Annus József (MSZP)
ANNUS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr!Nem teszek hozzá semmit a leírt szöveghez, pusztán az alcímet szerelném egy picit szelídíteni, talán így lenne pontos: egy d) pont visszaállításának jámbor óhaja címmel szeretnék interpellálni.
Kezdetben volt egy 106/1988. sz. rendelet, amelyiknek a 2. § d) pontjában megengedte, hogy a nem városi településeken üresen álló családi házakat a tanács kijelölése alapján, az ingatlanközvetítő szervezettől való megvásárlására is kedvezmény legyen nyújtható. A 16/1990-es sz. rendelet némiképp módosított ezen, kivette innen az országos jelentőségű üdülőkörzetekben levő ingatlanokat, továbbá - feltehetően a visszaélések megakadályozásának céljából - nem engedélyezte egyenes ági rokoni kapcsolatban állók tulajdonának efféle kedvezményes megszerzését.
Még így is hasznosan működött azonban ez a forma, különöse a Tiszántúl kis és közepes falvaiban, ahol - mint mindenki tudja - szervezett lakásépítés nincs, a községek lakosságmegtartó képessége pedig egyébként is gyenge. Otthonhoz jutottak a támogatás révén ifjú házasok, városból hazatelepülők, sőt - ez sem elhanyagolható - nem kis számban olyan menekült magyarok, akik e lehetőség híján a városi hajléktalanok számát gyarapították volna. Ezt a lehetőséget szüntette meg a 109/1990. sz. kormányrendelet, kihagyva az emlegetett d) pontot.
Mivel igazolható e döntés? Vajon olyan hatalmas összeget jelentene e kedvezményes forma fönntartsa, amely alapjaiban rengetné meg a költségvetést? Bizonyíthatóan nem jelent ilyen összeget. Talán úgy vélték a rendeletmódosítók, hogy ezzel a d) ponttal konzerváljuk az egészségtelen falusi lakásviszonyokat, mintegy a nyomort? Nos, ebben is tévednek. Mint emlékezetes, az épületeket általában a területileg illetékes ingatlankezelő szakemberei értékelték és vizsgálták meg: többségében ezek már téglából épült, és további korszerűsítésre kiválóan alkalmas házak. Magánfölmérésem szerint ezekben a falvakban az épületek helyi értéke kétharmada, olykor fele az országos átlagnak. Ez azt jelenti, hogy 300-400 ezer forintért már elfogadható lakáshoz juthatott a vásárló, nemritkán 800, sőt 1200 négyszögöles telekkel, ami - különösen fiatalok vagy menekültek esetében - nem elhanyagolható jövedelem-kiegészítésre is alkalmas nagyságú terület.
Tisztelettel kérdezem miniszter urat, illetve államtitkár urat, tudják-e támogatni az emlegetett d) pont visszaállítását. Mert bár némely község esetében csupán 15-20 hasonló épületről lehet szó, az egész térségben, azaz 3-4 tiszántúli megyében talán egy-kétezerről, e támogatási forma fölélesztése mérhetetlenül nagyobb haszonnal járna a falvak életképességének megérzésében, mint amekkora ráfordítást igényel. (Gyér taps.)