Szeleczky Zoltán (MDF)
DR. SZELECZKY ZOLTÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A környezetszennyezés exponenciális görbéje egyre riasztóbb meredekséggel tör a magasba, és néha már úgy tűnik, hogy az emberiség olyan megfordíthatatlan folyamatot indított be, amely saját létét teheti kérdésessé e planétán. Miközben környezetünk egyre jobban elszennyeződik, gondolkozásunkban a környezetért való aggodalom még nem ivódott be olyan mértékben, hogy védekező reflexeket váltana ki minden cselekedetünkben, így akár törvényhozó tevékenységünkben is. Ezért láttuk örömmel, hogy a törvénytervezet kiegészült néhány olyan paragrafussal, amely már ebbe az irányba mutat. Ezt kívántuk néhányan újabb módosító javaslatokkal kibővíteni. Engedjék meg, hogy én most az 1040. számú benyújtott javaslatomhoz fűzzek néhány mondatot. Szeretném ezt tenni annál is inkább, mert a bizottságok vitáin részt véve érezhető volt, hogy mennyire távol áll még mindannyiunktól ez a szemléleti mód. Javaslatom a környezetkímélő vagy talán szerencsésebb szóval környezetbarát termékek adókedvezményére vonatkozik. Szeretnék opponenseim néhány megjegyzésére most válaszolni. Egyik képviselőtársam egy kedves tréfával igyekezett bizonyítani javaslatom képtelenségét. Vegyünk két tehenet - mondta. Az egyiket az országút mellett legeltetik, a másikat hegyi legelőn. Az út mellett legelő tehén tejében megjelenik az autók által kibocsátott ólom, a fenn legelőkében nem, tehát azoknak a tejét a gazda jogosult adókedvezménnyel értékesíteni, mert az a tej környezetbarát. Tisztelt képviselőtársam ezt tréfának szánta, de hasonlata tulajdonképpen tökéletes. Tíz évvel ezelőtt már alkalmam volt az Egyesült Államokban találkozni azzal a jelenséggel, hogy azokat az élelmiszerárukat, amelyeknek az alapanyaga nem találkozott kemikáliákkal, többért árulták az elkülönített boltokban. Azokra természetesen nem kellett adókedvezmény, mert keresettek voltak és többért el lehetett adni őket. Én a javaslatomban természetesen nem az ólommentes tehéntejre gondoltam, hanem például az ólommentes benzinre vagy foszformentes mosószerre. Nem tudom elfogadni azt az érvelést, hogy ezeknek a termékeknek a fogalma nem behatárolható. A Környezetvédelmi Minisztérium - tudomásom szerint - nem tartja megoldhatatlannak, hogy egyes árucikkekre megadja a környezetbarát minősítést, azokat lajstromozza, és ezzel az adókedvezményezett áruk köre máris konkretizálódik. Van erre példa a jelenlegi adótörvényben is. Lásd a népművészeti cikkeknek a Kultuszminisztérium által összeállított listáját. Nem áll az az érvelés sem, hogy ez az adókedvezmény úgysem lenne árcsökkentő hatású. Ezeket a termékeket ma csak költségesebben lehet előállítani, mint hagyományos társaikét. Gondolkozásmódunkba - mint már elmondtam - még nem ivódott be a környezetünkért való felelősségtudat, és sajnos csak nagyon kevesen vannak olyanok, akik hajlandók nagyobb árat fizetni például egy környezetbarát mosószerért. Az előállítót tehát semmi sem ösztönzi arra, hogy ilyen termékeket készítsen, hiszen nincs rájuk kereslet. Ma ezek a gondolatok talán még amolyan zöld különcködésnek tűnnek számunkra. Meggyőződésem azonban, hogy a jövőnk függ attól, időben tudjuk-e az új szemléletmódot a kényszerítő körülményekhez idomítani. Kérem tehát tisztelt képviselőtársiamat, gondoljanak erre, amikor a környezetvédelemmel kapcsolatos javaslatokról döntenek. (Taps.)