Tölgyessy Péter (SZDSZ)

1991. február 10.

DR. TÖLGYESSY PÉTER (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Kedves Kósa Lajos! Szeretnék reagálni arra, ami elhangzott. Én azt hiszem, hogy egy magántulajdonba adásnak alapvetően kétféle szempontnak kell megfelelnie. Az egyik szempont a közgazdasági szempont, a FIDESZ ezt hangsúlyozza ebben a vitában - rendkívül fontos ez a szempont. Ugyanakkor a magyar társadalmat egybe kell tartani ezután is. Elképzelhető, hogy nyers közgazdasági szempontok alapján olyan ellentmondások fognak keletkezni a magyar társadalomban, és olyan feszültségek, akkor - mint említettem -, amikor milliók lesznek egyre szegényebbek, és egyesek óriási vagyonhoz jutnak, amelyek miatt a tulajdonos politikai legitimációjáról is gondoskodni kell. És itt jönnek elő a gondok a FIDESZ álláspontjával szemben. Magyarországon még ma sincsen piacgazdaság, azt hiszem, ez köztudomású. Egy piacgazdaság valóban úgy működik, ahogy Kósa Lajos mondja, ugyanakkor határozottan állítom, hogy a ma vagyonnal rendelkezők három csoportba sorolhatók, mint említettem: az egyik csoport hatalmi monopóliumot vált át vagyonra, és az ő tulajdonossá válása korlátozottan legitim a társadalomban. Nyilvánvalóan ezt megakadályozni nem lehet, de világosan lehet ezt látni. A másik csoport, az a vállalkozói csoport, aki egy nem-piaci gazdaságban kalandor vállalkozásokkal jutott vagyonhoz, élősködve a nagyvállalati szférának különböző monopolhelyzetein, kapcsolatokon és hasonlókon. Ez a csoport az ország közvéleménye előtt kevéssé legitim, és egészen bizonyos, hogy nagy politikai feszültségek fognak abból származni, hogyha ez a csoport lesz Magyarország uralkodó politikai osztálya. És valóban létezik egy harmadik csoport, amely teljesen egyértelműen piaci vagyonnal jutott és kellő teljesítmény alapján jutott vagyonhoz. Azt hangsúlyoznám, hogy egy ilyen eredeti tőkefelhalmozás korában óriási jelentősége lesz annak, hogy egybe tudjuk tartani ezt a társadalmat, és ezért nem elegendő tisztán a közgazdasági szempontok figyelembevétele, különösen akkor, amikor nem piacgazdaságból indulunk ki, hanem egy olyan gazdaságból, mint amit ismerünk. Köszönöm. (Taps.)