Bod Péter Ákos (MDF)
DR. BOD PÉTER ÁKOS ipari és kereskedelmi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Petrenkó János Képviselő Úr! Tudom, nehezményezte, hogy a múlt héten ügyrendi okokból nem tudta elmondani interpellációját. Egyébként akkor külföldön voltam, és az államtitkáromtól kellett volna megkapni a választ. A hét végét Borsodban töltöttem, mint ahogy azt már hetekkel ezelőtt terveztem, és így személyes élményekkel is sikerült gazdagodnom. Válaszomat az ott szerzett benyomásaimmal is ki tudom egészíteni. Borsod az ország válságban lévő régiója, ahol a korábban kialakult ipari szerkezet, bányászat, kohászat, hadiipar, nehézgépgyártás, nehézvegyipar mind megtalálható, és valójában súlyos kérdések merülnek fel a régió jövőjét illetően. Az egyik válságban lévő ágazat a kohászat. Az előző kormányzat 1988 végén dolgozott ki egy koncepciót, amely a vaskohászat méretét racionalizálta volna, visszavitte volna a hazai igények szintjére, ami fájdalmas lépés, ugyanakkor ésszerűbb, gazdaságosabb kohászat alakult volna ki. A koncepció azonban nem valósult meg, a kormányzat saját helyes döntését nem tudta végrehajtani. Azt gondolom, nem kis részben az érintett nagyvállalati vezetők ellenállása miatt. Az Ózdi Kohászati Üzemek vagy OKÜ vezetői is, ahogy rekonstruálni lehet, külföldi partner után néztek, hogy elkerüljék az ózdi kohászat előbb-utóbb bekövetkező visszafejlesztését, esetleg a kohászat megszűnését. Így került sor arra, hogy külföldi partnert találtak, és ez most a mai helyzet. Van Ózdon egy állami vállalat, van egy állami és külföldi részvénnyel, részesedéssel létrehozott rt., OART, vagy német nevén OST AG, és van a Petrenkó Művek ebben a városban. Az interpelláció megértéséhez néhány tényt hadd soroljak fel, néhány eseményt hadd mondjak el. A Metal Gesellschaft AG és a Korf, a megboldogult Willi Korf úr vállalata 1989 augusztusában szándéknyilatkozatot tett. 1990. február 25-én külföldi partnerek aláírták a konzorciális szerződést, az állóeszközök eladására vonatkozó úgynevezett vételi szerződést, egy alapító szabályzatot, és ezt benyújtották az akkor formálódó, éppen akkor alakuló Állami Vagyonügynökségnek. Petrenkó János magánvállalkozó is benyújtotta közben az ÁVÜ-höz a saját javaslatát. Az ÁVÜ az Ózdi Állami Vállalat és a külföldi partnerek megállapodását jogszerűnek találta, nem emelt kifogást. Ezzel szemben Petrenkó János javaslatát elvetette, ahogy tudom, a finanszírozási háttér hiányára hivatkozva. Február 28-án az OKÜ aláírta az alapító okiratot, és június 4-én a Vagyonügynökség bejegyezte a OART-ot vagy OST AG-ot. Sajnos ez az alapítás magán viselte az általunk olyan sokat kritizált korábbi gyakorlatnak az összes gyengeségét, a rossz előkészítést és a személyi tisztázatlanságot. Az Ózdi Állami Vállalat vezetője az átalakulást követően átült az újonnan létrehozott rt. irányító székébe, és amint interpelláló társam, képviselőtársam jogosan említi, a megkötött szerződés a visszamaradó állami vagyonra nézve nagyon sok hátrányt tartalmazott. Tavaly júniusában a tárca átvétele után valóban megismerkedtem az Ózd OKÜ helyzetével, nehéz helyzetével, és műveltségemben fontos szerepet játszott a Petrenkó János képviselőtársamtól nyert információ. Én is úgy látom, hogy nagyon sok méltánytalanság, joghátrány volt ebben a szerződésben. Ezért válságbizottságot hoztam létre, új vállalatvezetőt bíztam meg. Hosszú tárgyalások és viták során, úgy érzem, a joghátrányok egy részét, a fizetési és kamatfeltételek jelentős részét sikerült az OKÜ számára kedvezően rendezni. El is várom a mostani állami vezetőktől is, hogy diplomatikusan ugyan, de határozottan képviseljék a közvagyonhoz fűződő érdekeinket. A továbbra is fennálló kedvezőtlen körülményekkel az az elvi gond, hogy a szerződés magyar jogba ütköző kikötéseit a német jog szerint megkötött szerződésben nem lehet igazából érvényesíteni. A Petrenkó úr által kifejtett vagyonértékeléssel kapcsolatban is nekem is vannak fenntartásaim, ámbátor az értékelést a Hungaroswiss cég végezte el, és a szerződés kötésekor az értékelést az Állami Vagyonügynökség elfogadta. Vannak további részletek, ezektől megkímélem a képviselőtársakat. Csak arról akarok számot adni, hogy a konzorciális szerződésről és a részvénytársaság alapszabályáról néhány hete általános törvényességi vizsgálatot kezdeményeztem, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség elfogadta a bejelentést, és megalapozatlanság és törvénysértés miatt törvényességi óvás iránt tett előterjesztést a Legfőbb Ügyészséghez. Itt tart most magának a szerződésnek az ügye. Borsod térségében a nehéz helyzetű vállalatok ügyében nagyon sok új fejlemény van, én ezekről nem kívánok beszámolni. A múlt eddig tartott. A nagy kérdés az, hogy helyreáll-e az OKÜ pénzügyi egyensúlya, és főképpen az, hogy megvalósulnak-e azok a nagyarányú fejlesztések, amelyeket megígértek az új vállalat létrehozásakor. Munkatársaim ezen dolgoznak, hiszen elemi érdekünk, hogy a hátramaradó állami vagyon ne jusson ebek harmincadjára. Ha tehát a kérdés az, hogy van-e tudomásom a tényekről, igen, van tudomásom, és mint eddig is, mindig szoros kapcsolaban voltam képviselőtársammal, ezután is természetesen váltunk eszmét az ózdi eseményekről. Kérdem hát, kérem a képviselő urat és a tisztelt Házat, hogy a tájékoztatásomat szíveskedjék elfogadni. (Kis taps.)