Palotás János (MDF)

1991. január 15.

PALOTÁS JÁNOS (MDF): Köszönöm, Elnök Úr! Egy mondatot, mielőtt közvetlenül reagálnék: azt hiszem, és soha többet nem fogok módosító javaslathoz módosítást beadni. Mindig beadom külön, nehogy megszüntesse a Ház a javaslatomat. (Közbeszólások: Így van!) A másik viszont fontosabb: nekem tetszene mint jogi fordulat az, ahogy Fejes Attila képviselőtársammal beadott törvénymódosító javaslatunkkal történt, ha nem ilyen komoly témáról lenne szó. Azzal, hogy a Parlament úgy döntött, hogy országgyűlési határozatban foglalkozik a nyugdíjak emelésének kérdésével, hogy ezzel essen ki az a törvénymódosítási javaslat, amely konkrét metodikát ad arra, hogy hogyan kell a következő évben a nyugdíjakat emelni. Ez nekem egy kicsit merész fordulat. Nem látok közötte ilyen szoros összefüggést. Az általunk beadott javaslatnak egyébként több olyan pontja van - még azt sem lehetne egyben megszavazni -, ami egymástól is külön áll. Például benne van, hogy mi történik az évközi infláció esetében, milyen sűrűn kell foglalkozni a nyugdíjemeléssel, ez egy önálló pont... (Zaj.) Én szeretném, ha a Parlament például szavazna arról, hogy nem akarja 30kal, az inflációnak megfelelő értékkel felemelni a nyugdíjakat... (felzúdulás)..., lévén a következő szavazáskor fogunk egy országgyűlési határozatról szavazni, amihez már nincs módom beadni azt a módosító javaslatot, amit én törvényben kívántam rögzíteni. Ez gyakorlatilag a szavazás nélküli elvetését jelenti egy törvénymódosításnak. Köszönöm.