Salamon László (MDF)
SALAMON LÁSZLÓ az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A múlt év október 25-től október 28-ig terjedő időben fennállott útelzárások kérdését a közvélemény, a politológia, a zsurnalisztika, a társadalom egésze számos szempontból és számtalanszor végiggondolta és megvitatta. Hogy most ismét foglalkozni kell vele, az a blokáddal kapcsolatosan felmerülő jogi - közelebbről büntetőjogi - kérdések miatt elkerülhetetlen.A blokádban való részvétel, illetve az ahhoz kapcsolódó különféle magatartásformák, annak szervezésében való közreműködés, a részvevők támogatása különböző alakzatokban különféle bűncselekmények megvalósulását eredményezték. Politikai és pártbeli állástól is függetlenül minden büntetőjogász előtt egyértelmű, hogy a megvalósult magatartásformák kimerítették a Büntető Törvénykönyvben, azaz a Btk.-ban foglalt bűncselekmények, különféle bűncselekmények törvényi tényállásait, így adott esetben a kényszerítés, a személyi szabadság megsértése, a közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény, közérdekű üzem működésének megzavarása, törvény vagy hatósági rendelkezés elleni izgatás, illetve az elöljáró intézkedés elmulasztásának törvényi tényállásait.
Én most kerülném annak vitáját, hogy egyébiránt minek tekintendő a blokád. Nevezetesen, hogy a gyülekezési jog keretein túllépő demonstrációnak, vagy polgári engedetlenségnek, vagy valami másnak. Csupán egyetlen, egyéb irányú minősítési kérdésre, a polgári engedetlenség kérdésére térnék rá. Arra is csak azért, mert a polgári engedetlenség fogalma az, melyet egyesek a blokáddal kapcsolatosan a bűncselekmény fogalma helyett használni szeretnek.
Felesleges vitákat kerülve is hadd mutassak rá, hogy ez a megközelítés mindenképpen téves. Nemcsak azért, mert a polgári engedetlenség fogalmilag engedetlenséget jelent ugyan az állammal, engedetlenséget a törvénnyel szemben, de nem foglalja magában mások jogainak közvetlen és aktív megsértését, hanem azért is, mert a polgári engedetlenség politológiai fogalom, a bűncselekmény pedig jogi, és ezek egymást át is fedhetik. Erre kitűnő példa a bevonulási kötelezettség megszegése vagy korábbi nevén behívóparancs iránti engedetlenség, amely lehet a polgári engedetlenség egyik megnyilvánulása, ugyanakkor ettől függetlenül vétséget, háború esetén történő megvalósítása pedig bűntettet képez.
Tehát minősüljön a blokád esetleg politológiai, szociológiai vagy egyéb szempontból bárminek, egyértelmű az, hogy végrehajtóinak és a végrehajtókhoz kapcsolódóknak a magatartása büntetőjogi megítélés alá esik, azaz a végrehajtók, szervezők és támogatók bűncselekményeket követtek el.
Tisztelt Országgyűlés! Amikor ezt kiemelem, akkor vitatkoznom kell azzal a most elhangzott adattal, hogy itt százezrek lennének érintve. Úgy gondolom, sokkal kevesebben vannak azok, akik tekintetében ilyen bűncselekmény elkövetéséről beszélni lehet. Pontos, számszerű adatokkal én ugyan nem tudok szolgálni, de meggyőződésem, hogy nagyságrendekkel kisebb számokról van szó.
Ezek közül a bűncselekmények közül egyébként néhány nem is kis súlyú. Míg a kényszerítés a nem túl szigorú három évig terjedhető szabadságvesztéssel büntetendő, és míg a személyi szabadság megsértése ennél enyhébb büntetés alá esik, addig a közérdekű üzem működésének megzavarása - ennek minősül egyébként a közlekedés megbénítása - alapesetében öt évig, minősített esetben pedig kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A törvény konzekvens alkalmazása esetén e cselekmények elkövetői a végrehajtható szabadságvesztést aligha kerülhetnék el.
Az előbbi jogkövetkezményekkel nehezen összemérhető, de mindenesetre igen kellemetlen további hátrány a Btk. 77. szakasza által elrendelt további következmény, az elkobzás. Ennek értelmében el kell kobozni azt a dolgot, amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak vagy arra szántak, ha az eszköz az elkövető tulajdona. Ennek a rendelkezésnek értelmében a blokádban részt vevő gépkocsik elkobzás alá esnek.
Végül a kérdéssel kapcsolatos büntetőjogi problémák teljességéhez tartozik, hogy - mint ama előbb szóhasználatomból kitűnően már utaltam is - a törvény nemcsak az elkövetőket, hanem a részeseket is, azaz jogi kifejezéssel a felbujtókat és a bűnsegédeket is büntetni rendeli.
A fogalmak pontos értelmezése érdekében idézem az ide vonatkozó büntetőjogi rendelkezéseket. Eszerint felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír, míg bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt.
Itt jegyezném meg, hogy a büntetőjogi gyakorlat ismeri az úgynevezett pszichikai bűnsegély formáját is, amikor valaki nem fizikai úton, hanem azon kívül eső más segítségnyújtási formát valósít meg. Ide tartozik a töretlen bírói gyakorlat szerint a tanácsadás, a bíztatás és minden más szándékerősítő magatartás. Utólagos segítségnyújtási magatartások pedig bűnpártolásnak minősülhetnek. (Zaj az SZDSZ padsoraiban.)
Végül idézem a Btk. 21. szakasz 3. bekezdését is. Ennek értelmében a részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni.