Boros László (MSZP)

1991. február 11.

BOROS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Napjainkban nem feltűnő az olyan hír, ami arról tudósít, hogy egy vállalat csődhelyzetbe jutott az ismert kedvezőtlen és külső viszonyok miatt. A piacgazdaságra kívánunk áttérni, aminek velejárója, hogy olyan vállalat, amely nem képes termékeit gazdaságosan előállítani, csődhelyzetbe kerül. Általában a külföldi működő tőke bevonása jelenthet megoldást. Ennek a folyamatnak a vezénylésére, ellenőrzésére jött létre a Vagyonügynökség. Nos, akik engem felkerestek és az interpellálásra felkértek, nekik éppen az a gondjuk, hogy az Óbudai Hajógyár esetében a privatizációs folyamat áll, döntés nincs, 800 ember sorsa, jövője teljesen bizonytalan, olyannyira, hogy a vállalat vezetése 1991. január 15-én megkezdte a tárgyalásokat a munkavállalók képviselőivel a teljes létszám március 31-ig történő leépítésére. Úgy gondolom, az előzmények részletes taglalása nem szükséges, hisz ezek a közvélemény előtt és képviselőtársaim előtt is ismeretesek. Egyetlen időpontot ragadnék ki a sok közül: 1990. október 11-ét, amikor leváltották a vezérigazgatót és kinevezték a vállalati biztost. Az új vállalati biztos működésének kezdetéhez két, következményeit tekintve fontos döntés fűződik. Először megállapította, hogy a szállodaépítésre vállalkozó dán céggel megkötött előszerződés nem alkalmas jóváhagyásra, és a szerződés megkötése azóta húzódik. Másodszor pedig, egy svéd hajózási vállalatot, amely lehetőséget lát a hajóépítés folytatására, nem ítélte meg tőkeerősnek. A döntések helyességét megítélni nem áll módomban, azonban ezt megtették az Óbudai Hajógyár dolgozói, ami érthető, hiszen az ő bőrükre megy a játék. Az emberek nem értik a huzavonát, nincsenek tájékoztatva a különböző megfontolások hátteréről, körükben sok a mendemonda, ami fokozta nyugtalanságukat. Éppen ezért a nevükben kérdezem miniszter úrtól, mivel indokolja a svéd hajóépítő cég ajánlatának az elutasítását, ha ez az elutasítás szakmailag indokolt, akkor milyen forrásból és milyen módon gondoskodnak arról, hogy a leépítésre kerülő dolgozók ne kerüljenek lehetetlen helyzetbe. A 800 emberrel együtt én is várom miniszter úr válaszát. Köszönöm szépen. (Az MSZP padsoraiban taps.)