Török Ferenc (SZDSZ)
DR. TÖRÖK FERENC (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tudom, hogy nagyon sok ember munkálkodott a törvény kidolgozásánál. Mindenki kereste a konszenzust, és ebből született ez a törvényjavaslat, amelyik a T. Ház asztalán fekszik. Ennek a törvényjavaslatnak a kritikáját - azt hiszem - a sok módosítás bizonyítja. Tanulmányozva a törvényjavaslatot egyértelmű számomra, hogy a főváros és a kerületek érdekeinek összeütközését fűszerezi az alkotmányban rögzített önkormányzati alapjogokat megillető jogoknak a sérelme, és egyéb jogszabályoknak a jelenlegi hatályossága és fenntartása. Úgy gondolom, hogy az Alkotmány árnyékában azt a kérdést kell eldönteni, hogy a főváros áll kerületekből vagy pedig fordítva. Tulajdonképpen egy róka fogta csuka, csuka fogta róka helyzet van. Azt hiszem, hogy szívünk mélyén, pártérdekeken felül, azon felül, hogy most jelenleg a fővárosnak a főpolgármestere Demszky Gábor, és azonkívül 21 SZDSZ-es polgármester van, mindannyian szép és egységes, működő fővárost szeretnénk, a kerületek organikus egységében. Hogy az országgyűlési választási kampányokon ki mit hirdetett meg, azt saját maga tudja. Én tudom, hogy az én kerületemben azt hirdettem, hogy szeretnék erős kerületet, de ez nem járhat a főváros érdekeinek a sérelmével. Hogy milyen főváros alakuljon ki, annak elsődleges oka az, hogy rendezetlenek teljesen a vagyoni viszonyok. Nem kívánok azokra a részletekre visszatérni, amit már képviselőtársaim elmondottak, de mégis a leglényegesebbet, a lakáskérdést nekem is említenem kell. Elképzelhetetlen számomra, hogy az evidenciában tartott, kerületi önkormányzati tulajdonba kerülő vagy került szeptember 30-ával - ha így igaz, bár én nagyon keresem annak a pontos megfogalmazását és jogszabályi helyét az önkormányzati törvényben, hogy ezek valóban kerületi önkormányzati tulajdonba kerültek, ezek a lakások -, hogy ezekkel a kerületi önkormányzati tulajdonba került lakásokkal a főváros miképp óhajt gazdálkodni az Alkotmánnyal szemben. Mégis azt kell mondanom, hogy elképzelhetetlen az, hogy ne központi lakásgazdálkodás legyen, és hiába van az, hogy más világvárosokban is a főváros gazdálkodik bizonyos lakásokkal, azonban megítélésem szerint a jelenlegi gazdasági és társadalmi viszonyok között és a fővárosi lakáshelyzetet tekintve nem lehetséges ezt ilyen formában megoldani, hogy a kerületi önkormányzatok gazdálkodjanak ezekkel a lakásokkal. Gondoljanak csak arra, hogy ha valaki figyelte nemrégiben a Népszabadságot, abban megjelent egy hirdetés, hogy a XIII. kerületi önkormányzat 12 ezer darab lakást kíván értékelni és nyilvánvalóan értékesíteni. Mi történik akkor, hogy ha az önkormányzati saját tulajdonával a kerületi önkormányzat rendelkezik, hiszen az Alkotmány védi az önkormányzati tulajdonjogokat, és eladja az összes lakását, értékesíti; és akkor mi fog történni a főváros lakáshelyzetében? Vagy mi történik akkor, hogy ha a tulajdonosi jogokkal rendelkezve a kerületi önkormányzat a körút egyik oldalán más lakbért állapít meg, mint a körútnak a másik oldalán? Én úgy gondolom, hogy ez áthidalhatatlan problémát jelent pillanatnyilag, kivéve akkor, hogyha a fővárosi törvény kimondja, hogy ezek a lakások, amelyek önkormányzati tulajdonba kerülnek - és megítélésem szerint nincs pontosan pillanatnyilag elhatárolva, hogy ez a kerületé vagy a fővárosé, ha ez a fővárosé, akkor a közös tulajdonába kerül, és a közös tulajdon szabályai szerint ezek a kérdések rendezhetők. Hiányolom a törvényben a feladat- és hatáskör pontos elhatárolását a kerületek és a főváros között. Ezeknek a pontosítása szükséges. Nagyon sok esetben félreérthető megfogalmazás szerepel, amit mindenképpen a módosító javaslataimmal a későbbiekben kívánok javítani. Nagyon jelentős dolognak tartom azt, hogy milyen a kerületek gazdálkodása, a főváros gazdálkodása. Ennek az összhangja és ennek az egységének a megteremtése nagyon lényeges dolog. A jelenlegi szabályozás szerint - a gazdálkodás ugye az alapvető jogok közé tartozik, az önállóság és közvetlensége - azt jelenti, hogy a fővárosi önkormányzat dönt például az állami költségvetésből származó bevételek felosztásáról. Ehhez a kerületeknek csak véleményezési joguk van. Én úgy gondolom, hogy ez nem jelent garanciát,mert ha a közgyűlés netán úgy dönt, hogy Rákospalota nem kap egyetlen fillért se, akkor ezt megteheti elvileg. Az más kérdés, hogy megteszi vagy nem teszi meg, de az nem elégséges, hogy ehhez a kerületi önkormányzatnak véleményezési joga van, mert a fővárosi közgyűlés meghallgatja a véleményt, és ellentétesen dönthet. Én úgy gondolom, hogy a jogszabályba be kell építeni azokat a garanciákat, amelyekhez a kerületeknek, a kerületek többségének az egyetértése szükséges. Én azt hiszem, hogy tulajdonképpen azért, hogy például ez a helyzet így kialakult, ez az önkormányzati törvénynek és az önkormányzati választásoknak is a hibája, hiszen a fővárosi képviselőtestületi közgyűlés választásánál 22 kerületi képviselő van - mint emlékeznek rá Önök -, 66 pedig pártlistákon került be az önkormányzatba. Nem tudnám most megmondani azt, hogy ez kerületenként hogyan oszlik meg, de azt biztosan merem állítani, hogy nem egyformán 3 a kerületből, nem mindenhonnan 3-3 került be a listáról. Akadémikusan előfordulhatott volna az is, hogy például a pártlistákról 66 személy mondjuk Kőbányáról került volna be. Nyilvánvaló, amikor a fővárosi közgyűlés dönt egy kérdésben, hogy mondjuk 66 kőbányai képviselő és lakos lenne, az milyen eredményt szülne. Én úgy gondolom, hogy erről most nekünk kár beszélni, mert ez most nem alkalmas pillanat arra, hogy ezen mi változtassunk, de az elkövetkezendő önkormányzati választásoknál érdemes ezen elgondolkozni. Mert akkor nem állna elő egy ilyen feszült helyzet, hogy tulajdonképpen most azon kell vitatkoznunk, hogy erős kerület vagy erős főváros legyen. Úgy gondolom, hogy a módosító javaslatokkal azért ez a kérdés megoldható, és remélem, hogy a tisztelt Ház pártérdekeken felül - úgy, ahogy Józsa Fábián is mondta - azon fog munkálkodni, hogy mindnyájunk számára egy egységes, működő főváros legyen. Köszönöm szépen. (Kis taps.)