Gaál Antal (MDF)

1991. január 21.

DR. GAÁL ANTAL (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Egy hónappal ezelőtt, amikor benyújtottam az inerpellációt, még csak kezdeti jelei mutatkoztak a felvásárlás és a tejtermelés mennyisége közötti óriási aránytalanságnak. Most azonban, az elmúlt napokban úgy felgyorsultak az események, hogy valamennyi képviselőtársam előtt nyilvánvaló a kérdés akutsága. A tejtermeléssel kapcsolatban két irányban volna kérdésem a miniszter úrhoz: az egyik a tej felvásárlásának jelenlegi gyakorlata, a másik pedig, amely ehhez közvetlenül kapcsolódik, magának a szarvasmarha-ágazatnak a jövője. Pillanatnyilag az az alapvető kérdésem, hogy úgy érzem, viszonylag alacsonyabb rendű szolgáltatások akadályozzák a tejipari vállalatok monopóliumának gyors visszaszorítását, amivel rövidebb idő alatt egyensúlyba hozható lenne a termelés és a felvásárlás közötti aránytalanság. A kérdés másik része - kérem képviselőtársaim figyelmét -, hogy akinek csak egy minimális rátekintése is van a szarvasmarha-ágazatra, az tisztában van azzal, hogy azoknak a farmergazdaságoknak, amelyeket végül is mindannyian a jövő Magyarországán elvárunk, a csírái és kezdeményezői azok a szarvasmarhatartó gazdaságok, amelyek az elmúlt évtizedekben tulajdonképpen vállalták a másodlagosságot, a hiánypótló szerepet; mert végül is ezek nem modern farmergazdaságok voltak, de a volt magángazdaságokban, a tsz-ek működése alatt is átmentették a mai napig is azt az évszázados tapasztalatot, tudást és állatszeretetet, amely a szarvasmarhatartáshoz feltétlenül szükséges. És ha pillanatnyi konjunkturális körülmények folytán nyugat-európai piacokon nem tudjuk eladni ezeket a termékeket, azt azért - ismerve a következő évtizedek várható integrált európai mezőgazdasági piacát - tudni kell, hogy a magyar szarvasmarhatermékek - úgy a hús, mint a tejtermékek - igenis keresett cikkek lesznek Európában, és Magyarországnak földrajzi környezete nem ad más alternatívát ezeknek a hatalmas legelőterületeknek a kihasználására, mint a szarvasmarhatartással. Ha Hollandiában vagy Svájcban valaki csak megemlítené azt, hogy a mai piacgazdaság körülményei között, pillanatnyi konjunkturális viszonyok miatt a szarvasmarhatartás mint ágazat, úgy ahogy van, megszűnjön, teljes képtelenségként hangzana. És Magyarország semmivel sincs ezek mögött az országok mögött, hagyományokban, tapasztalatokban és földrajzi adottságokban. Úgy érzem tehát, hogy ezt az átmeneti nehéz időt mindenképpen valami kisegítő megoldással úgy kell áthidalnunk, úgy kell átsegítenünk ezeket a gazdaságokat, hogy a szarvasmarhatartás folyamatossága megmaradjon ebben az országban. Úgyhogy azért kérem a miniszter urat, hogy különösen kérdésem második felére tegyen olyan előremutató javaslatokat, amelyek elfogadhatóak. Köszönöm szépen. (Taps.)