Pokorny Endre (MDF)

1991. február 10.

POKORNY ENDRE, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója: Elnök Úr, Tisztelt Ház! Bizottságunk a szóban forgó törvényjavaslatot, valamint az ahhoz benyújtott képviselői indítványokat megtárgyalta. Figyelemmel a téma fontosságára, a bizottság nagy körültekintéssel és alapossággal foglalkozott a törvényjavaslattal. Véleményének megalkotásánál alapvető szempontnak tartotta, hogy a javasolt új eszközök a munkaerőpiacról kiszorulók ellátásának, munkába történő visszahelyezésének humánus, az emberi méltóságot őrző megoldási módozatokat tükrözzenek. A bizottsági vitát nagymértékben könnyítette, hogy a törvényjavaslat megfelelő előkészítettsége folytán nem az alapkérdésekről kellett vitatkoznia, hanem a munkanélkülieket ellátó rendszer működésének fontos részleteiről, az új foglalkoztatási eszközökről, a foglalkoztatási érdekegyeztetés gyakorlati megvalósításáról vitatkozott. A vitát követően a bizottság álláspontját a következőkben foglalhatom össze. A bizottság megállapította, hogy a törvényjavaslat aktuális társadalmi, gazdasági probléma kezelését és megoldását célozza. A javaslatok egy korszerű, az európai gyakorlathoz közelítő, de a hazai sajátosságokat is figyelembe vevő foglalkoztatáspolitikai koncepciót fogalmaznak meg, amely a piacgazdaságra történő áttérés körülményei között munka nélkül maradó egyének, családok számára igyekszik megélhetést, biztonságot nyújtani. Ebből a nézőpontból a törvényjavaslatban megfogalmazott ellátási rendszer részét képezi a rászorultak szociális védelmének. E megközelítésben külön is figyelmet érdemel az előnyugdíj bevezetésére tett javaslat, amely a nyugdíjkorhatárhoz közel állók s emiatt a munkaerő-piacon hátrányos helyzetben lévők számára humánus eszközökkel teszi lehetővé a visszavonulást. A törvényjavaslathoz számos módosító indítvány érkezett, melyekről elmondható, hogy nem ellentétesek a törvényjavaslat szellemével, nem kérdőjelezik meg az abban foglalt elgondolások, törekvések lényegét. Az indítványok zöme arra irányul, hogy tisztázzon fontos részletkérdéseket, továbbá hogy pontosító észrevételeivel segítse a törvényjavaslatban megfogalmazottak végrehajtását. A módosító indítványok bizottsági tárgyalásakor a Kormány jelen levő képviselői kellő kompromisszumkészségről tettek tanúbizonyságot, így jó néhány témában olyan megállapodás született, amely a módosítást indítványozó képviselő, a bizottság és a Kormány képviselőjének közös álláspontját tükrözi. A bizottság a munkanélkülieket támogató rendszer működése alapkérdésének tartja a munkaadói és munkavállalói járulékfizetést, és támogatja, hogy még ebben az évben bevezetésre kerüljön. A munkanélküliek ellátására szolgáló Szolidaritási Alapot az állami költségvetés ugyan kilencmilliárd forinttal útjára indította, de ez a forrás, figyelembe véve a várható munkanélküliség nagyságát, még szerény ellátási szint mellett sem elegendő az év végéig. Az ugyancsak állami költségvetésből képzett Foglalkoztatási Alap pedig olyan eszközöket finanszíroz, amelyekkel részben megelőzhető a tömeges munkanélküliség kialakulása, részben csökkenthető a munkanélküliként eltöltött időtartam hossza. A munkavállalók egzisztenciális biztonságának megteremtése, az új, korszerű ellátó rendszer kiegyensúlyozott működése érdekében a bizottság támogatja azt a hosszas vitában kialakult kompromisszumos javaslatot, amely a költségvetési támogatás mellett 1991. július 1-jétől összesen 20s járulékfizetést tartalmaz, s amelynek háromnegyed része a munkaadót, egynegyed része a munkavállalót terheli. E döntés meghozatalához hozzásegítette a bizottságot az a tény, hogy a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló XLV. törvény értelmében a munkavállalói járulék a személyi jövedelemadó alapjába nem számít bele. A munkaképes korú, egészséges ember állás, munkalehetőség nélkül maradva könnyen kerül olyan helyzetbe, amelyben a bizonytalanság, a reménytelenség, a feleslegesség érzése válik uralkodóvá. Ezért különösen fontos, hogy a problémájának megoldásában, a vele való foglalkozásban az emberközpontú, humánus bánásmód érvényesüljön, amely a társadalmi hasznosság érzését is visszaadja. A bizottság ezt a törekvést viszontlátja a törvényjavaslataiban. Örömmel állapítja meg, hogy az állampolgár érdekét, védelmét ily módon szem előtt tartó gondoskodás új elemként jelenik meg a magyar törvénykezés gyakorlatában. A munkaerőpiaci szervezetnek nagy felelőssége van abban, hogy tevékenységét humán szolgáltatásként, a munkanélküliség lélektani és társadalmi összefüggésének figyelembevételével lássa el. E feladat ellátásához megfelelő anyagi eszközökre is szükség van, ezért a bizottság fontosnak tartja, hogy a munkaerőpiaci szervezet működésének a törvényjavaslatban foglaltak szerint anyagi feltételei biztosítottak legyenek. A bizottság jelentősnek és újszerűnek tartja, hogy a törvényjavaslat a foglalkoztatási érdekegyeztetés fórumrendszerének létrehozásával lehetőséget teremt a munkaerőpiac közvetlen szereplőinek az alapvető döntésekben való aktív részvételére. A munkavállalók, a munkaadók képviselőinek, továbbá a Kormány, illetve a helyi önkormányzatok együttműködése, közös döntési felelőssége hordozza a törvényjavaslat megvalósulásának garanciáit. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényjavaslat lehetőségeire tekintettel igyekszik választ adni a foglalkoztatási feszültségek megelőzésére, kezelésére és lehetséges feloldására. A foglalkoztatással is összekapcsolódó problémák zöme azonban többoldalú. Az általános társadalompolitikával összefüggő megközelítést igényel. Ilyen többek között az ifjúság ügye. A fiatalok az amúgy is feszültségtől terhes munkaerőpiacon különösen hátrányos rétegként jelennek meg. Helyzetüket csak részlegesen és átmenetileg enyhíti a törvényjavaslatban megfogalmazott, pályakezdőknek adható munkanélküli-segély, amellyel a bizottságunk egyetért, kívánatosnak azonban azt tartja, hogy az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök mellett az oktatáspolitika, a szociálpolitika saját eszközrendszerével támogassa e réteg munkába állását. A fentiekre figyelemmel a bizottság javasolja a tisztelt Háznak, hogy a szóban forgó törvényjavaslatot fogadja el. Köszönöm szépen. (Taps.)