Tóth Sándor (KDNP)

1990. december 10.

TÓTH SÁNDOR (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Néhány évvel ezelőtt, amikor újságíróként alkoholgondozottak ügyében pszichológusokkal, orvosokkal és egyháziakkal is beszéltem, két orvos barátom többször is felhívta a figyelmemet az egyre szaporodó drogfogyasztók ügyére. Próbáltam keresni néhány adatot, sajnos a legutóbbi időkig módszeres statisztika erről nem készült, tehát szakszerű statisztikával sem rendelkezünk, csupán jelzések vannak. Az egyik ilyen fontos jelzést éppen egy ambulancián hosszabb ideig dolgozó képviselőtársamtól, dr. Grezsa Ferenctől hallottam, és az adat megbízható, utánanéztem, több tízezerre tehető azoknak a fiataloknak a száma, akik rendszeresen kábítószert fogyasztanak. Külföldi útjaimon sajnos vészjelzésként hangzott az a vélemény, hogy mivel a határokat felszabadították, és Magyarország most helyileg is nagyon alkalmas arra, hogy a nyugati maffia ide behozza a pénzét és tisztára mossa éppen a kábítószerek ügyében, ezért fokozottan aggódom, s azt hiszem, hogy az országban valamennyien aggódunk a jövő generációját illetően. Nógrád megyére vonatkoztatva kb. 300 ilyen drogfogyasztóról számoltak be csak a választókörzetemből orvos barátaim, és ha a határoknak a szabaddá tételével ugrásszerűen megnő a kábítószeres fogyasztóknak a száma, ez a nemzet jövő sorsára is nagyon veszedelmes lesz. Ezért fordulok bizalommal a népjóléti miniszter úrhoz, aki mint orvos is bizonyára sokkal mélyebben látja ennek a kérdésnek a veszélyeit, s kérdezem tőle, hogy a mai nehéz gazdasági körülményeink között van-e lehetőség arra, hogy valamit tegyünk, sőt - azt hiszem, ez több tárcát érint - megelőzzük a valóban nagy veszedelmet. Én itt elsősorban a rehabilitációs állomások felállítására gondolok, mert legjobb tudomásom szerint az országban ebből mindössze öt van. Köszönöm szépen a türelmet, s kérem a miniszter úrnak a válaszát.