Szabó Iván (MDF)
SZABÓ IVÁN (MDF): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Rendkívül nagy nap ez az én életemben is itt a Parlamentben, hiszen bár többször volt már alkalmam szólni a jeles gyülekezet előtt, mindig kormánypárti mamelukként. Ma adatik meg nekem először, hogy megszólaljak az angol szóhasználattal élve mint őfelsége ellenzéke. Azt hiszem, hogy erre annál is inkább nagyobb szükség van, hogy ebben gyakorlatot tegyek, mert a Parlament legnagyobb ellenzéki pártjának Parlamenten kívüli vezetője nemrégen deklarálta, hogy immár nem a taxisok elégedetlenségének hullámai, hanem az alkotmányosság és a parlamenti demokrácia vizein evezve kíván bejutni a hatalom tengerére. Meg kell szoknunk, hogy ilyen stílusban minekünk is szólni kell. Ha az elmúlt 10 hónapban jól megfigyeltem az ellenzéknek felszólalását induláskor, akkor ugyanarra a következtetésre kellett volna jutnom, mint Szokolay képviselőtársamnak, és ma úgy kellene kezdenem, hogy a törvényjavaslat tárgyalásra alkalmatlan, és a tisztelt előterjesztő a legjobban teszi, ha ezt az egészet úgy ahogy van, visszavonja. (Jobb oldalon szórványos taps.) Nos én ezt nem teszem, csak súlyos aggályomnak szeretnék kifejezést adni, hogy a jelen esetben tárgyalt törvényjavaslat tekintetében nem tudom, hogy valójában igazában miről beszélünk.Arra vagyunk fölkérve, hogy bocsássunk meg, adjunk amnesztiát. Attól félek, hogy felemásan marad az egész dolog, mert egyrészt mi nem tudjuk igazából, hogy kinek bocsátunk meg, és nagyon félek, hogy az sem fogja tudni, akinek megbocsátunk, hogy ő az, akinek megbocsátottunk. (Taps az MDF soraiból.)
Nekem is megelevenedik egy bibliai kép a szemem előtt: Krisztus Pilátus előtt. Nem vitás, Pilátusnak joga volt keresztre feszíteni vagy elbocsátani. Az sem vitás, hogy ő volt az, aki megvalósította azt a tényállást, hogy keresztre küldte Krisztust. Mégis, mintegy amnesztiaként már ott elhangzott Jézus szájából, hogy "aki engem kiszolgáltatott, annak nagyobb az ő bűne."
Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném végre tudni, hogy itt most mi kezüket benzinben mosó pilátusokról tárgyalunk-e, vagy pedig itt is vannak, és ha voltak, akkor kik voltak az áruló júdások, vagy a hatalmukat és tekintélyüket kiterjeszteni szándékozó kajafások? (Taps az MDF és a Kisgazdapárt soraiból.)
Az elmúlt héten Tamás Gáspár Miklós képviselőtársam a Parlamentnek abból a hajlatából a fegyvereladás kapcsán Watergate botrányt emlegetett, és teljes körű parlamenti kivizsgálást javasolt. Voltak hárman, akik ezt formálisan is benyújtották. Az elmúlt hét végén nagy érdeklődéssel olvastam a parlamenti futár által kihozott vastag dossziét, és kerestem, hogy eme októberi napok kivizsgálására vonatkozóan hányan terjesztenek elő parlamenti vizsgáló bizottságra vonatkozó javaslatot. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy senki. Felteszem a kérdést: a magyar nemzet életében, a fiatal demokrácia életében mi jelent és jelentett nagyobb megrázkódtatást, néhány ezer géppisztoly eladása vagy az ország életének több napra való tökéletes megbénítása? (Közbeszólások, taps az MDF soraiból.)
Ezért úgy vélem, akkor járnánk el valóban helyesen, ha ezt az ügyet töviről hegyire sikerülne föltárnunk, és tiszta kép alapján döntenünk arról, hogy kik azok, akik most amnesztiára érdemesek, és kik azok, akik nem. Be kell vallanom, annak ellenére, hogy a kérdéses tényállásokat talán taxisok valósították meg, mégsem tudok igazán a taxisokra haragudni, hiszen ők ugyanúgy egy átmeneti időszak áldozatai, a piacgazdaságra való átállás áldozatai, mint nagyon sokan mások ebben az országban. Nem ők tehetnek arról, hogy éppen úgy sok van belőlük, mint tejből, húsból, borból és Ikarusz autóbuszból. Ebből következik, hogy nem ellenűk beszélek. Ha róluk van szó, kétségtelen tény, minden cselekedetük mellett megértve az ő jogos elkeseredésüket - egyszer erre fátylat kell borítanunk. Ha fátylat borítunk is, és gyakoroljuk is a kegyelem jogát és az amnesztiát, ugyanakkor azt is el kell mondanunk, hogy nem szabad elfelejtenünk, sem Kormánynak, sem Parlamentnek, sem pártoknak, hogy itt mi történt, és mindenkinek a maga módján le kell vonni az akkori eseményekből a következtetéseket. Ezért hangsúlyozom, hogy nagy különbség van a kegyelem és az emlékezetben való megőrzés között, mert, bár tisztában vagyok azzal, hogy a Parlamentnek ezen az oldalán általában a gyengén képzett mucsaiak ülnek, mégis azt hiszem, hogy két szó között tudunk különbséget tenni. Mi a különbség amnesztia és amnézia között? (Taps a kormánypártok soraiból.)