Hámori Csaba (MSZP)
HÁMORI CSABA (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Ez az adó nem előzmény nélküli. Mégis elgondolkodtató az a kritika, az az ellenállás, amely széles körben érte ezt a tervezetet és nem csupán az állampolgárok részéről, hanem a nagyon is illetékes önkormányzati képviselő-testületek tagjai és a régi-új polgármesterek részéről. Ennek a kritikának, ennek a szembenállásnak mik lehetnek az okai? Az egyik oka nyilvánvalóan az, hogy az önkormányzatok gazdasági alapjai, keretei, gazdálkodási lehetőségei ma igen nagy bizonytalanságban vannak. Már-már kozmikus méretű bizonytalanság jellemzi gazdálkodási lehetőségeiket, nem utolsósorban azért, mert tisztázatlanok vagyoni viszonyaik. A másik oka ennek a szembenállásnak pedig az, hogy az ő megítélésük szerint nem valami fakultatív és tisztán általuk eldönthető dologról van szó, mint ahogyan ezt hallottuk az államtitkár asszony expozéjából, hanem nagyon is kényszerszaga van ennek a helyi adózásnak. Ezt pedig nehezen vállalják magukra. Ez a magatartás érthető, nekünk tehát az a dolgunk az én megítélésem szerint, hogy lehetőség szerint növeljük az önkormányzatok szabadságfokát a helyi adózás tekintetében. Békesi László képviselőtársunk elmondta frakciónk véleményét. Én szeretnék kiemelni két dolgot ezek közül. Az egyik a kötelező adóminimum eltörlése - erről szólt az imént Csépe Béla képviselőtársunk is, a másik pedig ennek a kötelező adóminimumnak azon szerepe, amely a kiegészítő támogatások juttatásához köti a mostani költségvetésitörvény-javaslatban az önkormányzatokat. Mindkét dolog eltörlését indítványozzuk, erre vonatkozó módosító javaslatokat tettünk. A törvényjavaslat előkészítői úgy fogalmaztak - idézem -, hogy "ez a törvényjavaslat a nemzetközi gyakorlatnak megfelel, mivel a fejlett adókultúrával rendelkező országokban is általánosan elfogadott a helyi adómegállapítás joga.". Ez a megállapítás kétségkívül igaz - de a törvényjavaslat előkészítői mintha figyelmen kívül hagytak volna egy alapvető szempontot: azt, hogy Magyarországon nem szerves fejlődés következtében kialakult polgárságra és fizetőképes rétegre kell kivetni adókat, hanem nagyon is furcsa történelmi utunk következtében ennek bizony kényszerhatása, kényszerjellege van. A nemzetközi gyakorlatból én azt is kiolvastam, hogy ott a helyi adók többnyire kiegészítő jellegűek, ezért elsősorban a gazdagabb települések önkormányzatai élnek ezzel nagyobb mértékben, a szegényebb településeken minimális helyi adókat vetnek ki, vagy pedig eltekintenek ettől. Ma pedig Magyarországon - bár nyilvánvalóan vannak gazdag, sőt újgazdag emberek - a többség nem nagyon tud újabb adóterheket a vállára venni. Sokaknak alapvető emberi szükségleteiket kell korlátozni, mert nem tudják megfizetni. A szükség pedig - mint ahogy a magyar történelemből már többször megtanultuk - a törvényeknél is nagyobb úr! Tisztelt Országgyűlés! A szükség, persze, nemcsak az állampolgárt, hanem a Kormányt is kényszerű megoldások felé hajthatja. A gazdasági kényszer hatásának tartom azt, hogy a Kormány a rövid távú érdekeit előnyben részesítette a hosszú távú érdekek rovására. A költségvetés lényegében a saját helyzetét kívánta és kívánja javítani - az önkormányzatok rovására. Ez a szándék - ami elég könnyen átlátható, tanulmányozva az adótörvényt és a költségvetésitörvény-javaslatokat - lehet a Kormány szempontjából gazdaságilag ésszerű, az is lehet, hogy az ő szempontjukból politikailag kívánatos. Ugyanakkor azt állítom, hogy ezzel nem csupán a zömében ellenzéki befolyás alatt álló önkormányzatoknak állítanak csapdát, hanem saját maguk számára is. A helyi adóknak a törvényjavaslatban szereplő kötelező minimuma, amelynek - ahogy már többen utaltunk rá - függvénye a kiegészítő támogatás, ma az eddigi állampolgári terheket jelentős mértékben megemeli. Vegyünk egy példát: valahol az Alföldön, mondjuk a Tiszazug térségében legyen egy száz négyzetméteres vályogház, mondjuk, nyolcvanéves. Ennek ma az évi házadója 3440 forint. A kötelező minimum, tehát a 20 százalék kivetése után ennek az évi építményadója lenne 6000 forint. Ez nem olyan ugrás, amely lenyelhető, amely elviselhető. Mi tehát azt állítjuk, hogy a helyiadó- törvénytervezetnek jelenlegi formában történő elfogadása a benzinlázadáshoz hasonló polgári engedetlenségi hullámot, adó-nemfizetési hullámot váltana ki. Ez pedig nyilvánvalóan nem lehet érdeke a Parlamentnek. Tisztelt Ház! Megoldást keresendő, szeretnék visszatérni az eddigi hozzászólásokból már kitűnt kétféle lehetőségre. Az egyik nyilván az, hogy a helyi adókkal ne növeljük az eddigi központi adózási terheket, pontosabban, ne növeljük azt a terhet, ami a központi és helyi korábbi adózásnak vagy különböző adófajtáknak megfelelő terhelést jelentett. Azt a szintet vagy megközelítően azt a szintet kellene megcélozni. Éppen ezért indítványozzuk, és szeretnénk végezetül hangsúlyozni: nem értünk egyet azzal, hogy kötelező minimum van előírva a helyi önkormányzatok számára. Ezt a bizonyos 20 százalékot tehát eltörölni javasoljuk. A második: nem értünk egyet azzal, hogy az önkormányzatok kiegészítő állami támogatása a helyi adóztatás függvénye, ezt is szeretnénk eltörölni. Míg az előző a helyiadó-törvényjavaslatban, a másik a költségvetésitörvény- javaslatban szerepel. Tisztelt Ház! Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)