Kiss Gyula
DR. KISS GYULA tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A felidézett szomorú esemény valóban történelmünk oly súlyos öröksége, amely mellett megítélésem szerint nem mehetünk el szótlanul. Nem is fogunk elmenni szótlanul, eddig sem tettük, és az ezt követő jogalkotásban sem fogjuk tenni. Szabadjon csak visszautalnom az Országgyűlés 1989. október 20-i határozatára, ahol megkövette az 56-os forradalom áldozatait, túlélő házastársakat, kárvallottjait és kegyelettel emlékezett rájuk. De idézhetném az Ön által is utalt 93/1990-es kormányrendeletet, amely valóban elindított végre Magyarországon egy kárpótlási folyamatot az 1945 és 1963 között politikai okok miatt személyes szabadságukban sérelmet szenvedettek kárpótlását célozva. Hangsúlyoznom kell, hogy ennek a teljes kárpótlási, rehabilitációs intézményrendszernek a felénél, ha tartunk! Tehát jelen pillanatban részjogszabályok születtek, amelyekkel szemben a teljesség igényével fellépnünk nem szabad; azért nem, mert szándékaink mind a sértetti kört illetően, mind pedig az anyagi kárpótlást illetően messze túlhaladnak ezen. Jelen pillanatban az említett és utalt kormányrendelet csak és kizárólag a társadalombiztosítási és munkajogi szempontból kívánja kárpótolni az előbb már említett időszakban személyes szabadságukban sérelmet szenvedetteket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Kormány letett volna arról az alapvető szándékáról, miszerint kárpótlásban kívánja részesíteni a '45 előtti és a '63 utáni áldozatokat is, és természetesen az Ön által említett események áldozatait, illetve túlélő házastársakat is. Ennek a körnek az anyagi kárpótlása azonban a vélhetően és szándékaink szerint jövő év második felére elkészülő kárpótlási törvénynek lesz a feladata, hogy ezeket nevesítse, pontos, egységes elvek alapján, valóban meghatározott összeghez igazodóan, nem elfeledve az államháztartás nyújtotta lehetőséget és kereteket, anyagi kárpótlást nyújtson. Kérdésére tehát a válaszom: határozott igen, azt azonban jeleznem kell, hogy nagyon sok esemény vonatkozásában az esemény történeti és jogi feltártsága jelen pillanatban nem áll azon a szinten, hogy erre a jogszabály- alkotás alapozható legyen. Én bízom abban, hogy az utánam szóló legfőbb ügyész úr kellően megvilágítja a kérdésnek ezt a részét, és számot ad arról is, hogy mire számíthatunk e kérdések vonatkozásában. Köszönöm szépen a figyelmet.