Hasznos Miklós (KDNP)

1991. január 20.

DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Lehet, hogy kint már nagyon hideg van, de még nem vagyok havas+ Viszont egy olyan törvényjavaslatot szeretnénk most megtárgyalni, amelynek a megalkotásával ismét szertefoszlik egy hajdani vívmány illúziója, s ez az illúzió a teljes foglalkoztatottság biztosítása. Kétségtelen, hogy volt egy olyan időszak Magyarországon, amikor a hivatalos statisztikák nem regisztráltak munkanélkülit, legalábbis kapun kívüli munkanélkülit Magyarországon. De ennek a látszateredménynek - azt kell hogy mondjam - rettenetes ára volt. A kialakult pazarlás a munkaerővel, a vattaemberek alkalmazása, a jelenlegi bérek színvonala és az egy főre jutó mutatók alacsony volta. Ma a valósággal és a realitásokkal szembenézve tényként kell elfogadnunk egyes területek és szektorok munkaerő-feleslegét. Az elfogadás azonban nem jelenthet passzív tudomásulvételt. A kereszténydemokrácia politikai programjában kiemelt helyen áll a szolidaritás kérdése, vagyis a közjót szolgáló államnak azon kötelezettsége, hogy nem hagyhatja magára azokat az állampolgárokat, akik önhibájukon kívül munka, kereset és jövedelem nélkül maradnak. A szolidaritásnak konkrét anyagi segítségben is meg kell nyilvánulnia, és ehhez nem elég az állampolgárok, egyes öntevékeny társadalmi szervezetek, valamint az egyházak karitatív tevékenysége. Az államnak is vállalni kell anyagi terheket, és komoly szervezőerőt és eszközrendszert fordítani az átképzésre, a munkaerő foglalkoztatására, a mielőbbi munkába állításra. Mert nincs az a produktív ember számára nyomasztóbb és elkeserítőbb érzés, mint a feleslegesség tudata, pláne ha ez anyagi gondokkal párosul. Ezért számunkra kiemelkedően fontos ez a törvényjavaslat, és észrevételeinkkel nem kritizálni, hanem javítani szeretnénk a szűkös eszközök hatásán. Mert bármennyire is nagy szám az a 9 milliárd, amit a költségvetésből a Szolidaritási Alapra, valamint az a 12,6 milliárd, amit a Foglalkoztatási Alap javára jóváhagytunk, ki merné ma azt felelősséggel kijelenteni, most az év elején, hogy ez bőségesen elegendő az 1991. évi munkanélküliség kezelésére, a munkanélküliek szempontjából. És nem véletlenül hangsúlyozom azt, hogy a munkanélküliek szempontjából. Mert a különböző, újonnan kreált szervezetek finanszírozására bizonyára elég, sőt, azt hiszem, talán sok is. Nem kívánok részletes vitába belebocsátkozni, de ha csak a törvényjavaslaton végigmegy az ember, csak ezeket a szerveket látja. Foglalkozik a kérdéssel maga a Munkaügyi Minisztérium, amely ugyan csak a kormányzati stratégiát képviseli, de az indokolás szerint maga kezeli a foglalkoztatási alapot is. A munkaerőpiaci bizottság, az országos munkaügyi központ, a megyei munkaügyi tanács, a fővárosi munkaügyi tanács, a megyei munkerőpiaci szervezet - és ez nem tudom, mennyiben azonos a megyei munkaügyi központtal -, valamint a munkaügyi központ kirendeltségei, sőt, az egyes munkaadókhoz telepített kirendeltségek. Ez a munkaerőpiaci intézményrendszer 1990. júniusában mindösszesen 650 fő volt, december 30-án 800 fő. Most, amennyiben a melléklet számításai alapján 40s munkanélküliség-növekedést prognosztizálnak 1991-re, akkor már ennek az apparátusnak a létszámát 1900 főben határozza meg a melléklet. Azonban számomra egy kissé kétséges az, hogy az apparátus létszámával egyenes arányban nőni fog a munkahelyek száma is. És ez az 1990 fős létszám nem foglal magában mást, mint az országos munkaügyi központot, a volt munkaerő-közvetítőket és a volt tanácsi munkaügyi szakigazgatási szervek létszámát, legalábbis a kiinduló számban az 1990. december 31-ei 800 főben mindösszesen ezek vannak. Tehát van itt egy aggályom, hogy esetleg megint nagyfokú pazarlás történik a szervezetekkel, a létszámmal, a bürokráciával. És mivel a Szolidaritási Alap kérdésénél már olyan javaslat is előkerült ugye, hogy mindösszesen 2 ak kell ennek lenni, másfél a munkaadónál, és fél százalék a munkavállalónál, de mi van akkor - ahogy az SZDSZ-es képviselőtársam említette -, hogyha a prognosztizáltnál magasabb lesz a munkanélküliség aránya: akkor egy progresszív deficitbe csap át az egész előirányzat. És az, hogy erre föl kell készülni. Ezt nem a pesszimizmus sugallja bennem, hanem az a keserű tapasztalat, hogy a negatív prognózisok általában mindig túlteljesülnek. Mindegy, hogy milyen okból, és soha nem lesz annyi munkahely, a privatizáció és a vállalkozások élénkítése soha nem fog annyi munkahelyet teremteni, mint amennyi a felesleges és leépítésre váró munkahelyek száma lesz. Hiszen a privatizáció önmagában magában rejti azt, hogy a munkaerő racionálisabb felhasználására fog sor kerülni. Ez az alap viszont, amit úgy hívunk, hogy Szolidaritási Alap, nemcsak a munkanélküli járadékot fedezné, hanem ez az előnyugdíjazást, a munkaerőképzéssel kapcsolatos utaztatási költségeit, valamint az egész közvetítését, és a munkába helyezést lebonyolító intézményrendszer fenntartásának és év közbeni bővítésének is fedezetet kell hogy nyújtson. Most, ha igazak azok a számítások, amik a mellékletben szerepelnek, ebben, ha megnézzük a 9 milliárd többletet, a B táblázat alapján, 2 0s járulék esetén is, amit a kiegészítő változat tartalmaz, teljes egészében elviszi a 8 milliárdos alaphiány. Ez a 3/B-s táblázat. És itt márciustól kezdve számít a kifizetett bérek utáni 2 0s járulékbevétel. Amennyiben csak júliustól lesz az alapnak bevétele, akkor a táblázat számítása szerint máris 5 milliárd hiány keletkezik a 8 milliárdon felül, azaz összesen 13 milliárd lesz a hiány, amire rögtön, első pillanatban láthatjuk, hogy nem fog fedezetet nyújtani az általunk a költségvetési törvényben megszavazott 9 milliárd többlet. Tehát ha elfogadom a számításokat reálisnak, akkor a kiegészítő javaslat semmiképpen nem lehet helytálló. Mert vagy a 4 0s összes járulékra van szükség, vagy pedig már márciustól hatályba kell léptetni a járadékfizetési kötelezettségéet. Nem kívánom az ördögöt a falra festeni, de nagyon megfontolásra ajánlom ezeket a gondolatokat elsősorban a különböző módosítási javaslatokat beterjesztő képviselőtársaimnak, de a törvényjavaslatot előterjesztő tárcának is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)