Horváth Tivadar (SZDSZ)
DR. HORVÁTH TIVADAR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Még az elmúlt kormányzat alatt született az 1/1989. sz. ÁBMH- rendelkezés, amely szabályozza az újrakezdő pályakezdők vállalkozói kölcsönének felvételét annak ellenére is, hogy az e célból kiadott igazolások kiadását a 8/1990-es kormányszámú rendelet felfüggesztette. Interpellációmban e jogszabály gyakorlati alkalmazása során felszínre került problémákra szeretnék rámutatni. Az újrakezdési kölcsönre elvben azok tarthattak igényt, akik felmondási idejüket töltik, és részükre a munkáltatói bejelentést követő egy hónap alatt a munkaerő-közvetítő szerv nem tudott megfelelő munkahelyet biztosítani, vagy nem folytattak kereső foglalkozást, s egy hónap alatt ugyancsak nem tudtak részükre elhelyezkedési lehetőséget felmutatni. Elvben tehát azt hihetnők, hogy a létszámleépítések, átszervezések miatt feleslegessé vált dolgozók és munkahelyet kereső pályakezdő fiatalok kaptak lehetőséget a kölcsönnyújtással önálló vállalkozásra, tehát olyan emberek, akiknek a vállalkozás elindítását megrendült egzisztenciális helyzetük kényszerítette ki. Ezzel szemben a tapasztalatok egészen más képet mutatnak választókörzetemben, de vélhetőleg az ország más tájain is. A munkahelyi felmondások sok esetben formálisak voltak. A szabályok a munkahelyek elhagyására ösztönöztek, és sok esetben fordulhatott elő, hogy egy vállalat vezető beosztású dolgozói a vállalkozói kölcsön felvételét követően hasonló tevékenységet folytatva, gazdasági társaság alapításába fogva előző tevékenységüket folytatták tovább, csak már vállalkozóként. A munkaügyi szakigazgatási szervtől kapott kiközvetítési lapon többnyire nem volt nehéz igazoltatni a megfelelő munkahely hiányát. Egy a megyénkben lévő nagyobb városban a kölcsönben részesültek közel 60%-a kerülhetett ki így korábban vezető beosztást betöltő és diplomás végzettségű személyekből. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kölcsön nyújtásával foglalkozó bankok meglehetős felületességgel és lazasággal jártak el mind az elbíráláskor, mind pedig a hitelfelhasználás ellenőrzése során. Miután sem a munkakönyv, de semmilyen más igazolás nem tanúsítja a kölcsönvevő esetében az újrakezdési kölcsön felvételét, az is előfordulhat - a nyilatkozatban vállalt kötelezettség ellenére -, hogy egyes igénybevevők nagyobb nehézség nélkül vállalnak emellett munkát. Jelek vannak arra is, hogy egyes bankok előzőleg keletkezett számlák bemutatása ellenében készpénzben kiutalták a 400 ezer forintos kölcsönösszeget, amelyet az igénybevevő gond nélkül akár egy másik banknál kedvező kamatozású betétként helyezhetett el. Mindemellett a hitelszerződések elbírálása felett diszponáló bankok olyan vagyoni garanciákat, nagy értékű ingatlant vagy nyugati gépkocsit kértek számon a kérelmezőktől, amelyek eleve kizárták a valódi pályakezdőket és a szerényebb anyagi háttérrel rendelkezőket. A Kormány által előterjesztett jogalkotási tervezetből megnyugtató a jövőre nézve e jogszabály hatályon kívül helyezésének a szándéka, de kevésbé tűnik megnyugtatónak az a tény, hogy a költségvetésnek esetleg 3-4 éven keresztül kell magával cipelnie az ilyen elbírálás révén folyósított vállalkozói kölcsönök kamatterheit. Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdésem a következő: a munkaügyi kormányzat a jövőben a valódi pályakezdőket és állásukat ténylegesen elvesztett és szerény vagyoni háttérrel rendelkező emberek vállalkozói újrakezdését szándékolja-e segíteni? A kiépítendő jogi normát, illetve intézményrendszert hatékonyabban tudják-e működtetni, mint azt megelőzően, s a szükséges konzekvenciák levonását hogyan képzelik a régi joggyakorlat ismeretében? Tisztelt Ház, köszönöm a figyelmet. (Ellenzéki taps.)