Keresztes K. Sándor (MDF)
DR. KERESZTES K. SÁNDOR környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Őszintén sajnálom, hogy ezt a közösen benyújtott interpellációt nem Pap János képviselőtársam mondta el, és így hosszú ideje tartó, rendszeres, heti párbeszédünk megszakadt. (Derültség.) Ami a Kiss Róbert úr által írt szöveget illeti, meg kell mondanom, hogy annak értelmezésével voltak gondjaim, és nemcsak azért, mert nem vagyok meggyőződve arról, hogy a "szabotázs" szó fogalmával tisztában van-e. Az interpelláció második bekezdése ugyanis úgy kezdődik: "A két ágazat szétválasztásának egyetlen lehetséges és kívánatos módja a feladatok megosztása lenne. A törvénysértő döntések végeredményeképpen azonban mindkét szervezet megosztottá vált+" stb. Eddig az idézet. Ez nem értelmezhető másként, mint hogy nem szervezetileg kellett volna szétválasztani a környezetvédelmet és a vízügyet, hanem a feladatokat pontosabban elhatárolni. Ez ugyan önmagában sajátos, de értelmezhető és akceptálható álláspont lenne, ha nem mondana ennek ellent az az egyidejű követelés, amely a szervezeti szétválasztást rögzítő 1990. évi LXVIII. törvény következetes végrehajtását kéri számon a két minisztériumon. Ezért éppen a képviselő úr kívánságának teljesítése lett volna szabotázsnak és törvénysértőnek minősíthető. A feladatmegosztással egyébként valóban voltak problémák, amikor a törvénytervezet szövegét a vízüggyel folytatott heves vita közben a parlamenti bizottsággal egyetértésben közösen megfogalmaztuk, akkor csak a megosztás globális kereteit hoztuk létre. Az ebből levezethető feladat- és hatásköröket alacsonyabb szintű jogszabályokban és rendelkezésekben kellett átvezetni. A törvényben alkalmazott ellenőrzés és szabályozás kifejezések szakmai értelmezése szakmai megfontolást igényelt, bekalkulálva a szükséges működési feltételek biztosítását is. Mivel szakmai vitát határozattal nem lehetett eldönteni, az így, tárgyalásos úton létrejött megállapodás természetesen vitatható. Működőképességéről azonban képviselő úr is és jómagam is most csak feltételezéseket tudunk egymással szembeszegezni. Mértékadó és reális gondolkodású szakembereink álláspontja szerint e téren az indulás feltételei biztosítottak, noha nyilvánvaló, hogy korrekcióra szükség lesz. Ami az interpelláció értelmezhető kérdéseit illeti, ha nem a Kiss Róbert képviselő úr által kifogásolt megoldást választjuk, akkor az osztozkodás során minden egyes labort fizikailag szét kellett volna szedni, ami valóban mind a vízügyet, mind a környezetvédelmet lehetetlen helyzetbe hozta volna. Gondolom, azt nem vitatja, hogy a laborra a vízügynek is szüksége van munkája ellátásához, mint ahogy az autószervizekből sem vonhatjuk ki a füstgázelemző műszereket csak azért, mert a hatáskör, az ellenőrzés nálunk van. Úgy gondolom, fontosabb volt, hogy a 12 felügyelőség megkapja a napi munkájához szükséges kisebb laboratóriumokat, mint az egyébként valóban nagyobb teljesítményű, de összesen két vagy három regionális laboratóriumot, amelyek speciális igényeket elégítenek ki. Ezek a laboratóriumok egyébként továbbra is szolgálják a környezetvédelmet térítés nélkül, a feladat ellátásában tehát nem gátolják területi szerveinket. A képviselő úrnak a létszámokkal kapcsolatos aggályait túlzottnak érzem. A két cég két évvel ezelőtti egyesítésekor az országban 7 darab környezetvédelmi felügyelőség működött, 412 fővel. Most 12 felügyelőségen 1143 szakember fog dolgozni, átlagosan tehát közel 100 fő. Ez ugyan nem optimális létszám, de minimális szinten elegendő. Szó sincs tehát arról, hogy csak 1-2 szakembert kapott volna a környezetvédelem. A költségvetési lehetőségek függvényében tudjuk majd bővíteni mind a felügyelőségek számát, lehetőleg 19 megyére, mind a szakemberállományt. Téves információn alapul az interpellációnak az az állítása is, hogy a területi szervek megosztásáról szóló helyi megállapodásokat kontroll nélkül realizálni hagytuk volna. A megállapodásokat közös miniszteri utasítás alapján a minisztériumban felülvizsgáltuk és 11 szétválasztási tervet korrigáltunk a környezetvédelem javára. Összefoglalva: meggyőződésem, hogy a kialakult helyzet, noha nem optimális, de megfelelő alapot biztosít a környezetvédelem területi szervei számára az önálló induláshoz. Természetesen törekszünk a feltételek javítására folyamatosan és a vízüggyel való korrekt együttműködésre is, amit képviselő úr is sürget. Ehhez azonban szükséges lenne, hogy csökkenjenek a két szervezet kapcsolatai körüli gerjesztett, sokszor emocionális és személyes indíttatású feszültségek. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)