Salamon László (MDF)
SALAMON LÁSZLÓ az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A blokádban részt vevők közkegyelemben részesítése politikai döntés. Ezt a döntést támogatja a Magyar Demokrata Fórum is, ha nem is teljesen az előterjesztő indokai alapján. Ugyanakkor a Magyar Demokrata Fórum igényli, hogy a közkegyelmi rendelkezésben azok is részesüljenek, akik jogaik sérelmétől indíttatva maguk is a jogellenesség talajára léptek, illetve a Fórum ennek a közkegyelemnek a biztosítását annak feltételezésével tudja támogatni, hogy amikor az esetből ki-ki a rá vonatkozó tanulságokat levonja, a most érintetlek számára is legyen egyértelmű, hegy hasonló cselekmények elkövetésére ismételten büntetlenül nem kerülhet sor. (Taps a jobb oldalon és jobbközépen.)Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, a közkegyelmi törvény elfogadását számos körülmény indokolja. Mindenekelőtt nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy a taxisblokádot kiváltó benzináremelés sokkhatásként érte a társadalmat, hogy a kormányzat a múlt év őszéig nem készítette fel megfelelően a társadalmat a rá váró nehézségek fogadására. Nem lehet elvonatkoztatni attól sem, hogy az áremelés bejelentésének konkrét formája olyan látszat felkeltésére lehetett alkalmas, hogy a kormányzat nem tanúsít kellő érzékenységet a taxis társadalom iránt. Nem lehet elvonatkoztatni tehát attól, hogy az előbbiekből fakadóan bizonyos részben egzisztenciális félelmi reflex és jórészt indulat motiválta a magatartásokat.
Úgy gondolom, különleges megítélést tesz szükségessé az a körülmény, hogy még csak kóstolgatjuk a demokrácia ízét. Negyven évi diktatúra után még csak most tanulunk bánni a demokrácia intézményeivel, a gyülekezési joggal, a tüntetés, a demonstráció és más, a jogállamokban régóta bevett és ismert intézményekkel.
Negyven évi diktatúra után túlzott igény volna rögtön elvárni mindenkitől, hogy a kezébe adott szabadsággal, a kezébe adott jogokkal tökéletesen, rendeltetésének megfelelően bánjon.
Itt nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a jelen esetben alapvetően társadalmi, szociális és műveltségi összetételében heterogén, de érdekérvényesítési lehetőségeit tekintve viszonylag hatékony eszközökkel rendelkező foglalkozási rétegről van szó, mely részben a tagjaikat olykor érő atrocitásoktól, részben egyes tagjaik által olykor elkövetett túlkapásoktól kísérve nem kis részben olyan miliőben fejti ki tevékenységét, melyben uralkodó viselkedési normákat nem a jogi karon, de nem is a teológián tanítják.
Hogyan lehet elvárni a demokrácia iskoláját ki nem járt, a diktatúra által a politikai kulturáltság megszerzésének lehetőségétől évezredeken át megfosztottaktól annak felmérését, hogy meddig terjed a jog, és mettől kezdődik a jogtalanság, hogy miként lehet jogszerűen élni jogainkkal, hogy meddig terjed a demonstráció jogszerűsége, és hol kezdődik mások jogainak csorbítása, hogy mikor válik a demonstráció választott formája már társadalomra veszélyes cselekménnyé, azaz büntetőjogilag is rosszalt bűncselekménnyé.
Ezzel összefüggésben még figyelembe kell venni egy további lényeges körülményt is. A taxisblokád napjaiban nem egy felelős politikai tényező, politikai párt vagy társadalmi szervezet fogalmazott meg olyan álláspontot, mely nem differenciált kellőképpen az áremelés, az ahhoz kapcsolódó elégedetlenség érzése, illetve az országot megbénító, másokat jogaiban és szabadságában sértő, bűncselekményeket megvalósító megmozdulási forma megítélése tekintetében.
Ezek a meggondolatlan, esetenként az egyesülési jogot is, egyesülési törvényt is sértő megnyilatkozások nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a blokádban résztvevők magatartásuk társadalomra veszélyességét, bűncselekményi jellegét ne ismerjék fel egyértelműen, vagy legalábbis ezek jelentőségét alábecsüljék.
Úgy gondolom, hogy abban az abszurd helyzetben, ami múlt év október 25 és 28 között a hídfőknél és az útkereszteződéseknél kialakult, az is közrehatott, hogy a kormányzat már említett hibái mellett a tömegtájékoztatás sem igyekezett világos képet adni arról, hogy gazdasági csődhelyzetünk az országot kifosztó korábbi, több évtizedes rablógazdasági politika következménye, hogy a kormányzatnak gazdaságilag mennyire behatárolt volt - mint ahogy ma is az - a mozgástere, hogy milyen nagymértékben meghatározott a kényszerlépések köre, és hogy általában mennyire nem kedvére való népszerűtlen intézkedéseket hoznia.
Ennek világos megláttatása sokban mérsékelhette volna az indulatokat, és megértethette volna, hogy az országban egyes számítások szerint mintegy 12 milliárd forint kárt okozó blokád, annak törvénysértő, bűncselekményeket megvalósító mivoltától függetlenül is nem megoldás.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Sok mindent elmondtam abból, ami a közkegyelmi döntés megfontolása során az amnesztia alkalmazása mellett szól. Elnézést kérek, ha túlzottan kibújt belőlem az ügyvéd.
Még egy utolsó szempontot szeretnék végezetül megemlíteni.
Ez a demokrácia nagyon fiatal ugyan, de azt hiszem, a demokráciát támogatók odaadásából és lelki elszántságából eredően elég erős ahhoz, hogy a megtévedtekkel szemben ne a megtorlás eszközéhez nyúljon. A felvázolt körülmények mellett ugyanis a büntetőjogi eszközök alkalmazása, a megtorlás a bosszú eszköze lenne nem kellően tájékozott, egzisztenciális pozíciójuk romlásától félő, tiltakozási formáikban bűnelkövetési útra tévedt, nem is felismerhetetlen politikai szándékokra felhasználni megkísérelt emberekkel szemben.
Ez a megtorlás nem lenne hozzánk méltó, és nem lenne összeegyeztethető annak a megbocsátásnak a szellemével sem, mely a kormánykoalíció által vállalt keresztény értékek sajátja. (Zaj a bal oldalon.)
Tisztelt Országgyűlés! Amikor elfogadjuk a közkegyelem gondolatát, akkor kiemelt hangsúllyal állunk ki az igazságosság jegyében emellett, hogy ne csak az egyik oldalon megtévedtek részesüljenek a kegyelem gesztusában, hanem azok is, akik a másik oldalon jogaikban, szabadságukban háborítva maguk is olyan cselekményeket követtek el, melyek a Büntető Törvénykönyv tilalmaiba ütköznek. Az igazságosság annál inkább is megkívánja ezt, mert aligha vitatható az, hogy az említett és néhány esetben előfordult konfliktusok során ez utóbbi kör volt az, mely a jogszerűség talaján állva ebben az állapotában háboríttatott és megsértetett. Abszurd jogi helyzet lenne, és morálisan is elfogadhatatlanná tenné a törvényt, ha ezek a személyek nem kapnának teljes körű védelmet az ilyen szituációval szemben, és nem kapnának teljes mentesítést jogaik védelmének érvényesítése során és azzal összefüggésben elkövetett delictumaik jogkövetkezményei alól. Ezt az igényt módosító javaslat formájában terjesztettem a tisztelt Ház elé, mely végső formájában 1461. szám alatt került kiosztásra képviselőtársaim között.
Ezen túl a törvény egyéb fogyatékosságai kijavítása érdekében további módosító javaslatokkal éltem, melyek 1383. szám alatt állnak képviselőtársaim rendelkezésére. E további javaslatokat most az általános vitában külön indokolni nem kívánom. Külön ki kell azonban térnem még egy módosító javaslatra, mely nélkül a közkegyelmi törvény a társadalmilag kívánatos büntetőjog-politikai céljait nem érheti el. Külön hangsúlyozom, hogy ilyenfajta rendelkezés minden korrekt közkegyelmi törvény sajátja. Ez a következőképpen hangzik: a kegyelem hatályát veszíti azzal szemben, akit e törvény hatályba lépését követő öt éven belül szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélnek. Én e módosító javaslat indokául két szempontra szeretnék hivatkozni.
Az egyik: hogy a társadalom védelme a növekvő bűnözési hullámmal szemben kemény és határozott politikát kíván. Semmiféle megfontolásból biztosított kegyelem se szolgálhasson védőpajzsul azoknak, akik a jövőben súlyosabb megítélésű bűncselekményekkel bizonyítják méltatlanságukat a mostani gesztusra.
A másik szempont a köztársasági elnök úr által előterjesztett törvényjavaslat indoklásában jelenik meg. Hibája azonban a javaslatnak, hogy csak az indoklásban szerepel, és eme cél a törvény normaszövegében nem jelenik meg. Ezt kívántam pótolni módosító javaslatommal.
Befejezésül hadd idézzem ennek a módosító javaslatnak a köztársasági elnök úr által előterjesztett indokait. "Legyen ez a közkegyelmi törvény intő figyelmeztetés mindazok számára egyaránt, akiknek drága az, hogy Magyarország független, demokratikus jogállam, és azoknak is, akik vélt érdekeik érvényesítése végett a törvénytelen eszközök alkalmazásától sem riadnak vissza! A törvényes rend biztosítása az egész társadalom érdeke." (Taps.)