Surján László (KDNP)
DR. SURJÁN LÁSZLÓ népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Először arról beszélnék, amiben biztos, hogy egyetértünk. Egyetértünk abban, hogy a társadalombiztosítás területén olyan világos törvénykezésre van szükség, amelyet nem kell kövessen semmifajta kormányrendelet vagy - ha valakinek úgy tetszik - manipuláció. Legfeljebb olyan apró kérdések maradhatnak a törvény után nyitva, amely apró kérdéseket a társadalombiztosítás megszülető önkormányzata meg tud oldani és a Kormány ebből a kérdésből teljesen kimaradhat. Én azt remélem, hogy az ebben az évben beterjesztendő ilyen irányú törvényjavaslatok nem teszik lehetővé, hogy a jövőben hasonló polémia kialakuljon, mint most. Hadd térjek ezek után rá arra, amiben nem értünk egyet. Először is nem volt bianco fölhatalmazás. Egy olyan meghatározott, feszített költségvetés áll a társadalombiztosítás rendelkezésére, amelyen belül a Kormánynak valamifajta szabad mozgástere és manipulációja egyáltalán nem volt. Tehát nem volt bianco! Nem volt kedvező az eddigi eljárás, helyesebben kedvező volt egy réteg számára. Annak a rétegnek a számára, amelyik történetesen friss nyugdíjba menő. De a friss nyugdíjba menők privilegizált helyzetben vannak a régebben nyugdíjba mentekkel szemben. Hiszen őrájuk, ha év közben mennek nyugdíjba, az év eleji fizetésemelések, az időközbeni bérkiáramlás vonatkozik mint nyugdíjalap-emelő tényezők. Visszamenőleg ez nincs. Az összes korábbi rendelkezés kedvezett a frissen nyugdíjba menőknek, és lényegesen hátrányban részesítette a régi nyugdíjban lévőket. Ezek a régi nyugdíjak több szempontból is hátrányban voltak, mert a fizetésük is lényegesen rosszabb volt, nemcsak az infláció ette meg, kérem, a régi nyugdíjakat - az is megette -, de a régi nyugdíjak sokszor szuprimált bérekre voltak bazírozva, alapvetően kevés szolgálati évre, mert akkor álltak munkába az emberek, amikor az idők változásai ezt rájuk kényszerítették, és osztálypolitikai szempontokból sem jutottak rendes fizetéshez. Ez kis réteg, már talán túl vagyunk rajta, de még itt élnek közöttünk, és a kisnyugdíjasoknak nem elhanyagolható részét alkotják. Az utóbbi években nem tudatos volt, az utóbbi évtizedekben már ez a politika. De a mi részünkről, amikor a kisnyugdíjakat támogatjuk, ezt a szempontot sem szabad teljesen elfelejteni! Az Országgyűlés óriási többséggel szavazta meg azt, hogy a rendelkezésre álló teljes összeget egy lépésben osszuk szét a nyugdíjasok között. Az interpelláló képviselő asszony ugyancsak ezt mondta, olvasok a beszédéből: "A társadalombiztosítás költségvetésében nyugdíjemelés céljára rendelkezésre álló teljes összeget használjuk fel most, a januári nyugdíjemelésre." Januárban a márciusi nyugdíjakat nem lehet fölemelni. Az interpelláció kapcsán képviselő asszony egy picit alábecsüli az érintettek körét. Az a tízezres tömeg valóban hátrányba kerül. Minden határnappal kapcsolatos rendelkezésünk érdeket sért. Ezt, gondolom, minden képviselő tudja, amikor egy határnapos dátumot megszavaz. A százezres tömeg lényegesen nagyobb is lehet özvegyi nyugdíjakra és egyebekre is gondolva. A mi számításaink szerint körülbelül másfél milliárd forint, amiről most beszélünk. Átlagosan az az évben nyugdíjba menők hét egész, majdnem nyolc egész hónapot töltenek nyugdíjban, a legtöbb ember év elején és egy második hullám év végén megy nyugdíjba, és ebből jön ki ez az átlag. Átlagosan 1500 forinttal emelkedtek a nyugdíjak, ebből körülbelül egy másfél milliárdos éves költség az, amiről most beszélünk. Azt gondolom egyébként, hogy nem egy, januárban hozott jogvesztő rendelkezésről van szó, mert ez a jog, amiről beszélünk, törvényben nem rögzített jog, hanem egy kialakult szokás, amelyet rendeleti szinten valósítottak meg a korábbiakban. Most tehát én úgy érzem, hogy egy tudatos döntést csinált az Országgyűlés a Kormány egyetértésével, nem titkoltuk, minden rendelkezésre álló anyagban benne volt a január 1-jei dátum, és a Kormány a rendelettervezetet is mellékelte a tárgyalások során. Természetesen dönthetett volna úgy az Országgyűlés, hogy tartalékolja ezt a másfél milliárdot, de nem úgy döntött, és a sok módosító indítvány közepette, amelyen végigrágtuk magunkat, ez a kérdés sem kormánypárti, sem ellenzéki oldalról nem merült föl. Nem merült föl, mert azt hiszem, hogy az egész szelleme annak a nyugdíjemelésnek, amit létrehoztunk, pontosan azt vette figyelembe, hogy számítsuk a nyugdíj alatt eltöltött időket, méghozzá úgy, hogy minél régebben van nyugdíjban valaki, kapjon annál többet. Ennek a folyamatnak a vége az, hogy aki még nincs is nyugdíjban, az most nem kap. Elképzelhető azonban, hogy mégiscsak van valamifajta megoldás. Sajnos, ilyen megoldást én most valamifajta ígéret formájában a kalapból előhúzni nem tudok. Ha a bérkiáramlás nagyobb lesz, azt hiszem a képviselő asszony majd folytatni fogja itt, ahol én abbahagytam. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)