Gadó György (SZDSZ)
GADÓ GYÖRGY (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Megnyugvással hallottam az Ön válaszát, abban a tekintetben nyugtatott meg, hogy a Kormánynak nincs semmi szándékában diszkriminációt alkalmazni. Magam sem feltételeztem ezt, azt a kitételt alkalmaztam, akarva- akaratlanul ilyen látszatot kelthet. Természetesen azt is tudom, hogy mikor kezdte meg a működését a Kárpótlási Hivatal és hogy milyen tengersok kérvényt kell feldolgoznia. Mindamellett úgy hiszem, hogy azt az érvet aligha tudom elfogadni, mely szerint az 1938-45 közötti időszak jogsérelmeinek ilyetén való reparálása alaposabb és bonyolultabb feldolgozó munkát, jogi és történelmi tisztázást kívánna, mint az 1945-öt követő időszaké. De nem is ezt kívánom különösebben vitatni, ami engem az interpellációra késztetett egy egyszerű kis élménnyel is illusztrálhatom. Egy dunántúli városkában megszólított egy idős ember, és azt mondta, hogy látom-e azt az öreget, aki amott megy. Az csendőr volt, és ő kísérte annak idején, 1944-ben a gettóba. 1945 után internálták. Ez az ember már megkapta a nyugdíjkiegészítést. Én mikor fogom megkapni? A kérdést jogosnak kell elismernem. Itt nem csupán egyéni sérelmekről van szó, nem az a kérdés, hogy egy 70 vagy 80 éves ember kap-e 200, 300 vagy 500 forintot, hanem erkölcsi és politikai jelentőségű kérdés, hogy a magyar zsidóságnak ilyetén való jogsérelmei mikor nyernek orvoslást. Ez nézetem szerint halasztást nem tűr, és ha technikai okok netán mégis útjában állnának ennek az orvoslásnak, akkor legalább olyan gesztusra lett volna és lenne sürgősen szükség, ami az efféle aggályokat és bántalmakat eloszlathatja. Én nem kétlem, hogy a kidolgozás alatt álló jogszabályok majd orvosolják ezt a problémát, de hangsúlyozom, hogy azok a zsidó szervezetek és közösségi csoportok, azok a zsidó közéleti személyiségek, akiktől az információmat kaptam, velem egybehangzó álláspontot foglaltak el. E tekintetben tehát nem hinném, hogy a Kárpótlási Hivatal kebelében folyó tárgyalásokon oly megnyugtató a helyzet, szemben azzal az úgymond türelmetlen állásponttal, amit én képviselek. A magyar zsidóság 45 esztendeig várt, várhat tovább is, de nem szeretne, nem illik váratni. Én tehát így a választ nem fogadom el. (Az SZDSZ padsoraiban taps.)