Lakos László (MSZP)

1991. február 10.

DR. LAKOS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt hadd szögezzem le: mi, szocialisták, azt akarjuk, hogy a Magyar Köztársaság kárpótlásban részesítse mindazokat, akik az elmúlt évtizedekben erkölcsi, politikai, tulajdoni sérelmeket szenvedtek. Ezért örülök annak, hogy végre előttünk van a törvénytervezet, és hogy a tárgyalását végre napirendre tűzte a Parlament. Túl sok energiát pazaroltunk már el politikai csatározásokra, most már minden erőnket a gazdasági átalakulásra kell összpontosítanunk, most már a múlt helyett a jövő felé kell tekintenünk. Fontos ez a törvény azért is, mert felelőtlen erők visszaélnek a helyzetünkkel. Azt szeretném, hogy ne lehessen tovább politikai tőkét kovácsolni beváltatlan ígéretekből, hogy senki se tarthasson embereket bizonytalanságban, hogy senkit se lehessen megfélemlíteni, zsarolni, beláthatatlan következményű fenyegetésekkel. Először is meg kell mondanom, hogy a törvényjavaslatnak nagy hiányossága az, hogy nem alkalmas átfogó rendezésre, mert a károknak csupán egy részére, igaz nagyon fontos részére terjed ki. Ebből eredően csak részben orvosolja a sérelmeket. Éppen ezért újabb ellentétek forrása lesz. A teljes körű rendezés hiányáért a koalíció a felelős, hiszen sem a választásokig, sem azóta nem készült el az átfogó koncepciója. A Szocialista Párt egyetért a kárpótlás eszméjével, támogatja is a privatizációt, de a reprivatizációt ellenzi. A földtulajdonviszonyok rendezésében mégis elfogad bizonyos eltéréseket az általános elvektől. Elfogadjuk például a termőföldvételi jog gondolatát, mert a föld különleges tulajdon, különleges termelőeszköz, vagyon, megélhetés, életforma. Elfogadjuk azért, mert a kistelepülések lakóinak nincs más lehetőségük a földért kapott kárpótlás befektetésére, a falvakban nincsenek üzemek, vállalatok, nincs más megélhetési lehetőség. Elfogadjuk a termőföldvételi jog gondolatát azért is, mert föld közelében maradtak nagyon erősen kötődnek még ma is a földjeikhez. Elfogadjuk azért is, mert számunkra fontos ezeknek a közösségeknek a békéje. Ezekért fogadjuk el hát annak a lehetőségét, hogy a helyben lakók törvényes rendben, kárpótlásuk fejében földtulajdont szerezzenek. Ugyanakkor mi, szocialisták, csak olyan megoldást támogatunk, amely elismeri a szövetkezeti vagyon törvényességét, és garantálja a hasznosítás lehetőségét, mert szerintünk véget kell vetnünk a szövetkezetek ellen folyó hadjáratnak, és garantálni kell a szövetkezeti vagyon sérthetetlenségét az Alkotmány szellemében. Ez a több százezer tsz-tag tulajdonos a mai magyar törvények szerint. A sérelmeket ugyanis, tisztelt Ház!, nem a szövetkezet tagjai okozták. Ők vétlenek a törvénytelenségekben, a szövetkezetek alapítói és az ő gyermekeik a mai tagok ugyanúgy elszenvedték az elmúlt évtizedek sérelmeit, mint mások. Súlyos emlékezetkiesés, még ha a legkiválóbb memóriájú vezetővel fordul is elő, azt állítani, hogy a szövetkezetek javára vették el a földet a volt tulajdonosoktól. A megváltások valójában az államosítás egy speciális változatát képezték, céljukban mindenképpen, hiszen a szövetkezet tagjai nem rendelkeztek a szövetkezeti közös vagyonnal tulajdonosként évtizedeken át. A szövetkezeti vagyon 50ára, tehát felére akkor szereztek valódi tulajdonjogot, amikor a Németh-kormány 1989. nyarán benyújtott javaslatát az előző parlament elfogadta. Ez a joguk csak addig élt, amíg azt ez a Parlament első intézkedéseinek egyikével fel nem függesztette, nem korlátozta. Azok pedig, akik most könnyű prédának tekintik a szövetkezeti közös vagyont, legyenek tisztában azzal, hogy a szövetkezetek tagjai már többszörösen megfizették társadalmunknak a közös vagyon árát. Megfizették a kényszerűen alacsonyan tartott mezőgazdasági árakkal, a kötelezően előírt termékszerkezettel, a rájuk kényszerített gazdálkodási renddel. De fizetik még ma is, hiszen egy mezőgazdasági dolgozó 16kal kevesebbet keres, azaz nyolc héttel kevesebb időre való fizetést kap évente, mint más e hazában. Hiszen egy tsz-nyugdíjasnak két hónapra nem jutna pénze, ha annyit költene, mint más nyugdíjas ebben az országban. Ezeknek az embereknek kevesebb jut és drágábban jut ma is lakásból, villanyból, ivóvízből, egészségügyi ellátásból, kereskedelmi szolgáltatásból, kultúrából, vagyis minden földi jóból. Valaki ezeket az embereket nem nevezheti tolvajoknak. A Szocialista Párt ezért áll ki az egymillió szövetkezeti tag és az állami gazdasági dolgozók érdekeiért, s csak olyan megoldást fogad el, amely megakadályozza, hogy az agrártermelés haszna a jövőben is másokat gazdagítson, és ne azokat, akik ezt megtermelik. A mezőgazdaság válságban van. Óriási terheket rakott és rak rá az aszály, a külpiacok elvesztése, a hazai fogyasztás csökkentése, az állami támogatás megvonása, az infláció. Mindezekért nagyon fontos a tulajdonviszonyok rendezése a legrövidebb időn belül, hiszen a földtulajdon végérvényes rendezése minden másnak az alapja az egész agrárgazdaságban. Ma már egyre több ember látja, hogy a korszerű nagy mezőgazdaságot nem a nagyüzemek szétverésével, hanem a meglévők átalakításával kell létrehozni. Ma már mind többen rájönnek, hogy a szövetkezetek nem Gulag-szigetek, amelyekre borzalommal kell tekinteni. Ma már tény, hogy a tagság nem szedte szét az első adandó alkalommal ezeket a szövetkezeteket, nem kergette el az alkalmas vezetőket, sok kisgazda ösztönzésére és nagy meglepetésére. Összesen 1yi földet kértek ki a közös művelésű földekből. De az is tény, hogy a farmergazdaságok gyors kialakítására nincs pénz, nincs hitel, nincs támogatás. Világos a következtetés: a meglévő üzemeket kell privatizálni, illetve a tulajdonosi jogok helyreállításával megújítani. Tisztelt Országgyűlés! Mi, szocialisták, úgy gondoljuk, hogy a helyben lakók földvásárlási joga és a degressziós kárpótlási tábla azok a szükséges garanciák, amelyek lehetőséget teremtenek a megegyezésre. Így megmarad annyi föld a szövetkezetek használatában, amennyi a működésükhöz elengedhetetlen. A degressziós táblán változtatást javasolunk. Az alsó sávokban a volt tulajdonosok számára magasabb, leszármazottakra pedig alacsonyabb kulcsokat állapítsunk meg. Ez a változtatás igazságosabbá tenné a kárpótlást, hiszen maguk a károsultak magasabb kárpótlásban részesülnének, mint az örökösök. Nem fogadjuk el a földvételi jog kiszélesítését, mert az a szövetkezetek szétverését jelenti. Nem fogadjuk el az egységes kulcsok alkalmazását a degresszió helyett, hiszen ez az adózásban és máshol is elfogadott elvet jelent. A szocialisták véleménye szerint azokat az embereket kell elsősorban kárpótlásban részesíteni, akiknek ez a megélhetésükhöz szükséges, s mivel az országnak kevés pénze van, a vállalkozásokat más forrásból kell segíteni. Helyeseljük a termőképesség alapján történő kármegállapítást, de a beterjesztett 1000 forintos aranykoronánkénti javaslatot alacsonynak tartjuk. Tisztelt Országgyűlés! Nincs összhangban a törvény egészének a szellemével a föld vételi jogának a rendezése. A törvényjavaslat címe, preambuluma, indokolása egyaránt az állam okozta károkról szól, a földvásárlási jog pedig nem. Azt javaslom ezért, hogy a kárpótlás alapján szerzett vételi jog településenként elsősorban az állami földtulajdont terhelje, beleértve természetesen a szövetkezetek használatában lévő állami tulajdonú termőföldeket is, és csak akkor érintse a közös tulajdonú termőföldeket, ha az előbbiek erre nem elegendők. A termőföldek helyének kijelölésére javasolt bizottságokat működőképesnek tartom, és a szabályozásnak ezt a módszerét elfogadom. Azt javaslom azonban, hogy a 16. § 1. pontja elé, tehát nem helyette, kerüljön be elsőként a nagyüzem és a jogosult megegyezésének a lehetősége, és csupán a megegyezés elmaradása esetén következzék a bizottságok hatásköre. A nem nagytáblából álló, tehát szabdalt vagy sok tanyát tartalmazó területeken a megállapodáskor hosszadalmas, aprólékos munka szükséges, amire a bizottság alkalmatlan, de mégis megéri, mert nagy a megegyezés esélye. A kisgazdák legismertebb képviselője ezt a módszert rablókkal való egyezségnek nevezte. Válaszul idézem Önöknek Z. Nagy Ferencnek, a Független Kisgazdapárt akkori Nagy Ferencének, nemzetgyűlési képviselőjének a Kis Újságban több mint 40 évvel ezelőtt megjelent vezércikkének egy részletét: "Nem vagyunk hajlandók fedezni azokat a sorozatos túlkapásokat, amelyeket a községi, megyei, sőt országos földrendező tanácsok elkövetnek. Elkoboztak nekik tetsző birtokokat, és ezeket kiosztották maguk és barátaik között. Az elkobzott birtokok 90a 100 holdon aluli parasztbirtok volt. Van, akinek paraszti birtokát nem ismerték el, mert gazdasági iskolába járt." Befejezésül azt javasolom, hogy a kárpótlás alapjául a nettó értéket vegye a törvény. A jelzálog, a terhek jó része a birtokíveken még tisztázható, és ez korrektebbé teheti a kárpótlást. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps.)