Nagy András (SZDSZ)
NAGY ANDRÁS (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az itt ülő különböző pártok között eltérő elképzelések vannak, ezek nemegyszer vita, gyakran éles vita formájában nyilvánulnak meg. Véleményünk sok mindenben különbözik, ami azt hiszem, érthető is, azért ülünk különböző pártok soraiban. Van azonban néhány pont, amelyben gyakorlatilag konszenzus van minden párt, minden politkai erő között, és ez ad reményt arra, hogy a meglévő viták és nézeteltérések ellenére is az országot, az ország gazdaságát talpraállítsuk, fellendítsük, mert - és itt van a konszenzus - ezzel mindenki tisztában van, hogy kiút a jelenlegi nagyon súlyos helyzetből csak akkor lesz, akkor van, hogyha élénk, önálló, erős gazdaságot, privátgazdaságot, piacgazdaságot tudunk létrehozni. Erre csak a privatizáció képes, efelé mutat már a tisztelt Ház által elfogadott előprivatizációs törvény is, melynek pozitív hatásai, reméljük, rövidesen mutatkozni is fognak. Sajnos, de tény, hogy a gazdasági rendszerváltás útjában még nem egy akadály van, amit le kell győzni, el kell hárítani ahhoz, hogy ez a váltás, ez a gazdasági rendszerváltás igazából bekövetkezhessen. A nehézségek között vannak olyanok, amelyeknek megszüntetése nem megy máról holnapra, de akadnak olyanok is, amelyeket kis jóakarattal, odafigyeléssel nagyon könnyen le lehet győzni, túl lehet rajta lépni. Interpellációmat abban a reményben mondom el, hogy sikerül az egyik ilyen, privatizációt nehezítő akadályt elhárítani, amely akadályról meg vagyok győződve, hogy egyszerű, érthető, és figyelmetlenségből maradt csak benn a jelenlegi rendelkezések között, végül is akkora a feladatunk, hogy nem lehet mindenre odafigyelni. Remélem, hogy ezzel az interpellációval sikerül hozzájárulni ahhoz, hogy előre tudjunk lépni. Tisztelt Miniszter Úr! Hazánk áldatlan telefonhelyzete mindannyiunk számára ismerős, tudjuk azt is, hogy ennek gyökeres megoldásához nemcsak irdatlan mennyiségű pénz, idő is kell. Tisztában vagyunk ezzel, ezek tények. Azonban tény az is, hogy a jelenleg érvényben levő 5/1969. (VII. 12.) KPM rendelettel kiadott távbeszélő-szabályzat, mely a 2/1988. (IV. 26.) MT rendelettel módosítva lett, nem követi az azóta bekövetkezett politikai és gazdasági változásokat, és érvényben van egy olyan pontja, nevezetesen a 28. § (2) bekezdése, amely gátló tényezőként jelentkezhet az előprivatizáció során. Meg kell jegyeznem, hogy jelentkezik is, jelen pillanatban is már. Az említett paragrafus kimondja, hogy a telefonkészülék-átírást mely esetben kell teljesíteni a Magyar Postának. A 28. § (2) bekezdés a) pontja a következőképpen hangzik: Közületi előfizetőről közületi előfizetőre, amennyiben az előfizető nem kért áthelyezést - szó szerint idéztem a rendeletből - ez magyarul annyit jelent, hogy a közületi előfizető magánszemély részére - márpedig a volt állami tulajdont megvásárló személy magánszemélynek minősül ugyanezen rendelet egy másik pontja értelmében - nem mondhat le a telefonkészülékről jelen pillanatban még akkor sem, ha amúgy ez szándékában állna. Erre való hivatkozással a Posta, bár megérti a problémát, amely probléma jelentkezik ott, ha én megvásárolok most egy volt állami boltot, és abban telefonkészülék van, a Posta sajnálkozva, de leszereli a telefonkészüléket, hivatkozva erre a rendeletre, és nekem mint új tulajdonosnak, magánszemélynek meg kell igényelnem, adott esetben évekig sorba kell állni a telefonkészülékért. Azt hiszem, hogy az e rendelkezésből fakadó nehézségek további ragozása felesleges, mindenki beláthatja, hogy mi mindent okozhat ez és okoz is. Ennek értelmében kérdezem tisztelt Miniszter Urat, indokoltnak tartja-e az említett rendelet vonatkozó pontjának fenntartását a jelenlegi helyzetben. Amennyiben nem - és nagyon remélem, hogy nem - akkor mikor kívánja a vonatkozó rendeletet módosítani. Köszönöm. (Taps.)