Székelyhidi László (MDF)
DR. SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az állami népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálat koncepcióját és bevezetésének szükségességét szeretném az általános vitában felvázolni Önök elé. A gyógyító-megelőző ellátást hazánkban közel negyedmillió egészségügyi szakember nyújtja 10 és félmillió lakos számára, körülbelül százmilliós nagyságrendű állampolgár-szolgálat, másszóval beteg-orvos kapcsolat során. Az ellátás kiterjed az ország egész területére, az ellátást végző szolgálatok, intézmények nagy része önkormányzati, kis része, kisebbik részük állami tulajdonban van, és igen kis hányaduk esik jelenleg ezen a szférán kívül. Az intézmények és szolgálatok működésének finanszírozása és fejlesztésük, fenntartásuk, létesítésük különböző forrásokból történik 1990 óta. A létesítés és a fenntartás a tulajdonos, az önkormányzat, a szolgáltatások, a működés finanszírozása a biztosító, a társadalombiztosítás feladata. Az egészségügy ilyen struktúrában csak meghatározott szakmai követelményrendszerben működhet. Csak szakmai felügyelet és ellenőrzés révén biztosítható a működése, többek között ezt van hivatva szolgálni, illetve ellátni a tisztiorvosi hálózat. Hazánkban jelenleg még nem látszik nélkülözhetőnek a népegészségügy orvosszakmai irányítása. A jelenleg érvényes jogszabályok szerint ez a tevékenység a népjóléti miniszter feladat- és hatáskörébe tartozik, a szakmai országos intézetek és a szakfelügyeletek útján. A hatalommegosztás azonban nemcsak a politika egészében jelenik meg, hanem az egészségpolitika szférájában, végül az ellátásban is. A hatalommegosztásnak a négy legnagyobb szereplője az állam, az önkormányzat, a szakma és a működést finanszírozó társadalombiztosítás. Mindezek között az állam az egészségpolitika, a szakma politikai képviseletét a helyi érdekeket figyelembe vevő, de azon felül is emelkedő érvényesülését a tisztiorvosi szolgálat hálózatára bízza. A szolgálat vonulatában az országos, a regionális, a megyei, a helyi telepítés kérdése a leginkább vitatható, ezen belül is a településeké. A feladatok tényleges ellátása nem látszik biztosíthatónak egy országos vagy egy megyeközpontból, még akkor sem, ha egy centralizált közegészségügyi- járványügyi intézmény áll a tisztiorvos mögött, mivel ez a szervezet elsősorban a preventív tevékenységre, a betegségek megelőzésére irányul. Ezért a tisztiorvosi szolgálatnak célszerűen meg kell jelennie a város és vonzáskörzetre kiterjedő hatáskörrel is. Ez nagyjából megfelel a közegészségügyi és járványügyi szolgálat, a kjsz-ek illetékességi területének. Ugyanakkor a gyógyító ellátás önálló részekből álló rendszere önkormányzati tulajdonú, így nincs a tisztiorvos alárendeltségében. Ennek hiányában a tiszti főorvos a törvényesség és a szakmai szabályszerűség érvényesítése, számonkérése formájában léphet fel hatósági jogkörrel. A centralizált népegészségügy intézményhálózatát függetlenné kell tenni az önkormányzatoktól. Döntő fontosságú, hogy a népjóléti miniszter törvényi felhatalmazást kapjon a népegészségügyi szolgálat feladat-, hatás- és jogkörének meghatározására. Így lesz lehetséges a kuratív egészségügy állami felügyeletére, befolyásolására szolgáló tisztiorvosi jogosítványoknak a meghatározása. A széttagolt közegészségügyi és gyógyító ellátás tevékenységét rendkívül specializált szakmai szabályok határozzák meg. Ezek érvényesítése, különösen érvényesítésük felügyelete és ellenőrzése nélkülözhetetlenné teszi e centralizált egészségügyi igazgatás létezését és működését. Az önkormányzat erre a településen nem képes, megyei vonatkozásban pedig az önkormányzatok mellérendeltségéből következően nem jogosult. Következésképpen az egészségügyi igazgatás önkormányzati kereteken kívül kizárólag az önkormányzatoktól független szervezet-típusban jeleníthető csak meg. Ezért kell vállalni a közegészségügy-járványüggyel közös, a preventív és kuratív szférát együttesen felügyelő egyetlen szervezetet, az állami népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálatot. Javaslom, hogy a dekoncentrált szervezet megnevezést talán jó lenne elfelejteni, mert sokszor azt látom, hogy a tisztelt Ház figyelme eléggé dekoncentrált, és én nem szeretném, hogy a tisztiorvosi szolgálat ilyen dekoncentrálttá váljék. Köszönöm, hogy meghallgattak és a kérdés megvitatása után annak elfogadását javaslom. Köszönöm szépen. (Taps.)