Kiss Gyula
DR. KISS GYULA tárca nélküli miniszter: Elnök úr! Tisztelt Ház! Az interpellációban megfogalmazott konkrét kérdések konkrét megválaszolása előtt engedjék meg, hogy egy-két gondolat erejéig egy olyan alapkérdéssel válaszoljak - nem is feltétlenül az interpelláció kapcsán, sokkal inkább az általánosság iránti igénnyel -, amely napjainkban sajnos tipizálható. Lehet, hogy az elmúlt rendszer örökségeként, de lehet, hogy egyszerűen csak valamiféle rossz beidegződés folytán napjainkban is törvényszerűnek és rendszeresnek tűnik az a jelenség, hogy azokban az ügyekben, ahol különböző állami szervek eljárása szükségeltetik, a kérelmeket, az eljárásokat nem ott indítják meg, ahol az Alkotmány és a törvényes jogszabályok szerint hatáskörrel rendelkező szervek elhelyzekednek, hanem az államigazgatás magasabb fórumán, vagy egész egyszerűen annak a csúcsán. Nem túl szerencsés jelenség, mert nem vezet sehová. Egyrészt azért, mert ezeket az ügyeket előbb- utóbb úgyis át kell tenni az előbb említett hatáskörrel rendelkező szervhez, ami időt és pénzt jelent, másrészt nem szerencsés ez a gyakorlat azért sem, mert végül is a döntéseket ott kell meghozni, ahol a hatáskör adott, másrészt kellő információ áll rendelkezésre a döntések meghozatalához. Hangsúlyozni kívánom, hogy erre csak és kizárólag az általánosság igényével kívántam utalni, mert sajnos valahol jelen van államigazgatási rendszerünkben ez a jelenség. Ami az interpelláció érdemi részét illeti és a fölvetett konkrét kérdéseket, az alábbiakat kívánom a tisztelt Ház, illetve a Képviselő Úr tudomására hozni: A Belügyminisztériumtól kapott információim szerint a képviselő úr által is aláírott és 1990. július 27-én kelt levelére a Belügyminisztérium a képviselői állítással ellentétben 1990. augusztus 13-án K-505/1990. számon érdemben választ adott. Ebben tájékoztatták arról, hogy a felvetett konkrét kérdések megoldási lehetőségeit az ORFK vizsgálja. E levelet Szikra tanácselnök úrnak címezték, tekintettel arra, hogy az ominózus levelet többen írták alá, többek között a nevezett Szikra tanácselnök úr is, és ezt a válaszlevelet a tanácselnök úrhoz küldték meg, feltételezvén, hogy a címzett tájékoztatja a többi aláírót is. A képviselő úr által említett második levél a vizsgálat ideje alatt érkezett meg. Ekkor az ügyben az ORFK mellett a BM rendőrségi és határrendészeti főosztálya is bekapcsolódott. 1990. november 16-án telefonon léptek érintkezésbe Jászfényszaru polgármester asszonyával, s vizsgálták annak lehetőségét is, hogy milyen anyagi támogatás nyújtható a helyi kezdeményezéshez. Hangsúlyozom tehát, hogy helyi kezdeményezésről volt szó, tehát az információk oda áramoltak vissza, ahol azok fölhasználhatóak voltak. Az országos rendőrfőkapitány november 20-án, míg a belügyminiszter úr a polgármester asszonynak címezve november 30-án érdemi választ küldött. A második kérdéskör az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium vonatkozásában megfogalmazott igény vonatkozásában: határozottan ki kell jelentenem, hogy az említett minisztériumba ilyen írásos kérelem, amilyet a képviselő úr megnevezett, nem érkezett. Ilyen kérelem iktatásra nem került, következésképpen annak megválaszolása is lehetetlen. A harmadik kérdéskörben, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium vonatkozásában: a minisztérium tájékoztatása szerint a képviselő úr kérésére megalapozott választ csak és kizárólag a távközlés 3 éves fejlesztési tervébe illesztett települési szintű fejezet kidolgozása és végleges jóváhagyása után lehet adni. Ezért a minisztérium parlamenti titkára 1990. december 4-én a képviselő úr szíves, megértő türelmét kérte az ügy elintézéséig. Nem maradt tehát válasz nélkül a jelzett probléma, csupán az került válaszként megjelölésre, hogy ebben a fázisban érdemben nem dönthető el. A népjóléti miniszterhez intézett kérelem vonatkozásában az információk szerint a jászberényi városi kórház konyhaüzemével kapcsolatos, november 13-án érkezett kérdésre a tárca vezetője igazolhatóan december 10-i dátummal választ adott. Az ötödik kérdéskör dr. Szikszay József erkölcsi elismerésére vonatkozó levelét képviselő úrtól Lukács Miklós államtitkár vette át személyesen, majd az ügyben tájékozódva szóban válaszolt a képviselő úrnak. A válasz lényege az volt, hogy a Munka Érdemrend ezüst fokozata adományozásának javaslatára a volt tanácsi szervek rendelkeztek jogosultsággal. A felterjesztésből konkrét javaslat hiányzott. A válaszhoz, ami szóban történt Lukács Miklós államtitkár úr és a képviselő úr között, a képviselő úr nem fűzött megjegyzést, ezért az államtitkár úr ezt akként vélte, hogy a tájékoztatást tudomásul vette. Egyébként a kitüntetést, ismert szimbólumai miatt már ebben az időszakban nem adományozták, egyéb kitüntetés adományozására pedig a miniszter tehet javaslatot a köztársasági elnöknek címezve. Ha a képviselő úr ilyen irányú kérést fogalmaz meg, mint ahogy ez később az ismeretem szerint megtörtént, erre érdemi választ fog kapni, de csak a meghatározott procedúra betartása mellett. Ismereteim szerint az eseményeket követően érkezett meg az a konkrét kérelem, amelyben konkrétan bennefoglaltatott az a rész, hogy mit kíván a kitüntetés iránti kérelem. Ebben az időszakban már Beke Kata látta el Lukács Miklós államtitkár úr feladatát, aki információim szerint a kérelmet annak rendje s módja szerint a Miniszterelnöki Hivatalhoz továbbította. A Miniszterelnöki Hivataltól beszerzett információk szerint várhatóan a jelzett kérdésben jövő év tavaszán érdemi döntés születik. Végezetül tájékoztatom a képviselő urat, hogy nézeteim szerint a Kormány és a minisztériumok rendelkeznek olyan apparátussal, amely képes a feladatainak eleget tenni, így arra is, hogy a képviselők által beterjesztett ügyekkel foglalkozzék. Úgy vélem, hogy a fentebb előterjesztett tények ezt egyértelműen igazolják. Kérem erre hivatkozással az interpellációra adott válaszomat elfogadni szíveskedjék. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)