Palotás János (MDF)

1991. február 18.

PALOTÁS JÁNOS (MDF): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Magam nagyon fontosnak tartottam a köztársasági elnök úr által beterjesztett törvényjavaslatot, bár vitáját egészen másképpen képzeltem el. Úgy gondoltam, hogy nem kizárólag az ellenzéki pártok rendelkeznek azzal a politikatudománnyal, hogy egy társadalmi konszenzus után, amely a társadalomnak válságot okozott, nem kell a válságot még egyszer felébreszteni. (Taps a bal oldalon.)Úgy gondoltam, hogy egy beterjesztett és a köztársasági elnök által beterjesztett törvényjavaslattal, amely egyébként jogi hátteret kíván adni a Kormány azon ígéretének, amelyet a Kormány önmaga vállalt fel (úgy van! - taps az SZDSZ soraiban.) , hogy ebben a kérdésben nem kíván élni semmilyen

jogi szankciókkal, nem kíván semmit ellene tenni a tiltakozásban részvevőknek vagy a társadalomban érintetteknek, bármely oldalon álltak is ezek, úgy gondolom, hogy a köztársasági elnök a maga személyével a Kormány által jogosítvánnyal nem rendelkező módon, tehát a kormányzat helyett megtette azt a szükséges lépést.

Azt hittem, és erre tegnap - volt olyan sajtóorgánum, amely megkérdezett a mai vitáról - azt válaszoltam, hogy azt várom a mai naptól, hogy a Parlament a társadalmi konszenzusra felteszi a pontot - mint i-re a pontot - és itt ma különösebben vita nélkül, az előterjesztést meghallgatva nagyon gyorsan megszületik ez a törvény.

Ez természetesen nem zárta volna ki és nem zárta ki azt, hogy akinek jobbító, módosító javaslata van a törvényjavaslat kapcsán, az előtte ezt beterjessze, a bizottságok megvitatják, sőt én igazán jónak azt tartottam volna, ha azok közül azzal, amivel a köztársasági elnök úr egyetért, amely pontosítja azt, hogy olyanok ne maradjanak partvonalon kívül, akik pont úgy érdemesek az amnesztiában való részesítésre, mint bárki más, akire a törvény egyébként kiterjed, ezekkel a módosító javaslatokkal kiegészítve most már nem módosító javaslatként, hanem új előterjesztésként egy és egy előterjesztésként került volna ide, akkor nem lett volna esetleg szükség általános és részletes vitára. Most már látom azonban, hogy ez nem a köztársasági elnökön múlt, hiszen itt nagyon fontosnak tartotta néhány képviselőtársam, hogy szerepeljen, hogy a véleményét minden körülmények között kifejtse. (Taps és derültség az SZDSZ soraiban és a jobb oldalon.)

Szeretném mosolygó képviselőtársaimnak örülök jókedvüknek - ebben a kérdésben elmondani, hogy én nem jelentkeztem előzetesen felszólalásra, nem adtam be módosító indítványt az előterjesztéshez (zaj) , mert úgy éreztem, hogy az elmondottak szerint kellene ezt a társadalmi konszenzust ebben a Parlamentben jóváhagyni. De most már nem ez áll, és ezért az elmondottak kapcsán hozzá kell fűznöm jó néhány dolgot. El kell azt is mondanom természetesen, hogy nagyon sok újságban adtam korábban, annak idején nyilatkozatot. Nagyon hosszan szerepeltem a nyilvánosság előtt ebben a kérdésben (mozgás) , mégis képviselőtársaim közül, akik most hangosan adnak véleményüknek hangot, egyetlenegy sem tud egyet sem felmutatni, ahol én ebben az akcióban én azt mondtam volna, hogy ez a demonstrációs megoldás a helyes út az érdekérvényesítésre, hogy ez a törvényes megoldása az érdekérvényesítésnek, és hogy ezt kell a közeljövőben gyakorolni, és ez a megoldás áll a társadalom előtt, ha esetleg társadalmi válságba, krízishelyzetbe kerül.

Azt hiszem, még csak félre sem érthették az újságírók, ezért következhetett be, hogy aztán több száz cikk közül egy sem hozott le ilyen nyilatkozatot tőlem, pedig a kérdést majd' mindig megkaptam. Erre ugyanis azért nem kerülhetett sor, mert értelemszerűnek tartom, hogy nem ez a helyes megoldás, nem így kell az érdekeket érvényesíteni. S az már a három nap történelme, hogy kit kell a kialakult helyzetért felelőssé tenni, kinek a felelőssége nagyobb a kialakult helyzetben, hogy kinek kellene igazán szólnia ennek az amnesztiatervezetnek.

Én ezért nagyon egyetértettem a legfőbb ügyész úr azon álláspontjával, talán 24 órával a három nap után, hogy ő érti a megállapodásban a Kormány vállalását, de ennek nem az a normál módja, hogy a Kormány ezt vállalja, hanem az, hogy a Parlament elé kerül, mondjuk, a köztársasági elnök beterjesztésében egy vonatkozó amnesztiatörvény. Értettem, elfogadtam, vártam. És ez a gyors reakció tisztázta is a kialakult helyzetet.

Persze várnám a legfőbb ügyész úr hasonló gyors reakcióját néhány olyan esetben is, amikor egy kormánykoalíciós párt prominens képviselői földet mérnek, földet foglalnak... (taps a bal oldalon) ..., vagy amikor egy érvényes parlamenti határozattal - ami a Kormányt a világkiállításra szükséges lépések megtételére kötelezi - ellentétben ezek a lépések nem történnek meg. Én várnám, hiszen ezek is olyan esetek, amiben egy-egy állampolgár igazából nem tud mit tenni.

Jó lett volna egy sima konszenzust tenni ma-nem sikerült.

Szeretnék először néhány tényszerű módosító javaslattal kapcsolatban - amit benyújtott például Salamon képviselőtársam, mert ezek a fontosabbak - valamire felhívni a figyelmet. Az elmondottakban ő ugyan körvonalazta, de nem volt véletlen, hogy erősen nem hangsúlyozta ki, de az ő módosító javaslatának egy részében bővíteni kívánja az amnesztiában részesülők körét, más részében pedig keményen szűkíteni kívánja. Képviselőtársamból valóban előjött az ügyvéd, de esetenként ügyészi funkcióban, esetenként meg védőügyvédi funkcióban. Védőügyvéd volt azokban az esetekben természetesen, amelyeket ő úgy mondott, hogy teljesen abszurd lenne, ha a tiltakozási akció sértettjei amikor túllépik a védekezésükre rendelkezésükre álló törvényi lehetőségeket és törvényt sértenek, akkor órájuk ne terjedne ki az amnesztia, hogy ők ne kapnának teljes szabadságot.

Amennyiben nem érzi abszurdnak, hogy egyáltalán megbüntessék azokat, akik a tiltakozásban vettek részt, és lépték túl a törvényt, pontosan olyan abszurd, ha a védekezés kapcsán lépik túl a törvényt. Én egyébként mind a kettőre természetesen kiterjeszteném ezt a törvényjavaslatot, csak az indoklást azonosnak szeretném tartani, mert az egyiknél az "abszurd" szó kevésbé szerepelt képviselőtársamnál.

Két módosító javaslata van, amit én nem támogatok, és nagyon kérem képviselőtársaimat, hogy önök se támogassák. Ebből a bizottság egyikben mellettem van, a másikban képviselőtársam mellett.

Szeretném előrebocsátani, hogy legalábbis remélem, ebben a Parlamentben nincs olyan képviselő, aki feltételezi bármelyik más képviselőről, hogy különösebben szimpatizálna akár a többszörösen visszaeső bűnözőkkel, akár a jövőben szándékos bűncselekményeket elkövetőkkel. Így én sem tartozom ebbe a körbe. De tessék összeadni annak a gondolatmenetét, hogyha akarom ezt az amnesztiatörvény-tervezetet, akkor szabad-e ezt összekötni korábbi vagy későbbi bűncselekményekkel.

Képviselőtársam javaslata az, hogy aki visszaesőként került be ebbe az akcióba, akkor egyébként a társadalom által most ezt általánosságban amnesztiában részesített gondolatban, itt ő akkor is bűnösként, bűnözőként szerepel. Vagy egy későbbi, a tiltakozó akciótól teljesen idegen, szándékos bűncselekmény esetén azt mondom, hogy korábban ugyan itt nem indítottam ellened vizsgálatot, de majd te leszel annak a precedens pernek, annak a koncepciós pernek - mert ez lesz belőle! - az áldozata, rajtad fogom bebizonyítani azt, amit néhány képviselőtársam hiányolt, mert szerinte nincs bebizonyítva az ok és a valóban elkövetett események.

Én szeretném, ha a bizottság éppúgy, mint a visszaesőknél, nem támogatja képviselőtársam javaslatát, és azt mondja, hogy őrájuk is ki kell terjeszteni a jövőbeni szándékos bűncselekmények elkövetésének eseteit is, a lehető legszigorúbban, a szándékos bűncselekményük miatt ítéljék el, és ne kezdjenek vizsgálatot arról, ahol egy társadalmi konszenzus született. Szeretném, ha ezt nem támogatnák képviselőtársaim.

Ha jól emlékszem, Szokolay képviselőtársam mondta, hogy eddig amnesztia törvényeket ünnepek kapcsán fogadtunk el, olyan időben, amikor egyébként az érintetteknek a dologhoz semmi köze nem volt. Én nagyon szeretném, ha ebben a társadalmi, politikai, gazdasági fordulatos szakaszban ezentúl nem az ünnepekhez kötnénk eseményeket, hanem a tényekhez, politikai helyzethez, és én magam örülök annak a váltásnak, hogy erre az amnesztia-törvénytervezetre nem egy ünnep kapcsán került sor, hanem kollektíven a konkrét helyzet megítélése kapcsán.

Szokolay Zoltán képviselőtársam nagyon sokszor hangsúlyozta - megfelelő bibliai idézetekkel is annak a kimondását, hogy nem járunk jól, ha nem vizsgáljuk ki, hogy mi történt 1990. október 25. és 28. között, hanem egyszer és mindenkorra ezzel a törvénnyel ezt a lehetőséget elvesztjük, annulláljuk, és ez csak feszültséget hagy bennünk, nem tudjuk, kinek szól, kinek nem szól, végül is kinek szánták a tervezetet, ezért nem szabad ezt ilyen formájában elkövetni.

Én azt hiszem - legalábbis én nem értek egyet képviselőtársammal, mert ez az amnesztia-törvénytervezet az érintett egyéneknek szól. Senki nem tiltja senkinek - én leginkább a Kormánynak javasolnám természetesen, hogy akár önmaga kezdeményezze saját magára egy szakértői csoport felállítását, aki a három napot számára elemzi. Ennek az előzményeit meg a következményeit. Rendkívül hasznos volna, de természetesen nemcsak a Kormánynak, a tiltakozásban résztvevőknek is ajánlom, maguknak a kormánykoalíciós pártoknak és az ellenzéki pártoknak is, hiszen hibát hibára halmoztunk ennek az ügynek a kapcsán, ezért alakulhatott ki egy megítélésem szerint rossz kormányzati döntésből egy társadalmi válsághelyzet. Senki nem tiltja e törvény kapcsán, hogy ezekre a vizsgálatokra, ezekre a saját kutatásokra, az én felelősségem megállapítására vonatkozóan bármilyen elemzésre sor kerüljön. Egyet zár ki: hogy egyéneket ragadjanak ki belőle, egyéneket fogjanak meg vagy egyéneken próbáljanak meg valamilyen szankciót, egyéneken bemutatni a három nap eseményét, ott, ahol az egyénen ezt valószínűleg nem is lehet igazából megtenni.

Általam tisztelt képviselőtársam, Szabó Iván, őfelsége ellenzékére utalt jelen felszólalásában. Nekem, sajnos, a felszólalásáról más jutott eszembe. Én magánvállalkozóként és vállalkozók között lévén 1982 óta megszámlálhatatlan barátjával találkoztam a vállalkozói körnek, mármint olyanokkal, akik azt mondták magukról, vagy kormányprogramjukban, vagy pártpolitikai programjukban, hogy ők kizárólag és szinte egyértelműen a magánvállalkozások barátai, bennük látják a jövőt, és utána húztak egy vonalat, és egészen másképpen cselekedtek. Én mindig szeretném, ha az érintett kör mondaná meg, hogy ki az ő barátja. Erről az ellenzéki felszólalásról nekem valahogyan mindig ez a kép köszönt vissza, hiszen az indítás úgy szólt, hogy ő ellenzékiként kívánja megfogalmazni, hogy kik a bűnösök, s eléggé egyértelmű volt az ő gondolataiban, hogy ezt kinek szánja.

Befejezésül fontosnak tartom, ebben a Parlamentben már előfordult az általam a Parlament munkájában elég sokszor kritizált Kisgazdapártban, azt hiszem, Borz képviselőtársam tett egy olyan felszólalást, amit idézni nem kívánok, mert rendkívüli feszültségeket keltett a Parlamentben. De ha jól emlékszem, azonnal felállt Torgyán József, a frakció vezetője, ha jó az emlékezetem... (közbeszólások: Oláh Sándor volt) ..., igen, Oláh Sándor, a párt vezetője, elnézést, nem készülve egy ilyen fölszólalásra, amit képviselőtársam megtett, erre emlékezem... és azonnal elmondta, hogy ez a képviselőtársának az egyéni véleménye, szögesen ellentétes a parlamenti gondolkodásmóddal, amit Oláh Sándor és a Kisgazdapárt frakciója elgondolt, és szeretné, ha ez nem nyomná rá a bélyegét sem a további munkára, sem a Parlamentre, sem a Kisgazdapártra, sem a másnapi média-megjelenésre.

Én hasonló hozzászólást hallottam most Zacsek Gyula képviselőtársamtól, aki élve azzal az ókori demokráciából adódó lehetőséggel, hogy egy képviselő a plenáris ülésen azt mond, amit akar, úgy rágalmaz, ahogy akar, és úgy állít be személyeket, ahogy akar, ő minden további nélkül meg mert a plenáris ülés előtt nevezni minden helyzetismeret nélkül egy vállalkozót, el tudta mondani a nevét, elmondta, hogy milyen eseménynek tették ki, elmondta, hogy mennyi pénzt találtak nála, és hogy erről a pénzről neki mi jutott eszébe, hogy a szegény vállalkozó ezt miért nem adja a nyugdíjasoknak vagy valami hasonló mondat környezetében... (Nagy taps a bal oldalon, felzúdulás a jobb oldalon.)

A Parlamentben egy személynek, a magyar társadalom egy állampolgárának név szerinti behozatala, a helyzetnek ilyen formában valló tálalása oly mértékig méltatlan a képviselői tevékenységtől, hogy bár nyilvánvalóan szankcióval nem sújtható, mert ez helyesen így működik a parlamentarizmusban, de én legalábbis messzemenően elhatárolom magam az ilyen stílustól. Nagyon örültem, hogy képviselőtársaim többségében megítélésem szerint felháborodást keltett. És egyébként nagyon örülnék, ha Kónya Imre- nem kényszerítem és nem is késztetem Kónya Imrét, hogy erre reagáljon, de azért utaltam a Kisgazdapárt frakciójának a viselkedésére, amely ez esetben számomra rendkívül szimpatikus volt. (Nagy taps a bal oldalon.)

Én csak a magam képviselői nevében - magam mint országgyűlési képviselő nevében - tudom megkövetni a Parlament előtt az igen negatív beállítottságban felhozott állampolgárt, vállalkozót, akinek, gondolom, százezer oka lehetett arra, hogy miért volt nála annyi pénz. Magam nem tudom, mert nem kívánok találgatni. De azt hiszem, hogy több tízezer olyan ok lehet ma a társadalomban, ami nem engedi meg azt az összehasonlítást, amit képviselőtársam itt megtett.

Valóban záró gondolatként, de a három naphoz - ma már így alakult - el kell mondanom, hogy én mélyen tisztelem köztársasági elnökünket. Itt Torgyán József képviselőtársamtól elhangzott egy a köztársasági elnöknek szánt védelem. azt mondta, hogy nem szabad egy beterjesztett törvény kapcsán ha azt a köztársasági elnök kuriózumként terjeszti be- azt mondani, hogy rossz, alkalmatlan, vissza kell vonni. Én úgy értek vele egyet, hogy nem úgy kellene előadni, hogy a köztársasági elnök által beterjesztett, mert a köztársasági elnöknek ez a tiszte, de ha az a véleménye a törvényről, hogy rossz és vissza kell vonni, akkor azt így elmondhatja.

Ellenben ha a háromnapos tiltakozás után valamelyik napisajtónkban - de mert nem készültem ilyen stílusú hozzászólásra, nem tudom, melyikben én olvastam a köztársasági elnökünknek címzett gondolatokat Csengey Dénes képviselőtársamtól. Nem idézem azt az írást, ami elhangzott, mert oly méltatlan egyébként a Parlament elé, de egyetértek Torgyán József képviselőtársammal, hogy lehet kritizálni a Kormány munkáját, lehet kritizálni törvénytervezeteket, de tisztelettel kellene végighallgatni, ha a miniszterelnök szól és tisztelettel, ha a köztársasági elnök. És képviselőként is néha szívesen venném, ha tisztelettel szólnának a miniszteri válaszok minden párt képviselőinek az interpellációjára is. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)