Szokolay Zoltán (MDF)

1991. február 18.

SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! "Ahol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat" - olvashatjuk Pál apostolnak a zsidókhoz írott levelében. Talán éppen ez a bölcs intelem ad magyarázatot arra, hogy rövid, tízhónapos működése során az Országgyűlés már másodszor készül alkalmazni a közkegyelem szép jogintézményét. Nem merném állítani, hogy a tavaly június 12-én hozott amnesztiatörvény tökéletesre sikeredett, sőt, még azt sem igazán mondanám, hogy a tisztelt Ház eddigi határozatainak bármelyike jogi vagy politikai remekműnek volna tekinthető. Most azonban szerfölött csalódottan tudok csak fölpillantani ebből az indítványból.A javaslat előterjesztője, Göncz Árpád köztársasági elnök úr, megválasztásakor - múlt év augusztus 3-án, az Országgyűlés ünnepi ülésén - úgy fogalmazott, hogy nem fél a vitáktól, nem rejtette eddig sem és nem rejti ezután sem véka alá a véleményét, mert vitákban érik az igazság. Engedje meg, Elnök Úr, hogy akkori szavait biztatásként fogjam föl, és bocsássa meg, hogy - tiszteletem hangsúlyozása mellett is - vitába szállok önnel és indítványával.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az a kisebbségi véleményem egyéni képviselőként - és most nem az MDF tagjaként -, hogy tavaly május 2-a óta a legrosszabbul előkészített törvényjavaslat fekszik előttünk, egy olyan indítvány, amely számos jogi, erkölcsi és politikai ellentmondást hordoz. Mondom ezt annak ellenére, hogy tudom, sürgős szükség van erre az amnesztiára, erre a mielőbbi megbékélésre, és ezt a politikai döntést mihamarabb meg kell hoznunk, és jogi formába kell öntenünk. Nem tisztázta azonban az előterjesztő, hogy valójában mi történt Magyarországon tavaly október 25-e és 28-a között; nem gondolta végig a javaslat, hogy kiket kíván közkegyelemben részesíttetni, és hogy ezeknek a személyeknek - vélt vagy valós bűnelkövetőknek - a magatartása vajon a Büntető Törvénykönyv melyik paragrafusába ütközött bele, ha ugyan beleütközött bármelyikbe is. A történtek megítéléséhez és így az általános érvényű közkegyelem esetleges gyakorlásához is hiányzik az események objektív és részletes ismerete. Ezzel a leltárral egyelőre adós nekünk a történelem, és nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bármelyikünk is mentes lehetne az elfogultságoktól. Legfeljebb egyes konkrét eseteket tudunk kiemelni, egy-egy epizódról, egy-egy szereplőről dönthetjük el, hogy a cselekedete törvénybe ütközött-e, és hogy érdemes-e most a közkegyelemre.

Arra kér minket a köztársasági elnök úr, hogy gyakoroljunk közkegyelmet, holott ezt ő maga is megtehetné az Alkotmány 30/a §-ának (1) bekezdése k) pontja értelmében. Vajon miért nem teszi? Attól tartok, éppen azért, mert az ő eljárása egyéni kegyelem lenne, személyükben azonosítható elkövetőkkel és konkrét bűnökkel vagy vétségekkel - tisztázott helyzetben, tehát egyértelműen. Ehhez azonban szükség lenne a történtek tisztázására, az eljárásra, amelyet az előterjesztő nem kíván. A Parlament viszont nem egyéni, hanem általános kegyelmet kellene hogy gyakoroljon, egy széles körű, átfogó kegyelmi aktust, a történtek tisztázása nélkül. Nincs tehát senki, sem e Házban, sem e hazában, akinek megbocsáthatnánk az ő vétkét. Csak azt mondhatjuk ki, hogy az a négy nap törvényen kívüli időszak volt - más szóval: anarchia. (Taps a jobb oldalon.) Ez pedig alighanem azt jelentené, hogy a büntetőjogi felelősség elejtése után felejtsük el mihamarabb a politikai felelősség kérdését is. Márpedig nem hiszem, és nem vagyok hajlandó elfogadni, tisztelt Ház, hogy arra választottak volna ki minket - kormánypártiakat és ellenzékieket egyaránt -, hogy úgy meneküljünk a politikai felelősség megállapítása elől, mint ördög a tömjénfüsttől. Roppant veszélyes dolog akár utólag is kinyilvánítani, hogy bizonyos időközökben a törvények nem érvényesülnek, és a társadalmi együttélés játékszabályai következmények nélkül felrúghatók. Hiszen ha kimondhatjuk ezt a közelmúlt egy behatárolható, párnapos időszakáról, akkor miért ne mondhatnánk ki ugyanígy a jövő bármely tetszőleges időszakára is? Közkegyelmet a törvényhozás általában valamely nevezetes ünnepi esemény kapcsán szokott gyakorolni. Most azonban nem erről van szó. Egy ilyen célzatos, célirányos közkegyelem, amelyet most megalkotni készülünk, ugyanis azt az érzetet keltheti az állampolgárban, hogy kellő szervezettséggel bármikor törvényen kívül helyezheti magát, bármikor hatályon kívül helyezheti átmenetileg a Büntető Törvénykönyv tetszőleges szakaszait, akár csupán azt, amelyik az ő cselekedetére vonatkozik - különösen, hogyha némely politikai erő részéről netán egy-két közjogi méltóság részéről ehhez támaszt és előzetes biztatást kap, vagyis reményt az eljövendő közkegyelemre... (taps a jobb oldalon és középen) . ., a törvénytelenség törvényesítésére.

Biztos vagyok abban, hogy a Magyar Köztársaság elnökének nem ez volt a szándéka - ellentétes ezzel az esküje is.

Nézzük azonban részletesebben az előttünk fekvő javaslatot! Az előterjesztés szerint hatféle törvénysértő cselekedet gyanítható az ország életét megbénító útelzárásokkal összefüggésben. (Közbeszólások a bal oldalról.) Nem kívánok vitatkozni azzal, hogy ez a hatféle cselekmény föltételezhető-e az események kapcsán vagy sem, és a Btk. vonatkozó paragrafusai alapján indítható volna-e eljárás az esetleges elkövetők ellen? Annyit azonban meg kell jegyeznem, hogy a 174. § szerinti kényszerítés vádja aligha lenne alkalmazható, hiszen a törvény azt feltételezi, hogy más bűncselekmény nem valósult meg az eset kapcsán. Hasonlóképpen nem tekinthető önmagában megvalósultnak a személyes szabadság megsértése sem, hiszen a vélt elkövetők vélt cselekedete, az úgynevezett blokád nem közvetlenül a személyes szabadság megsértésére vagy a kényszerítésre irányult, hanem világosan és egyértelműen deklarált más célokat kívánt megvalósítani, nevezetesen azt, hogy a Kormány vonja vissza az üzemanyagok árának emelését, illetve később azt, hogy a Kormány mondjon le. Mindez pedig nem azt jelenti, hogy az esetleges elkövetők a személyi szabadságot kívánták volna korlátozni, hanem azt, hogy nem az említett paragrafusok alapján lehetne ellenük eljárást indítani, hanem a Btk. 261. §-a szerinti terrorcselekmény miatt, avagy a 140. § szerinti lázadás miatt. (Zaj. Taps a jobb oldalon és középen.) Megmondom, miért. Felolvasom. Terrorcselekményt ugyanis az követ el, aki - idézem - . mást személyi szabadságától megfoszt vagy jelentős anyagi javakat kerít hatalmába, és a személy szabadon bocsátását, illetőleg a javak sértetlenül hagyását vagy visszaadását állami szervhez vagy társadalmi szervezethez intézett követelés teljesítésétől teszi függővé." Lázadást pedig többek között az, aki olyan tömegzavargásban vesz részt, aminek közvetlen célja, hogy a Minisztertanácsot alkotmányos jogköre gyakorlásában akadályozza vagy intézkedésre kényszerítse." Így szól a törvény.

Mármost, ha ezeket a szakaszokat illetően nem alkotunk, nem hirdetünk amnesztiát, akkor természetesen az eljárás bárki ellen lefolytatható, az érdeksérelmeik miatt tiltakozó békéscsabai taxisoktól kezdve a blokádokon agitáló és a Kormány lemondását követelő ellenzéki képviselőkön át, egészen a köztársasági elnök úrig... (taps a jobb oldalon) ..., aki köztudomásúlag szintén a kormányintézkedés felfüggesztését kérte. Büntetés, persze, nincsen kilátásban senki számára, hiszen mindkét paragrafus utolsó bekezdése mentességet ígér annak, aki a cselekményt önként abbahagyja - és esetünkben, ugyebár, ez történt. Kérdés azonban, hogy magára az eljárásra szüksége van-e ennek az ezerfelé tagozódott, szerencsétlen kis országnak. Ha nincs - márpedig bizonyára nincs -, akkor viszont az el nem múlt ellentétek szőnyeg alá söprése volna-e az egyetlen üdvözítd megoldás? Nem tudom eldönteni, tisztelt Ház, ezért csak kérdezem azt is, hogy mi, újdonsült képviselők és kisebb-nagyobb politikusok mindahányan, akik így vagy úgy, ezért vagy azért, de megfordultunk a barikádokon, vajon nem követtük-e el a Btk. 244. §-ának (1) bekezdésében c) pont szerint meghatározott, de a (3) bekezdés szerint minősülő bűnpártolás bűntettet. Csavaros eszű jogász bizony ennek alapján is eljárást indíthatna.

Töprengek azon is, hogy vajon a Btk. 299. §-ában leírt hivatalos személy elleni erőszak nem valósulhatott-e meg valamelyik útelzárásnál, mert bár arról hírt kaptunk, hogy egyes kordonoknál az SZDSZ-es igazolvánnyal simán átengedtek embereket, de állítólag akadt példa arra is, hogy az országgyűlési képviselői igazolvány felmutatása ehhez nem mindenütt volt elegendő. Ehhez némiképpen kapcsolódik az is, hogy például aki a postai alkalmazottat, a mentőszolgálat tagját, bizonyos esetben a védőügyvédet, az orvost, a pedagógust, a tűzoltót akadályozza feladatd ellátásában, az a Btk. 230. §-a szerint közfeladatot ellátó személy elleni erőszakot követ el. Vajon voltak-e ilyen esetek vagy sem? (Az SZDSZ padsoraiból közbeszólás: Nem!) Avagy hogyan minősítsük azt a hírt, hogy Mezőhegyes központjában állítólag egy fára szegezett papíron Antall Józsefet fenyegető és Németh Miklóst éltető felirat fogadta reggelre a járókelőket. (Zaj.) Hogy másutt is akasztással, lincseléssel fenyegetőztek.

Vonatkozzon-e az amnesztia arra az állítólagos esetre, hogy Kecskeméten egy lengyel kamionos elunta a várakozást, nekiindult a torlaszoknak, és megrongálta az egyik szegény blokádozó Citroenjét. A volt belügyminiszter szerint kirakatbetörésekre, vasúti sínek eltorlaszolására is sor került.

Szóbeszéd szerint kész tervek voltak az ország villamos energia-ellátásának a megbénítására. Veszprémben az Almádi úti blokádnál az egyik éjszaka verekedés tört ki, a mentők 5-6 sebesültet vittek kórházba. Több helyen fegyverek is előkerültek. Az Árpád híd pesti hídfőjénél revolvert fogtak egymásra a szembenállók. Nem is sorolom tovább ezeket a sajtóból megismert híreket. Ezek az esetek mindmind más büntetőjogi kategóriához kapcsolódnának. Csak még egyet: MDF-es tüntetők bántalmazták a Televízió elnökét - adta hírül a Kurír október 29-i száma. Ha ez a hír igaz, akkor úgy gondolom, hogy az MDF-es tüntetők példás büntetést érdemelnek, nem pedig amnesztiát, hiszen egyetlen nemzeti televíziónk elnökéről van szó. (Zaj.) Ha viszont nem igaz, akkor a Kurír felelősségre vonható lenne a Btk. 179. §-ába ütköző rágalmazás és a 270. §-ba ütköző rémhírterjesztés minősített esetei miatt egyaránt. (Jobb oldalon taps.) Vajon mi szolgálja a társadalmi békét? - és ha már a sajtónál tartunk: számomra mint elfogult újságolvasó számára úgy tűnik, hogy a napisajtó nemcsak az október 25-28-a közötti időszakban volna gyanúsítható a Btk. 268. §-a szerinti törvény vagy hatósági rendelkezés elleni izgatás elkövetésével - feltéve persze, ha komolyan vesszük egyáltalán ezt a szocializmusból örökölt és meglehetősen poros paragrafust -, hiszen a blokád előtt és azóta is olvashattunk és olvashatunk általános elégedetlenségre felszólító közleményeket, gondoljunk csak a Népszava mostani kampányára a lakáskamat-emelések ellen. Miért emelnénk ki és vennénk amnesztia alá éppen ezt a négynapos időszakot?

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat indoklásának egyik sarkalatos pontja, hogy "olyan ellentmondó intézkedések és megnyilvánulások váltak ismertté, amelyek alkalmasak voltak az eseményekben résztvevőket megtéveszteni abban, hogy magatartásuk mennyiben jogellenes, illetve mennyiben nem." Ha jól értem, akkor ez a mondat utalás a Btk. 27. §-ának (2) bekezdésére, amely szerint nem büntethető, aki a cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van. Ha viszont ez így van, akkor miért kell most mégis közkegyelmet gyakorolni?

Messzemenően egyetértek azzal, hogy az elkeseredett fuvarozók nem a blokádot, hanem a benzináremelést tartották a maguk szemszögéből a társadalomra veszélyesnek. Nem hallgatható el azonban a megtévesztő intézkedések szerzőinek felelőssége sem, ha nem is büntetőjogi, de politikai értelemben. Ebbe a körbe pedig sokan beletartozunk, képviselők és kormánytagok, sőt bocsássa meg, de köztársasági elnök úr is, mindenki, aki a krízis napjaiban megalapozatlan, félrevezető és a válságot elmélyítő nyilatkozatokat tett. (Jobb oldalon taps.) Ezt a tanulópénzt meg kellett fizetnünk. Most viszont úgy vélem, hogy ez az átgondolatlan és ellentmondásos amnesztiajavaslat - mondom: a magam véleménye szerint és az MDF-frakció többségi véleményével ellentétben - szakmailag nem alkalmas az elfogadásra, vissza kell vonni, át kell dolgozni és újra be kell terjeszteni, mégpedig mielőbb és kiegészítve egy olyan konkrét jelentéssel, amely az események részletes és objektív ismertetését tartalmazza. Lássunk tisztán! Tisztelt Ház! Bölcs Salamonnak, Izrael királyának egyik példabeszédéből vett idézettel (SZDSZ padsoraiban derültség) szerettem volna zárni mondandómat, jelesül azzal, hogy "aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga, aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer". Engedjék meg azonban, hogy inkább az én kedvenc vitapartneremet, Kőszeg Ferenc képviselőtársamat idézzem, ő június 12-én azt mondta, hogy "az eljárási kegyelemmel a törvényhozó megfosztja önmagát és a társadalmat attól, hogy fény derüljön az igazságra. Mintha valaki valamilyen okból el akarná kerülni, hogy megtudjuk, mi is történt." Köszönöm szépen. (Jobb oldalon és középen taps.)