondatrésze is, amely szerint az önként vállalt és a kötelező önkormányzati feladatok ellátásáról egységes költségvetésből gondoskodik az önkormányzat. Ez alapján a kötelező feladatoknál is felhasználható az átengedett bevétel, személyi jövedelemadó, valamint a saját források, és azzal is számolni kell, hogy az önkormányzati intézmények szolgáltatásaikért ellenértéket is kapnak, tehát bizonyos bevételekkel is rendelkeznek. Tisztelt Képviselőtársak! Az 1991-es évi helyi önkormányzati gazdálkodás véglegesítéséhez még további kormányzati, illetve parlamenti szintű döntések meghozatalára van szükség. Ilyen kérdésnek tekinthető az újonnan kialakult önkormányzati rendszerbe illeszkedő államigazgatási feladatok ellátását szolgáló, már említett szervezetek létrehozása. Egy további, megoldásra váró kérdés az önkormányzatok vagyoni hátterének a pontos rendezése. Az önkormányzati tulajdon létrejöttével az önkormányzatok olyan lehetőséget kaptak, amely bővítheti a gazdálkodási és esetenként vállalkozási mozgásterüket. A vagyon működtetésével kapcsolatos további szabályozásokat összhangba kell majd hozni az egyéb törvényi szabályozásokkal, így például a földtörvénnyel. Bővítheti a mozgásteret a volt tanácsok által alapított vállalatok privatizációjából eredő bevétel. Az önkormányzatok ebből való részesedését annak figyelembevételével alakítottuk ki, hogy az önkormányzatoknak e mérték mellett már ne kelljen terheket vállaniuk, további terheket vállaniuk az államadósságból. A lefolytatott egyeztetésekre tekintettel, amelyekre a közelmúltban sor került, a Kormány nem zárkózik el az előterjesztésünkben szereplő 20%-os megosztási hányad megemelése elől. Gondot látunk a fővárosi törvénnyel való összhang megteremtése területén is. Ez éppen minap képezte vita tárgyát kerületek, a központ vonatkozásában, ezért a fővárosi intézmények működőképessége érdekében a Kormány azt javasolja, hogy a fővárosi közgyűlés kapjon egy évre felhatalmazást arra, hogy a fővároson belül a forrásszabályozást meghatározza. Tisztelt Képviselőtársak! Szeretnék még egy és egyben utolsó kérdésre kitérni. Ez pedig az államadósság kezelése. Az 1991. év, de az azt követő évek állami költségvetésének helyzetét is nagymértékben befolyásolja a belföldi államadóssággal kapcsolatos terhek alakulása. Arányuk az 1991. évi költségvetés kiadási főösszegein belül 11,8 százalék. Ez az a pont, amikor 10 százalék fölé megy ez az arány, ahol a világ minden költségvetésében az adófizetők elkezdenek tiltakozni, és felhívni a Kormány figyelmét arra, hogy a takarójánál ne nyújtózkodjék tovább. E terhek tervezése, alakítása csak az államadósság körének, kezelésének egységes rendezésével tehető megalapozottabbá, ezt részleteiben több körülmény teszi elengedhetetlenné. Egyrészt a múltban keletkezett adósság tartalmának és a nagyságának pontos rögzítése vált szükségessé, bármi furcsa - képviselőtársaim -, szükség van arra, hogy pontosan rögzítsük, hogy mi maradt a múltból ránk. Ezt úgy kell megtennünk, hogy az adósság magában foglalja valamennyi, akár az államháztartás terhére, akár azon kívül ellátott állami feladat miatt keletkezett tartozásokat. Továbbá a költségvetés jövőbeni biztonságos fizetőképességét hitelműveletekkel meg kell teremtenünk, ezt is, ennek a feltételrendszerét is rendeznünk kell. Az adósságok lejáratának pedig a költségvetés teherbíró képessége alapján való megállapítása és az adósság után fizetendő kamat beillesztése a kamatrendszer egészébe ugyancsak megoldandó feladat. A jelen törvényben csak a belföldi adósságokról kell rendelkeznünk, a külfölddel szemben fennálló államadósság kezelésének feltételeit ugyanis a megkötött szerződések rendezik. A belföldi államadósság 1991. év végén keletkező elemeit a törvényjavaslat 24. §-a részletezi Önöknek. Az adósság túlnyomó részét a Magyar Nemzeti Bank felé fennálló tartozás képezi. További hányadát a más jövedelemtulajdonosokkal létrehozott értékpapír-műveletek miatti adósság alkotja. Külön kiemelést érdemel, hogy szerepel közöttük az Állami Fejlesztési Intézetnek a Magyar Nemzeti Bank által nyújtott refinanszírozási hitelekből eredő tartozása is. E tartozások ugyanis állami döntésen alapuló hazai és nemzetközi beruházások megvalósításának forrását képezték, az államadósság részévé tételük tehát azt jelenti, hogy a felhalmozási, beruházási tevékenységgel kapcsolatos valamennyi állami teher egyrészt az adósságszolgálati kamattérítési, másrészt a felhalmozási kiadások között megjelenik a költségvetésben. Ezzel egyidejűleg a refinanszírozási hitelek adósai által fizetett járadékok, kamatok, törlesztések a költségvetés bevételi oldalán jelennek meg. Végső soron tehát a költségvetés pozícióját e hitelek miatti kiadások és bevételek különbözete befolyásolja. Az 1990. végéig keletkezett belföldi államadósságnak ugyancsak részét képezi a tisztelt Ház döntésétől függően a költségvetés jövőbeni biztonságos fizetőképességét lehetővé tevő, valóságos állami forgóalap megteremtésére szolgáló 40 milliárd forintos jegybanki hitel, illetve az ebből eredő tartozás is. Az elmúlt másfél évtized krónikus deficitje miatt ez idő szerint nem létezik valóságos állami forgóalap, és ezért a fizetőképesség csak mesterséges megoldásokkal tartható fenn, ami nyilvánvalóan hosszú távon nem tartható fenn. Nyomatékosan felhívom azonban a figyelmüket, hogy ez a hitelnyújtás nem jelent pótlólagos pénzkibocsátást, hiszen a bankrendszerben meglevő források összességükben nem változnak, csak a betéttulajdonosok közötti megoszlása fog módosulni. Ez részletkérdés, de azt hiszem, fontos, hogy mégis ezzel is megismerkedjünk. Az ismertetett körülmények alapján 1990 végére a belföldi államadósság, a forint-valuta könyv szerinti leértékeléséből eredő kvázi- adósság nélkül megközelítően 840 milliárd forintot tesz ki. Ez az 1991-re számított bruttó hazai termék, az ún. GDP mintegy harmadrésze. Ez bizony a múlt egyik súlyos öröksége. Ettől az adósságtól a jövőben konzekvensen el kívánjuk különíteni az állami költségvetés 1991-től eszközlendő hitel- és értékpapír-műveleteiből keletkező tartozásokat. Ezt ugyanis már tisztelt képviselőtársaim, mi fogjuk eldönteni, hogy mekkora lesz. Szükséges, hogy döntésünk súlyát, jövőre való kihatását kellően érzékeljük. Az államadósság kamatfeltételei a rendszer egészébe úgy illeszthetők be, ha 1991-től a felvételre kerülő új MNB-hitelek után a költségvetés is a kereskedelmi bankoknak nyújtott jegybanki refinanszírozási hitelek alapkamatát, 25 százalékát fizeti. Lássunk tisztán, kedves Képviselőtársak! A megteremthető pénzmennyiséget vagy a költségvetés viszi el, vagy a vállalkozási szektoré. És ha mi azt akarjuk, hogy a vállalkozási szektornak jusson minél több, lássunk tisztán, mit jelent, ha mi vesszük ezt igénybe. Az 1990-es év végéig keletkezett adósság kamatkondícióját terveink szerint a kereskedelmi banki refinanszírozási hitelek alapkamatának 40%-ában, 1991-ben 9%-ban látjuk célszerűnek rögzíteni. Kedves Képviselőtársaim! Azonban ez a kamatláb sem légből kapott. Közel áll ugyanis a Magyar Nemzeti Bank által bevont külföldi források kamatterhéhez. Megjegyzendő, hogy a 40 milliárd forint forgóalap-létesítés javasolt kamata is 9% lesz, és egyidejűleg méltányos, hogy a Nemzeti Bank a nála kezelt állami költségvetési betétek után azonos kamatot térítsen a betevők számára. A költségvetési likviditás javítására, illetőleg a hiány részbeni finanszírozására a törvényjavaslatban indítványozzuk pénzpiaci források megszerzését. Ezt azonban csakis versenyképes hozamok felkínálása esetén várhatjuk. Ezért a kincstárjegyeknél és az államadósság-kötvényeknél, az előbbieknél az év során átlagosan 5 százalékpontos emeléssel, az inflációs rátához közel álló kamattal számol a költségvetés. Mindezek alapján a belföldi államadósságszolgálat-fejezet kiadásai, illetőleg bevételei egyenlegeként - tehát ne csak a kiadásai oldalt nézzék, tisztelt Képviselőtársaim -, az előirányzatok mintegy 82,6 milliárd forint nettó teherrel számolnak. Tisztelt Országgyűlés! Hosszú beszámolóm végére értem. Szeretném felhívni az Önök figyelmét arra, hogy tisztában van a kormányzat és az előterjesztést készítő pénzügyi tárca is azzal, amire fel is hívja a figyelmünket rövidesen az Állami Számvevőszék, hogy igen sok a bizonytalanság a jövő évi folyamatokkal kapcsolatban, ami természetszerűleg kihat az előirányzatokra is. De látják, tisztelt Képviselőtársak, hogy bár sok a bizonytalanság, mi törekedtünk a biztonságra, mert ez elemi érdeke az egész országnak. Mindnyájan láthattuk ebből a hosszú felsorolásból, hogy kevés lesz az elkövetkező évben az ország elosztható jövedelme. Kevés, viszonyítva az igényekhez. De láthatták, Képviselőtársaim, törekedtünk arra, hogy megtaláljuk a súlypontokat. Nem akarom ezt a szót használni, hogy prioritásokat, mert ez kicsit nehézkesen hangzik, amikor nem a bővítést tudjuk elosztani, hanem valahonnan el kell venni, és valakit előnyben kell részesíteni. Látták, tisztelt Képviselőtársaim, a felsorolásomból is, tisztában vagyunk azzal, hogy sok még a törvényileg nem rendezett kérdés. De ugyanakkor azt is láthatták, tapasztalhatták, hogy abba az irányba lépünk előre, ha még nem is tökéletesen sikerült megoldanunk a kellő részletezettséget, amelyet képviselőtársaim már számon kértek korábban is a sajtóban tőlünk; olyan irányba haladtunk, amely irányba az államháztartási törvény is haladni kíván. Szeretném azonban az Önök figyelmét még egy dologra felhívni. Arra, hogy lehet okunk mindezen nehézségek láttán is bizakodásra a jövőt illetően. Bizakodásra ad ugyanis alapot az, hogy a költségvetést olyan időpontban nyújtjuk be a tisztelt Háznak, amikor jelentős eredményeket is felmutathatunk. Amikor az ország külkereskedelmi helyzete több mint egy évtizede először aktívummal és méghozzá nagyon jelentős, milliárd dolláros várható külkereskedelmi aktívummal fog zárulni. Amikor fizetési mérlegünk a kiegyensúlyozottság felé közelít, és sokkal kedvezőbben fog alakulni, mint azt várták. Amikor az elveszett keleti piacok nagy részét jórészt sikerrel pótolták vállalataink, vállalkozóink. Amikor a Nemzetközi Valutaalapnak tett vállalásainkat - a belső pénzügyi egyensúlyt tekintve - 1990-ben maradéktalanul teljesíteni tudjuk, és mondhatom, tisztelt képviselőtársaim, ha minden jól megy, küszöbön áll a hosszabb távú megállapodás megkötése is a Valutaalappal. Mindez olyan történelmi esélyt ad gazdaságunknak, amelyre alapozva egy kemény esztendő után megindulhat hazánkban a virágzó piacgazdaság. Kérem ezért, hogy konstruktív javaslataikkal segítsék a törvényjavaslat megjavítását, tökéletesítését, majd kérem, fogadják el még ez évben a Magyar Köztársaság 1991. évi költségvetését. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)