Horn Gyula (MSZP)
HORN GYULA (MSZP): Elnök Úr! Nagyon kedves és nagyon kegyes. (Zaj. Derültség.) Egyébként még a szünet előtt kértem szót, és akkor is benyomtam, úgyhogy kell hogy szerepeljen. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden két percet. Az első: én a személyeskedő megjegyzésekre nem kívánok reagálni, mert az a tapasztalatom, hogy az személyeskedik, akinek nincsenek érvei. (Taps az MSZP soraiban.) A másik megjegyzésem: én nagyon sajnálom Kónya Imrét, hiszen neki tisztáznia kell a miniszterelnökkel, az MDF elnökével azt az eltérést, ami a kettőjük felszólalásában, mai beszédében jelentkezik. Hiszen a miniszterelnök úr elismerte, hogy hibák voltak, elismerte azt, hogy feszültségek keletkeztek - nem akarom őt idézni pontosan. Kónya Imre viszont arról beszélt, hogy az ellenzék és a sajtó csinált ebből ügyet. A kettő nem stimmel. (Zaj.) A harmadik: Az én felszólalásomat emlékiratnak minősítette Kónya Imre. Hát, az a gyanúm, hogy nem értette, hogy mit mondtam. De elő lehet venni a jegyzőkönyvet és abból pontosítani lehet. De azt szeretném mondani, ha már emlékiratról beszél, nem árt közöttük lapozni, és sok mindennel vagy ezzel- azzal lehet vádolni a Németh-kormányt, de azzal nem, hogy szakértelem hiányában szenvedett volna. (Zaj, derültség, taps.) Ez is a tetszésnek egyik kinyilvánítási formája. Végül, ami a Szocialista Pártot illeti, hogy bénult helyzetéből akar kitörni - mert ezt mondta Kónya Imre -, két dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban mondani. Az egyik: a Szocialista Párt nyolc hónappal ezelőtt egy konstruktív ellenzéki szerepet vállalt. Ehhez tartja magát most is. A másik, hogy az, hogy időnként bénult helyzetbe került, az többek között az ilyen felszólalásoknak is köszönhető. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)