Mádl Ferenc
DR. MÁDL FERENC tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A kérdésre gazdaságpolitikai mélységben néhány perc alatt természetesen nem lehet válaszolni, ezért a konkrét kérdésekre vonatkozóan tényszerű válaszra szorítkozom. Az első kérdésre: az Óbudai Hajógyár Rt. körülbelül 10 magyar vállalat közös társasága, most már tartósan válsághelyzetben, csődhelyzetben van. Ennek az oka a hajóépítés keresleti piacának összezsugorodása, válsága Európában általában és a keleti országokban, amely különösen piaca volt ennek a vállalatnak. Oka az is, hogy a régi vezetés kellő időben nem alkalmazkodott az új piaci viszonyokhoz. Ebben a helyzetben a vállalat tulajdonosai, a Vagyonügynökség úgy döntöttek, úgy látják, hogy a hajóépítés nem kiút az óbudai sziget számára. A tulajdonosok és a vállalat további vagyonvesztést nem vállal, ezért a Vagyonügynökséggel együtt most már hosszabb ideje olyan döntés született, hogy az óbudai szigeten egy olyan programot kell megvalósítani, amelynek keretében egy idegenforgalmi, szállodaipari, irodaépület, kulturális szabadidőközpont jön létre jelentős külföldi tőkével. Ezen tárgyalások megindultak, folyamatban vannak, ennek a megvalósulása a munkaerőgondokat és ágazati váltást fog eredményezni a szigeten. Ebben a nemzetközi tanácskozási sorozatban jelent meg a megnevezett, említett svéd vállalat, úgy döntött, úgy látja a vállalat, a tulajdonosai, a Vagyonügynökség, hogy ennek a tőkeereje a feladathoz és más jobb ajánlatokhoz képest aránytalanul gyengébb, ezért nem esett rá a választás. Vannak jobb ajánlatok, a megnevezett dán cég is. Azt is kell közölnöm, hogy a svéd cég sem hajóépítő cég. Ami pedig egy pártatlan német szakértői cég véleményét illetné, hogy megalapozott lett volna a svéd vállalat ajánlata a többiekhez képest, ilyen vélemény sem a vállalatnál, sem a Vagyonügynökségnél nincs. Német vélemény van, más vélemény is van, de a tekintetben, hogy ilyen egyértelmű határozat lenne a svéd cég javára, ilyen nincs. A második kérdés: milyen források vannak, mik történjenek, miket lehet tenni avégből, hogy a leépítésre kerülő alkalmazottak ne jussanak lehetetlen, méltánytalan helyzetbe. Három szinten lehetségesek az eszközök, a források. Az egyik az állami, a társadalmi szint. Az eszközök, az erőfeszítések ismertek: vállalkozásélénkítés, területfejlesztés, privatizáció, tőkebevonás, átképzés a munkaerő felszívása végett és ultima ratióként a ma délelőtt tárgyalt munkanélküli-segély, amely nemcsak mikro-, hanem általánosabb kérdésnek egyik kezelési formája. Ami a mikroszintet, vállalati szintet illeti, a vállalatnál létrejött egy érdekegyeztető tanács, az alkalmazottak, tulajdonosok, szakértők közreműködésével, és küszöbön áll egy megállapodás, amelynek értelmében az alkalmazottak végkielégítést kapnak alkalmaztatásuk időtartamának függvényében, valamint a lehetőségek függvényében. Korkedvezményes nyugdíjat biztosítanak azok számára, akik ilyen helyzetben vannak koruknál fogva. Átképzési támogatást biztosít a vállalat, az eszközeit rendelkezésre bocsátja azok számára, akik magánkezdeményezést, vállalkozást kívánnak indítani ilyen eszközök használatával. Szociális alapot, támogatási alapot hozott létre az ilyen támogatásra különösképpen rászorulók javára. Végül biztosítja a vállalat, ha megindul az a központ, amiről szó van, az építkezés és fenntartás során a vállalat régi alkalmazottait elsőbbségben részesíti. A harmadik szint a Vagyonügynökség, kormányzati, illetőleg tulajdonosi szint, a Vagyonügynökség szintje. A Vagyonügynökség mindent elkövet - hosszú heteket töltött és magam is hosszú órákat, heteket fogok még vele tölteni, hogy ezt a bizonyos programot, amit említettem, földközelbe hozzuk. Magyarán mondva: a magyar érdekeknek is megfelelő és természetesen a külföldi fél érdekeit is honoráló fair megállapodás jöjjön létre. Azt mondhatom, hogy ez küszöbön van, egy ilyen ügyletet létrehozni nem olyan könnyű, itt több százmillió dolláros projektről van szó egy hosszabb időtartam keretében. Ha ez megvalósul, akkor a munkaerő-gondok ebben a régióban jobban megoldódnak, mint amit az Óbudai Hajógyár eddig jelentett. Ez volna az igazi szerkezet-, ágazatváltás, ez volna az igazi társadalmi és tulajdonosi szolidaritás az alkalmazottak tekintetében. Ha Magyarország gazdasági vonzóereje nem csökken és a nemzetközi helyzet nem romlik, hanem javul, remélni lehet, hogy ennek a megvalósítására a nem túl távoli jövőben sor kerül. Ezt tudom mondani, tisztelt képviselő úr, azt kérem, hogy a Ház, képviselő úr fontolja meg válaszomat, és ha lehet, fogadja el. Köszönöm. (Taps.)